Unreachable/Minsung

9.

🐿️

Jisung egész este forgolódott az ágyában.
Nem tudta álomra hajtani a fejét azok után, hogy Daehyun miket mondott, és a Felixel való beszélgetése is megtekerte az agyában való kerekeket.

Körülbelül reggel nyolckor pattant ki az ágyból, elhatározva, hogy ma megfogja látogatni Minhot a lakásán, csak egy gondja volt.
Nem tudta hol lakik az igaz alfa férfi.

Először nem is tudta, hogy kitől kéne megkérdeznie, mert egyértelműen Daehyuntól nem tudta, hisz vagy vele menne, vagy nem adná meg neki.
Aztán eszébe jutott, hogy a legjobb barátjának ki is az alfája.

Idegesen rágva a körmét hallgatta, ahogy a telefonja cseng, várva arra, hogy valaki felvegye végre a túloldalon.

-Jisung, mit akarsz?- morgott bele a telefonba Felix, ami csak annyit jelenthetett, hogy felkeltette.

-Felix! Hol lakik Minho?- vágott a közepébe az idősebb.

-Fogalmam nincs, úgyhogy ha ennyit akartál le is rakom...

-Kérdezd meg! Szerinted miért téged hívtalak?- kiabált bele a telefonba, nehogy lerakja a másik.

-Ugh... egy perc.- mondta Felix, majd a túloldalon motoszkálás hallatszódott.- Azt mondta Hyunjin, hogy idegennek nem adja meg.

-Add át a telefont!- mondta egyre feszültebben, mikor pedig meghallotta, hogy a telefon átlett adva,
kifújt egy adag levegőt, hogy lenyugodjon.
-Hwang Hyunjin? Jól gondolom?

-Az lennék.- hallatszott az ismeretlen hang.

-Nem akarok jelenetet rendezni, így tisztességesen megkérlek, hogy most mond el, hogy hol lakik Lee Minho, mert ha nem...Elmegyek, és ruha nélkül doblak ki Felix lakásából.- mosolygott magába Jisung, de a telefon másik végén csak egy halk nevetés volt a válasz.
-Viccesnek találtad?

-Elképesztően. Egy kérlek is elég lett volna.- mondta gúnyosan az alfa, majd elhadarta Minho lakcímét, és kinyomta a telefont.

-Bunkó.- motyogta magában Jisung, majd elkezdett szaladni, hogy elkészülődjön.

Minho Gimpo-sibe lakott, ami tömegközlekedéssel egy bő háromnegyed óra, Seoulból.
Elég furcsa, hogy Minho minden nap megtesz ennyi távolságot, hogy eljöjjön a céghez, holott ott is alapíthatott volna egyet.

Mikor Jisung végre frissen, és szét stresszelve az agyát felült a vonatra, már javában mindenki felvolt kelve a városba.
És emiatt a tömegközlekedésen is rengeteg voltak, így sajnos mellé is beült egy lány, illatából ítélve alfa, de nem zavart sok vizet.

Miután megvolt az út, még mindig mennie kellett legalább egy fél órás sétára, hiszen Minhonak valahol az isten háta mögött kellett laknia.
Viszont mikor Jisung megpillantotta a házat, amibe elméletileg Minho élt, teljesen elájult.

Szorongva kopogott be a hatalmas ajtón, majd hallgatózva várta, hogy az igaz alfa kinyissa azt, de percek után se nyitott senki se ajtót, így még jobban verni kezdte a falapot.

-Jisung menj el.- suttogta valaki, mire az említett ijedten kukucskált be az ajtón lévő lyukon, ahol Minho arcát vélte felfedezni.

-Nem! Engedj be! Beszédem van veled!- makacskodott az omega.

Minho fújtatva tárta ki az ajtót, hisz ebben a helyzetben nem tudott ellenállni a farkasának, aki már mikor megérezte a kókusz illatot az ajtóhoz vonszolta.

-Mit szeretnél?- mosolygott kedvesen Minho, bár ebben a pillanatban a vörösen izzó szemei megkérdőjelezték, hogy tényleg Minho e.

-Beszélni.

-Később is beszélhetünk...- vigyorgott az idősebb, majd közelebb lépdelt, ezzel a falhoz szorítva a másikat.

-Min-minho...- dadogta Jisung, megrémülve a piros szemű alfától.

-Nem kell félned, cica. Sose bántanálak.- érintette meg a pufók arcot, majd lágyan simogatni kezdte.

-Minho, hiszen te tűzforró vagy!- sikított fel az omega, majd a másik homlokához emelte kezét, ami úgyszintén meleg volt.- Feküdj le az ágyba, hozok neked gyógyszert.- váltott át aggódóvá, holott egyáltalán nem emiatt jött.

-Nincs semmi bajom.- ragadta meg Jisung karját, majd még jobban a falhoz szorította, és össze érintette az orrukat.

Jisungból a meglepődöttség miatt elkezdett áradni a kókusz illat, ami jobban feltüzelte Minho farkasát, és nem bírta megállni, hogy ne csókolja meg a kisebb fiút.

A fiatalabb először nem viszonozta a heves csókot, de egy idő után ő se tudott magának parancsolni, így felvéve a másikkal a tempót kezdtek heves csókolózásba.
Egészen Minho ágyáig megszakíthatatlanul folytatták a smárolást, de aztán villámként csapott Jisung elméjébe a felismerés.

Hevesen zakatoló szívvel tolta el magától az idősebbet, akinek időközben még vörösebb lett a szeme, a sok impulzus miatt, amit a kisebb okozott neki.

-Ha nem szeretnéd, most menj, mert ezután nem hiszem, hogy képes leszek leállítani magam.- suttogta megtörten Minho, lerogyva térdére a hirtelen jött fájdalomtól.

Jisung visszapillantott az ajtóból az összerogyott alfára, majd kifutott a házból, hangosan becsapva maga után az ajtót.
Ahogy szaladt kifele az udvar területéről újra vissza nézett, és látta hogy az ablakba Minho nézi őt, teljesen elködösödött tekintettel, majd egy hatalmasat ordított, és eltűnt a nagy házba.

Az omega úgy szaladt vissza az állomásra, mintha már nem lenne neki holnap, és közbe könnyeit is folyamatosan nyelte, hogy ne a sok ember előtt kelljen kitörnie a visszatartott cseppeknek.

Pont időben ért vissza, mert amint felszállt a vonatra, az nagy sebességgel elindult, mintha csak rá várt volna.
Újra itt volt az alfa lány, akivel idefele úton is ült, így megint egymás mellé kerültek, de mikor Jisung leült, már nem tudta vissza tartani a könnyeit, és csendesen elpityeredett.

A lány mellette mindezt végig nézte, és feltűnés mentesen átcsúsztatott a combjába egy zsebkendőt, hogy ne taknyolja össze bármelyikőjüket.

Mikor végre Jisung belépett újra a nyugodt hangulatú házába, a szobájába szaladt, és arccal a párnáknak bedőlt az ágyába, újra kiengedve krokodil könnyeit.

Minhonak rutja van, és megcsókolta őt, de semmire se fog emlékezni az idősebb, mert nem is Minhoval volt, hanem a farkasával.
És ő mégis vissza csókolta, mert hiába tagadja, kívánta azt a csókot, és talán ha nem rutja lett volna az igaz alfának, tovább is ment volna, mint sima csók.

De megcsalta Daehyunt, a legjobb barátjával.
Borzalmas omega.