Unreachable/Minsung

11.

🐿️🐰

Minho komoran meredt a barna ajtóra.
Ő maga se tudta miért jött ide, de azt tudta, hogy már egy ideje benne van az elméjébe a fiatalabb fiú.
Három napja tért vissza a rutjából, de ebbe a három napba, megszállottan forgott az agya Jisung körül.

Megemberelve magát, nyúlt a falaphoz, majd egy hangos kopogás után hátra lépett várva, hogy valaki kinyissa azt. Reménykedve, hogy a kisebb lesz, s nem valaki más.

Jisung a kanepén össze kuporodva hallotta, hogy valaki beakar jönni hozzá.
Megtörölte könnyes arcát, és lassú léptekkel az ajtóhoz vánszorgott.

Most az se érdekelte, hogy ki van mögötte, csak kitárta azt.
Viszont mikor meglátta, hogy Minho állt ott.
Minden emlék vissza játszódott az agyában. A múlthétről.

Lee mosolyogva nézett a takaróba öltözött fiúra.
Olyan aranyosan festett az ő szemében, hogy már emiatt megnyugodott a napok óta kalimpáló szíve.
Hisz Jisung mindig letudta nyugtatni, mégha ő ezt nem is tudta.

-Hát te?- kérdezte Jisung, teljesen meglepődve.

-Rég láttalak.- húzta féloldalas mosolyra ajkait az idősebb, miközben végigmérte szemével a másikat.

Jisung félre állt, ezzel megengedve, hogy a kintlévő betudjon jönni a házába.
Egy hete senkit se enged be, most mégis kérés nélkül, tárt karokkal engedi be az igaz alfát.

-Arra gondoltam, hogy eljöhetnél velem egy esti sétára.- mondta hátat fordítva Minho.- Ahogy elnézem, elég régóta mozdulhattál ki.- nézett végig a házon, ami telis tele volt minden féle lommal.

-Nem igazán van most kedvem...

-Tulajdonképpen ez nem kívánságműsor. Kijelentem, hogy eljössz velem sétálni.- fordult meg a magasabb, szigorúan bele nézve Jisung szemeibe.

-Hihetetlen vagy.- morogta az omega, majd lehajította magáról az őt takaró anyagot, és sebesen felhúzta a cipőit.- Gyere, vagy bezárlak.- mondta, mikor már kiért a házból.

Minho egy győzelem ittas mosolyt ejtett, majd kirohant a másik után.
Míg leballagtak a lépcsőházba, a feszültség kézzel fogható volt közöttük, de miután kiértek a sötét levegőre Jisung is jobban megnyugodott, az idősebb jelenlétébe.

-Tudom, hogy furcsának tűnhet, hogy csak így felbukkanok, holott nem vagyok más, csak az alfád barátja, de szeretnélek jobban megismerni. Mégha te engem nem is.- szólalt meg Minho, oldalszemmel rásandítva az omegára.

-Az elején még én is ezt akartam, de az utóbbi időbe, nem igazán vonz semmi. Bele értve azt is, hogy jobban megismerkedjek veled.- mondta őszintén Jisung, elengedve a gátlásait.

Minho csendben próbálta emészteni, a fiatalabb nyers, viszont annál valódibb mondatát, de mikor elértek a Han folyóhoz, mindketten leültek annak stégjére, csendben hallgatva a víz folyamát.

-Tudod... lehet azt gondolod rólam, hogy egy bunkó paraszt vagyok, de ha gondolod, bármikor meghallgatlak.- közölte az igaz alfa, próbálva oldani a beállt csendet.

-Nem gondolom, hogy bunkó lennél, de a mostani bajom, nem hiszem, hogy veled kéne megoldanom.

-Értem.- húzta el szomorúan a száját Minho, majd inkább elhallgatott.

Némán ültek egymás mellett, de most ez mégse volt kínos bármelyikőjüknek is.
Jisung előre meredt, hisz egy két kacsa még mindig úszkált a vízbe.
Egész nap mozogtak az agytekervényei, most mégis úgy érzi magát, mintha minden gondja eltűnt volna.

-Ha nagyon megakarsz ismerni.- motyogta a fiatalabb, majd folytatta.- Nem várt gyermek voltam, hiszen az anyám, prostituált volt. Főleg úgy, hogy az apámnak már volt igazi családja. Ezzel nem is volt annyira nagy baj, hisz az "apám"- mutatott az ujjaival idézőjelet.- mindig küldött pénzt. Mikor betöltöttem a 18-at rögtön elköltöztem anyámtól. Kisebb koromban azt hittem, hogy ő a legjobb anya a világon, de a halála után rájöttem, csak kihasznált, hogy pénz kapjon apámtól. Mint mondtam, pár hónapja meghalt. Először nagyon megrázott, és napokig nem ettem, mert mégiscsak ő volt az, aki felnevelt, de miután mindenre rájöttem, túltettem magamat. Ennyi. - fejezte be a múltjáról szóló beszédét Jisung, miközben az éppen a vízbe érő lábával fröcskölni kezdett.

Minho megsemmisülve hallgatta a kisebb szavait. Sose gondolta volna, hogy amögött a mosoly mögött, ennyi minden rejtőzik.
És emiatt, még jobban tisztelte az omegát.

-Találkoztál valaha az apáddal?- kérdezte félve az alfa.

-Nem. Még csak az anyám temetésére se jött el.

-Biztos, hogy egy bunkó fasz.- rántotta meg vállait.
-Saj....

-Nehogy azt mond, hogy sajnálod. Nem te ölted meg anyám, és nem te vagy az apám, így semmi értelme a sajnálomnak. Hallgattam eleget az életem során.- vágott mondatába Jisung, az idősebbnek.

-Nekem nincs olyan múltam, amit meg kéne osztanom.

-Senki nem mondta, hogy beszélj róla.- nézett rá Jisung, az ittlétük óta először.

-Anya, és apa mindig is nagyon szerelmesek voltak egymásba, így mikor össze jöttek, mindössze 13 évesek voltak. A szüleik nem támogatták a kapcsolatuk, ezért elszöktek. Aztán mikor betöltötték a felnőtt kort, elkezdtek létrehozni egy céget. Aztán anya teherbe esett velem, mikor ők mindössze csak 18 évesek lehettek. Mindig azt mondták, az egymás iránt érzet szeretetük miatt lettek híresek, de én nem hiszek ebbe.
Aztán mint most tudod, én vagyok a cégvezető. Ők hamarabb nyugdíjba mentek, így az egyetlen fiúkként én lettem az örökös. - mondta mosolyogva Minho, vissza emlékezve a szerető családjára.

-Megérdemled, hogy ilyen családod van.- suttogta Jisung, a másik arcát fürkészve.

-Mi?- kapta a fejét az idősebb a beszélő felé, de mikor észre vette, hogy az milyen szemekkel nézi őt, elhallgatott.

Megbabonázva néztek egymás szemébe, mintha senki se lenne a földön rajtuk kívül.
Mindketten egyszerre mozdultak meg, és ültek egymáshoz közelebb.
Már lassan össze értek az ajkaik, de még volt köztük pár centiméter.

...

A/N: NAGYON sajnálom, hogy ilyen későn van új rész, de sajnos nem volt időm, hiszen medencét pucoltam egész nap, aztán meg évzáróra kellett mennem, és valami betegség is elkapott így estére, szóval mostanra jutottam el, hogy nyugodtan leüljek írni.
Remélem tetszik a rész, és várjátok a következőt!🫶🏻
Megjelöllek, mert tudom, hogy tűkön ülve várod.
yngjngn0208