Unreachable/Minsung

10.

🐿️

-Várjunk...megcsókolt? Hiszen ez jó dolog!- örvendezett Felix, miután az idősebb elmesélte neki a tegnapi történteket.

-Felix... ez nem jó.- mondta lehangolva Jisung.

-De hisz' ő a lelki társad!

-Te nem érted?! Megcsaltam Daehyunt! Az egyetlen embert aki szeret! Ő volt az egyetlen, aki segített nekem túllépni anyám halálán Felix! Ő volt az egyetlen aki megmutatta mi az a szeretet! Mit gondolsz?! Jön egy igaz alfa és eldobom a biztosat, egy bizonytalanért! Minho nem vonzódik hozzám, és nekem se kéne!- tört ki minden Jisungból, mert már nem bírta legjobb barátja folyamatos pampogását arról, hogy mi a helyes.

-Mert én nem ott voltam neked? És azt mivel bizonyítod, hogy a tegnap megcsókolt Minho? Hm?

-Nem is Minho volt, hanem a farkasa! Elegem van abból, hogy beleszólsz az életembe, mintha annyira tudnád, hogy nekem mi a jó.- nézett egyenes Felix szemébe a nagyobbik, ezzel még jobban megsértve a másikat.

Felix egy utolsó pillantást vetett Jisungra, majd otthagyta őt egyedül, az üres lakásba.
Amint a fiatalabb becsapta az ajtót, a bentlévőnek megeredtek a könnyei.
Mindent elrontott.

Nem elég, hogy hűtlen volt Daehyunhoz, de még Felixet is megbántotta.
De minden amit kimondott igaznak gondolja, hiszen nem dönthet Felix az ő életében.
Nem tudhatja mi a jó neki, mert attól függetlenül, hogy legjobb barátok, ezt még ő se tudja.

Sajnos Jisung nem tudott sokáig magában sírni, mivel valaki hangosan kezdte el ütni a bejárati ajtaját, eme mutatvánnyal kizökkentve őt a gondolatai közül.
Megtörölgetve szemeit szaladt az ajtóhoz, amin szüntelenül dörömbölt valaki.
Kikukucskálva látta meg azt az embert, akit most legkevésbe se szeretett volna.

Daehyun.

-Jisung! Nyisd ki! Tudom, hogy itthon vagy! Láttam Felixet, ahogy kijön!- hallatszott a kedvesen csilingelő hangja, de most ez mégse volt olyan barátságos.

Jisung csendben maradt, próbálva eljátszani, hogy nincs itthon, de mindhiába, Daehyun tudta, hogy itthon van.

-Oké... ha most nincs kedved hozzám elmegyek, csak ne tegyél semmi rosszat magadban, jó? Remélem minden rendben van.- mondta halkan az alfa, majd elment, míg Jisung vissza szaladt és belezuhant az ágyába.

Ha lehet, az eddiginél is nagyobb bűntudat keletkezett a mellkasába.

🐰

Minho egész rutja alatt szenvedett, és az se segített neki, mikor megkérte a legjobb barátját, hogy minden kókusz illatú dolgot hozzon el neki.
Bár eleinte Daehyun furcsállta, és nem értette ezt a dolgot, de betudta annak, hogy csak a láz miatt.

Egészen egy hétig tartott Minho fájdalmas rutja, de miután sikeresen ezt is végigvitte úgy, hogy senkinek se esett bántódása végre vissza tért újra a normális világba.

Szigorú tekintettel ballagott végig a folyósón, miközben az alkalmazottai egytől-egyig meghajolt neki.
Belépve az irodájába, Chant vélte felfedezni, hiszen ha oda van, akkor a másik igaz alfa veszi át a helyét.

-Köszönöm Chan, sokat jelent, hogy mindig számíthatok rád.- hajolt meg Minho, kifejezve tiszteletét, az idősebb felé.

-Ugyan.- legyintett a szőke.- Erre vannak a barátok, és megbeszéltük, ha te nem vagy, akkor én itt leszek.
Múltkor segítettél a deltámnak, úgyhogy ez a legkevesebb.

-Tényleg, hogy van Jeongin?

-Sokkal jobban. Már egyedül is tud lenni, elvégre ezen a héten sokat volt magában.- magyarázta Chan.

-Örülök neki. Most pedig menj, folytasd a munkád. Levagyunk maradva.- tért vissza a szigorú Minho, majd kikerülve a másikat leült a székébe, és beleolvadt a munkába.

Mindig is egy erős jellemű alfa volt, és ha a munkáról volt szó, akkor akár napokig alvás nélkül csinálta volna a dolgát, de most mégis minden percben valami másfelé kalandozott az agya.
Mintha tett volna valamit a rutja alatt, amire nem emlékszik, de nem is a rossz dolgot tette volna, hanem valami egészen mást.

A/N: Mostmár ráfogok térni a naponta egy részre, csak nem tudom, hogy amikor felkelek, vagy így délután rakjam fel. És Daehyun nem jó, de nem is rossz karakter. Minden kifog derülni róla a végén. Egyébként nem tetszik ez a rész, de nem hagy békén yngjngn0208 .