Unreachable/Minsung

6.

🐿️

Jisung napok óta üresnek érezte magát, hiába jött vissza Daehyun.
Viszont Minhoval utoljára 1 hete találkozott, és már hiányolta a fiút.

De nem csak hiányt érez, hanem bűntudatot is. Jisung szenved a bűntudatba amiatt, hogy annak ellenére, neki alfája van ő egy másik felé is érez vonzalmat. Mert már ő is beismerte magának, vonzódik Lee Minhohoz.

Sokan mondják, ha alfád van nem tudsz máshoz kötődni. Jisung ennek mégis az ellentéte. Ezért is ül most a szobájában az után kutatva, hogy miért vonzódik más alfához. Már a 10. cikket olvassa, mégse talál semmi olyat amit magától ne tudna, valamin mégis megakad a szeme.

"A vonzalom nem megcsalás, de mégis sokan érezhetnek miatta bűntudatot.
Az alfák esetén sokszor megeshet, hogy mások iránt is kacsingatnak, holott otthon van már omegájuk.
A bétáknál elég gyakran, elvégre ők nincsenek valakihez hozzá kötve, és mondhatni nem is tudnak igazán szerelmesek lenni.
Az omegák esete más. Hiszen ők mindig is hűségesnek és romantikusnak vannak titulálva. Arra lettek teremtve, hogy családot alapítsanak és szeressék a párjukat, így nehezen tudnak az alfájukon kívül másba bele szeretni. Egy dolog lehet erre a válasz, az pedig ha az omega a lelki társát találta meg, és a lunája és a lelki társa farkasa egymás iránt vágyakoznak. Ezzel együtt a két személyt is egymáshoz láncolva."

Jisung sírni tudott volna a cikket olvasva, még nagyobb nyomást kezdett el érezni a mellkasában. Szerette Daehyunt, de ha ez mind igaz, akkor Minho a lelki társa.
Han még több cikket kezdett el keresni, csak most amiatt hogy mit tehetne mind ez ellen.

"Megtaláltad a lelki társad, de már más az alfád? Sokszor megnehezítheti ez az omegák életét. Ha tényleg szereted az alfád, és nem érzel semmit sem a másik alfa iránt, akkor csak simán próbálj meg barátok lenni a lelki társaddal. Viszont ha elkezdtek jobban közeledni, a lunád vágyakozni fog iránta. És szenvedni fogsz ha nem lehetsz vele. A legjobb eset ha együtt lesztek, de ha tényleg szereted az alfád, maradj vele. De a lelki társadon, bármit teszel, sose fogsz tudni túllépni."

Jisung nagyot sóhajtva bújt még jobban az ágyába.  A szeme könnyesedni kezdett, de elnyomta magában. Nem akarta elhagyni Daehyunt, de a lunája másért esedezett. Olyannyira gondolkodott, hogy elnyomta az álom, és a telefon csörgésre se kelt fel.

🐰

Minho egy szórakozó helyen ült, miközben egy alfa lánnyal beszélgetett. Nem akarta ő megfűzni, de közeledett a rutja és a farkasa már vágyik valakire, de sose állna le valakivel, csak a rutja miatt, a flörtölés pedig még bele fér.

A legfontosabb haverjaival jött el. Azaz Chan, Changbin, Hyunjin, és Daehyun. Ki igen idegesítette őt. Hiszen Daehyun megállás nélkül flörtölt mindenkivel. Holott omegája van. Bár csábításon tovább nem ment, akkor is tiszteletlen volt Jisunggal szemben, és ez zavarta Minhot.

A három másik alfa köztudottan nem kedvelték annyira Daehyunt. Mindig egy nyalizó, sunyi, és puhány alfának gondolták. Aki mindenkivel megpróbál jóba lenni, de utána hátba szúrja. De nem tehettek ellene semmit, hiszen Minho legjobb barátja évek óta, és a kettejük kapcsolata egészségesnek néz ki ahhoz, hogy bármit tegyenek a fiú ellen.

-Daehyun szerintem neked mára ennyi elég.- akadályozta meg Chan, hogy megigya a sokadik italát. Már ígyis eléggé be van rúgva, és a másokkal való kacérkodást is túlzásba vitte.

-Ajj!!! Add azt vissza! Ezt meg kell még innom, és ha haza megyek megbaszom Jisungot.- köpte a szavakat nehezen forgó nyelvvel.

Minho szemei vörösen izzottak a mondat hallatán, nem hagyhatja hogy Jisunggal ez történjen. Mégha együtt vannak, akkor se lenne képes magára hagyni őt Daehyunnal.

Viszont ő se maradna szívesen a barátjával. Főleg ezek után, hogy azt érzi bármelyik percben megütné, és a földbe verné. Mégse teszi ezt, csak csendben kihúzza a helyről. Miközben megfordulva a három másikra vezeti a tekintetét.

-Vigyétek magatokkal haza kérlek... Nem mehet haza Jisunghoz.- kérlelte Minho.

-Az én házam innen messze van, mire haza érünk össze hányja magát, én pedig akkor megölöm, és tudod hogy megtenném.- mondta Changbin.

-Én nem viszem haza Felixhez. Főleg úgy, hogy nem is állom ezt a gyereket.- forgatta meg szemeit Hyunjin.

-Kérlek Chan...

-Nem vihetem haza- nézett rá sajnálkozva.- De az ő házába elvihetem.- próbálta szépíteni a helyzetet.

-Nem viheted Jisunghoz!- mondta erélyesen, mire mind a hárman megrezzentek.

Minho jobbra-balra járkált a szórakozó hely előtt. Törte a fejét, hogy vajon mit kellenne tennie, hogy megvédje Jisungot, de semmi sem jutott el az agyáig.

-Chan vidd haza Daehyunt. Felhívom Jisungot.- mondta Minho, miközben az éppen megérkező taxiba szállt be.

Elővette a telefonját és tárcsázni kezdte Jisungot. Közel lakott a buli helyszínhez, akár csak Daehyun. Így mikor Chan írt neki, hogy otthon vannak. És Jisung még mindig nem vette fel a telefont, elöntötte az aggodalom.

-Azonnal forduljon meg!- kiabált a taxisra, miközben elhadarta a lakcímet.

Többször is leírta Channak, hogy ne merjen onnan elmenni, míg ő nem ér oda. Aki persze hallgatott is rá, hiszen Daehyun állapota annyira vészes volt, még ő se merte volna itt hagyni Jisunggal.

Minho a vezető kezébe nyomott egy adag pénzt, ami feltehetőleg sokkal több volt mint kellett volna, de ez most nem érdekelte. Felsprintelt Jisung apartmanjába, és kopogás nélkül ment be.

Megnyugodva látta, hogy Chan még mindig ott van, és Daehyun is a kanapén horkol. Elmondta Channak hogy elmehet, aki elköszönve távozott is. Így hát ő elindult, hogy újra láthassa Jisungot, ki annyira hiányzott neki ezalatt az 1 hét alatt.

Bekopogott a szobájába, de nem kapott választ így rögtön benyitott. Jisung ott feküdt a rengeteg takaró és párna között. Szemei csukva voltak, hosszú pillái arcára borultak. Ajkai szívecskét formáltak, míg Minhonak megakadt a szeme, Jisung szeme alatt lévő oda száradt könnycseppeken.

Lee halkan sétált oda a fiatalabb fiúhoz, majd ahogy oda ért leült mellé, és arcára simított. Jisung ennek érzésére kinyitotta a szemeit, és mint aki nem hiszi el hogy kit lát, úgy nézett Minhora.

Az alfa rámosolygott az omegára, majd kiakart menni a szobából, de egy kéz a csuklójára fogott.

-Kérlek maradj...- suttogta Jisung fáradt hangon.

Minho megragadva az alkalmat befeküdt mellé, és megölelte, ezzel mindkettőjük belső énjét felébresztve, és felmelegítve.

Itt jöttek rá mindketten. Szükségük van egymásra.