Unreachable/Minsung

21.

🐿️

Jisung idegesen zárta be otthonának ajtaját, hogy meginduljon egy délutáni sétára.
Már egy hete együtt vannak Minhoval, de még nem szakított Daehyunnal.

Nem akarja megbántani, és a tökéletes időt se tudja kifogni.
Főleg úgy, hogy a jelölés a nyakukon nem fog hamar eltűnni, és fájdalommentes sem lesz.

Az utóbbi hétben rengeteget gondolkozott, hogy hogyan kéne előállni azzal a ténnyel, hogy már nem szereti Daehyunt, de az össze kovácsolt képek a fejében mindig csak a rosszhoz kötöttek ki.

Este is nehezen alszik, ami miatt bár nyugtalanítja, és nehezíti is a mindennapjait, de nem tud mit tenni.
Sose volt nagy alvó, hisz míg az anyjával volt, akár napokig nem aludt este, a nő miatt.

Telefonja megállás nélkül rezegni kezdett a zsebében, amin egy ismeretlen szám volt kiírva.
Még a számok sem voltak ismerősek Jisungnak, hogy esetleg csak egy ismerőse legyen, akinek elfelejtette elmenteni a számát.

-Haló?- szólt bele a telefonba az omega.

-Szia Jisung! Seungmin vagyok! Rég beszéltünk, és gondoltam, ha lenne kedved, találkozhatnánk.- hallatszott fel a béta hangja.

Jisung nagyon meglepődött a hirtelen jött meghívástól. Hiszen tényleg rég beszélt a béta fiúval, annak ellenére, hogy mennyire szeretett s társaságában lenni.

-Persze! Pont most jöttem ki egy sétára! Mond a helyet ahol találkozni szeretnél, és nemsokára ott leszek.

-Oké!- hadarta el Seungmin a címet, majd lerakta a telefont.

Jisung mosolyogva indult el a megadott helyre. Végre nem a falak közt kell lenni, és kiszabadulhat a sok gondolat között, na meg az ananász, és a whisky feromok közül, amik már a lakása átlagos illata ebbe az egy hétbe.

Mikor oda ért a kis kávézóhoz, még nem volt ott Seungmin, így egy magának tetsző helyre leült, várva hogy a fiatalabb megérkezzen.

-Szia Jisung!- pattant le elé Seungmin, hatalmas mosollyal az arcán.

-Mire ez a nagy öröm?- kérdezte Jisung köszönésképpen.

-Nem lehetek boldog, mert újra találkozunk?- húzta fel szemöldökeit a fiatalabb, mire csak bólogatást kapott - Annyira jó volt veled beszélgetni a múltkor! Olyan izgalmas az életed, hogy évekig hallgatnám.

-Kösz.. Nem mindig fényes pedig.

-Jis...Lee Minho a lelki társad. Semmi gond nem lehet az életedben.

-Daehyun még mindig az alfám....

-Felvehetem a rendelésük?- jelent meg a semmiből egy pincér, sejtelmes arccal a képén, mintha az egész beszélgetésüket hallotta volna.

Jisung és Seungmin elmondták, hogy mit szeretnének, aztán elment a béta felszolgáló.
Egész végig az omega fiút vizslatva.

-Ez érdekes volt.

-Jól mondod.- motyogta Jisung.

-Vissza térve hozzád. Daehyunnal még nem szakítottál, de már nem szereted?

-Igen.

-Jisung. Legalább még nem vagy együtt Minhoval. A tiszteletet még megtartottad.- nevetett fel Seungmin.

-Ami azt illeti...

-Ne mond!- kapta szája elé kezeit a magasabb.

-Meglátogatott a heatemnél. Seungmin esküszöm, hogy nem tudtam máshogy reagálni.

-Most ha egyedül lennénk, sikítoznék. Milyen kdrámába csöppentél te bele? Omega akarok lenni...- sóhajtott fel a béta fiú.

-Én meg béta.

-Nem akarsz te én lenni. Annyira tetszik egy alfa jelenleg...de le se szar, mert béta vagyok.- motyogta Seungmin szomorúan.

-Sajnálom.

-Nem lényeges, majd túlleszek. Minho egyébként mit szól ahhoz, hogy vele is vagy, meg Daehyunnal is?- tért vissza depresszív gondolataiból a fiatalabb.

-Nem tudom.

-Van egy nagyon jó barátom. Amikor megtetszett neki egy igaz alfa, annak már volt egy omegája. Ők is össze jöttek, de az alfa fél évig húzta az omegájával való szakítást. Egész fél évbe szenvedett. Főleg úgy, hogy ő delta volt. - magyarázta Seungmin.

Jisung bele gondolt Minho helyzetébe, és rosszul kezdte el érezni magát. Aztán Daehyunhoz is oda tértek a gondolatai, és ha be kellett vallania, hogy az alfa helyében ő biztosan darabokra törne, ha megtudná, hogy az akit szeret, megcsalja.

-Ki ez a nagyon jó barátod?

-Biztos ismered. Jeongin és Chan.- mosolygott Seungmin, a barátaira emlékezve.
-Egyszer meg kell őket jobban ismerned, bár ha komolyabban lesztek Minhoval, biztos megismersz mindenkit.

-Biztos...- forgatta meg szemeit Jisung, hiszen nem volt a nagy társaságok kedvelője.

A titokzatos pincér távolról mindent végig hallgatott, vagy éppen direkt mellettük sétált el, hogy jobban hallja a fontosnak gondolt dolgokat.
A hátsó raktárba szaladt, majd előszedte a telefonját, egy bizonyos személyt tárcsázva.

-Hallgatlak Jay.- vette fel a telefont az alfa.

-Főnök. Mindenben igazad volt. Jisung megcsal. Most hallottam. Egy barátjával van itt a kávézóban. Rengeteg mindent mondott eddig.- hadarta el a fiú.

-Tartsd a szemed rajta, és ha elmentek, várlak magamnál. Jövő hétre mindent megoldunk. Szép volt Jay.- mondta a túloldalon Daehyun.

-Köszönöm.- pironkodott, majd megszakította a hívást.

Észrevétlenül kiszállította a kért rendelést a nevetgélő fiúknak. Akik mit sem sejtve beszélgettek mindenről. Azt gondolva, hogy csak kettejük hallját azokat a dolgokat, amik elhangzanak maguk közt.
Holott a falnak is füle volt.

A/N: Guess who's back???🤪🤪🤪🤪