Unreachable/Minsung

27.

🐰

-Meddig kell még mennünk? Átvertél minket, igaz?!- fordult Minho a megszeppent Jake felé, aki egész eddig mutatta nekik az utat Busan felé.
-Már két órája ülünk!

-Szerinted Busan olyan közel van?- szólalt meg Chan, védve a fiatal bétát.

Minho csendben maradt, mert ő is belátta, hogy Busan mégse olyan közel van Seoulhoz. Emiatt nem is feszegette tovább ezt a témát, és inkább elmerült gondoltaiba.

-Minho...tudom, hogy nehéz megbízni bennem, de Jisungnak nem lenne szabad annyit szenvedni, mint most is teszi. Daehyun mindenért megveri, amit mond, sőt sokkal rosszabb dolgokat is tesz vele, amiket ki se tudok mondani. Megérdemli, hogy megmentsétek.- szólalt meg Jake.

Minho rosszabbul kezdte el érezni magát, mint eddig. Jisung szenved, és ő nem volt képes hamarabb elérni hozzá. Lehet, hogy már késő. Vagy talán Daehyun megtudta Jake honlétét, és elvitte valahova máshova.
Bármi megtörténhet.

-Hogy fogjuk tudni Daehyunt elkapni?- kérdezte meg Changbin.

-Lassan hat óra, ami azt jelenti, hogy Daehyun ekkor hagyja el a bázist, mert el kell mennie a napi vizsgálatára. Ilyenkor szokta rám szabni a főnök szerepet, ami annyit tesz, hogy körbe kell járnom mindent, hogy rendben legyen. Ha ez meglesz, én beengedlek titeket, Daehyun pedig a rendőrségnek lenne a legjobb elkapnia.- magyarázta a béta, remegő kezekkel.

-És a bombákat, hogyan tudjuk levenni rólatok?- tette fel a kérdést Jeongin.

-Fogalmam sincs. Már próbáltuk a többiekkel, de egyszerűen lehetetlen volt nekünk.- suttogta Jake, reménytelenül.

-Biztos vagyok benne, hogy Daehyun tudja, és ha elkapjuk az lesz az első, hogy megkérdezzük tőle. Nem lesz semmi baj Jake, mindenkit épségben kifogunk hozni.- lelkesítette Jeongin.

Minho csak csendben hallgatott mindent. Gyűlölte magát, és akár helyben képes lett volna magába szúrni valamit, hogy ő is pont annyira szenvedjen mint Jisung, csak mert ő nem volt képes hamarabb cselekedni.

-Itt vagyunk.- nézett ki az ablakon Jake, ujjával mutatva a hatalmas sötét épületre, amit ő csak bázisnak nevezet egész eddig.
-Most be megyek, és beszélek Daehyunnal, amint elmegy beengedlek titeket, azt hogy hogyan fogjátok el, abban nem tudok segíteni.

-Köszönjük Jake. Mindent.- mosolygott Chan.

-Még ne köszönjetek semmit. Most jön a java.- mondta a legfiatalabb, majd elhagyta a furgont, és mint aki jól végezte dolgát úgy ment be Daehyunhoz.

Minho vissza tért a rossz gondolataiból, és szemfülesen figyelte, mikor lesz az idő arra, hogy végre bemenjenek.

17:56 volt a pontos idő, mikor Daehyun alakját vélte felfedezni mindenki. Kint álldogált a nagy kapu előtt, a fuvarára várva.
A rendőrség emberei, és Minhoék mindent egy furgonból figyeltek, ami pont annyira jól elvolt rejtve, hogy egy cm se látszódjon belőle.

Daehyun semmit sem sejtve ült bele a kocsiba, ami előtte állt meg.
A banda végig kísérte szemükkel, hogy merre ment, és hogy esetleg látja e még őket.

Kínzó 10 perc múlva Jake szőke haja libbent fel, ahogy a nagy kapu mögött áll, miközben egy távirányítóval nyitja azt ki.