Unreachable/Minsung

22.

DAEHYUN

-Nem hinném, hogy olyan könnyű lesz ez, főnök. - motyogta leszegett fejjel Jake, félve főnöke reakciójától.

-Ha valami nem tetszik, ki lehet szállni! De tudod, hogy mivel jár, ha cserben hagysz. És ez mindenkire vonatkozik!- emelte fel a hangját a végére Daehyun, végig nézve a sok tagon.

Mindenki össze húzta magát, az alfa hangjára. Féltek tőle, hisz a kezeiben volt az ő életük. Irányította őket, kétség kívül. Emiatt is nem mert egyikük sem szembe szállni vele.

-Menjetek.- intett Daehyun, majd egytől egyig meghajoltak, és kisurrantak a nagy szobából.

Idegesen vágta le magát az íróasztal székére Daehyun. Halántékát folyamatosan masszírozta.
A köhögő roham is rájött hirtelen, és egy zsebkendőt tartva a szája elé vélte felfedezni, hogy újra vért köhögött fel.

-Addig nem halok meg, míg tönkre nem teszlek Minho. Mert ha Jisung nem lehet az enyém, a tiéd se lesz.- csapott az asztalra.

🐿️🐰

-Minho! Annyira hiányoztál!- tárta ki az ajtót Jisung, szorosan magához húzva az igaz alfát.

Minho mosolyogva engedte a fiatalabbnak, hogy rácsimpaszkodjon, majd bezárta maga után az ajtót, és lassú léptekkel egymás kezét fogva sétáltak a kanapéhoz.

-Jisung tegnap találkoztunk. Valami baj van?- simított a selymes tincsek közé az idősebb.

-Nem. Csak hiányoztál... unatkoztam itthon.

-Miért nem dolgozol?- mosolyodott el Minho.

-Szabadnap.

-Értem. Mi lenne ha elmennénk valahova? Vásárolni, vagy esetleg enni?- simogatta tovább a kisebbet Minho.

-Benne vagyok!- pattant fel Jisung a kanapéról.
-Te fizetsz!- kiabálta, miközben a szobájába szaladt, hogy felvegyen valamilyen kinti öltözéket.

Pár perc múlva már kiöltözve érkezett vissza az omega, széles mosollyal ajkain, amit persze rögtön Minho is viszonzott neki.

-Szép vagy.- vigyorgott Minho, mellé állva.

-Ew...- húzta el ajkait Jisung, majd elfordította a fejét, leplezve piros arcát.

Minho megforgatta a szemeit a másik viselkedésén, hiszen tudta hogy mit próbál rejtegetni, de ezt csak még aranyosabbnak gondolta a másik személyében.

-Kocsival megyünk, vagy tömeg?- állt fel Jisung, miután felhúzta cipőit, és a kulcsait kezdte keresni.

-Soha életembe nem voltam még tömegközlekedésen.- borzadt el Minho, még a gondolatra is, hogy neki össze zsúfolva kell lennie megannyi ember között.

-Ch... elkényeztetett. - cukkolta Jisung, majd kiindult az ajtón, szorosan mögötte a magasabbal.

Többször is bezárta az ajtaját, hogy biztos ne törjenek be hozzá, mert egészen kicsi kora óta benne van a félelem, ha elmegy valahova.
Fél, hogy ha hazajön egy felrombolt lakás fogja fogadni, eltűnve a legértékesebb dolgaival ( bár nem mintha lenne neki annyi sok ).

-Passenger princess.- nevetett Minho, amint Jisung kényelmesen elhelyezkedett az anyós ülésen.

-Még egy ilyen, és megbánod este, hogy princessnek neveztél.- mutatta fel fenyegetően az ujjait Jisung.

- Bocsánat.- tette fel kezeit Minho, majd fejét rázva elindította a motort, azzal együtt egy beszélgetést is maguk közt.

Hosszasan beszélgettek az út közben, mindenről is, aminek mindketten nagyon örültek, mert egymás társaságában felszabadultak tudtak lenni.

-Kéne nekem egy új cipő...- lóbálta meg lábait Jisung, miközben nagy szemekkel felnézett Minhora.

-Annyi cipőt veszek neked, amennyit csak szeretnél.- fogta meg combjait az idősebb.

-Elég nekem egy is. Köszönöm.- puszilta meg arcát, de Minho oda fordította az arcát, így végül egy szájra puszi lett.

Kézen fogva szálltak ki a nagy pláza előtt, aminek oldalán a drága boltok lógói díszelegtek.
Mindenféle márka neve szerepelt a nagy épületen, hiszen korea legnagyobb centruma volt ez.

-Éhes vagy?

-Nem annyira. Ráérünk később is enni, ha neked úgy jó.- válaszolt Jisung.

Bent rengetegen voltak, és emiatt rengeteg szag is keveredett a levegőben, amit senki se kedvelt, de megkell egyszer szokni ezeket is.

A plázában már a fél cipő üzletek is végig járták, de Jisungnak egy se tetszett annyira, hogy megengedje Minhonak, hogy megvegye azt neki.

-És ez?- mutatott Minho egy újabb darabra.

-Minho! Bohócot akarsz belőlem csinálni?!- rivallt rá a fiatalabb, össze font kezekkel elsétálva mellette.
-EZ!

Minho gyorsan oda sétált a kisebb mellé, mielőtt az még meggondolná magát, de mire oda ért, már rajta voltak az egyedi pár cipők.

-Na? Milyen?- fordult meg Jisung, gyermeki vigyorral az arcán.

-Jisungos.

-Mi az, hogy Jisungos?- emelte fel szemöldökeit az említett.

-Neked való. Nagyon szép. Hozd. Megveszem.- intett Minho, már elindulva a kasszához.

Jisung gyorsan az idősebb után szaladt a kasszához, ahol már egy kedves béta lány várta őket.
Az omega fiú nagyon örült az alfájtól kapott cipő miatt, és alig bírta megköszönni neki.

-Köszönöm....

-Jisung mégegyszer kimondod ezt a szót, vissza viszem.- mondta komolyan Minho, mire Jisung azonnal csendbe maradt.

-Mostmár éhes vagyok.- suttogta a fiatalabb.

-Akkor irány enni.- fogta meg kezeit Minho, míg másik kezében a cipők díszelegtek.

Nevetgélve rendelték meg a kért ételüket, amit aztán ugyanilyen jó hangulatban fogyasztottak el.
Holott Daehyun, az egész napjukat lefigyeltette.
De a boldog pár ekkor még nem tudta, hogy min is fognak keresztül menni.
Csak napok kérdése.

A/N: Sose gondoltam, hogy ennyire nehéz lesz az íráshoz időt szakítani. 🙂
Ez ilyen kis "lájtos" csak, hogy még mindenki nyugodtan legyen egy ideig.

Nem tudtam máshogy leírni azt, hogy passenger princess, mert idétlenül hangzott magyarul. 🗿

😘