Unreachable/Minsung

20.

DAEHYUN

Daehyun kopogás nélkül nyitott be Jisung házába, aki semmit se sejtve zuhanyozott.
Az alfa megragadva az alkalmat nyitott be a fiatalabbhoz.

Halkan leöltözött, majd mászott be a másik mellé, gondolván milyen jó ötlet lesz halálra rémiszteni az omegát.

-ÚRISTEN!- üvöltött fel Jisung, mikor megérezett egy másik alakot.

-Sungie... csak én vagyok.- nevetett Daehyun, de a kisebb korán sem gondolta ezt viccesnek.

Undorodva meredt a nagyobbikra, azt kívánva bárcsak eltűnne most a szeme elől.
Mogorva tekintettel elzárta a vizet, majd kiment Daehyun mellett, otthagyva őt.

-Na... hiszen csak veled akartam lenni Jis.- ment utána az idősebb.

-Legalább szólhattál volna, hogy bent vagy. Megijedtem. Egy omega vagyok Daehyun, bármikor történhetne velem valami.

-Én pedig az alfád vagyok. Örülj neki, hogy csak én voltam.- fogta meg a kisebb kezét, megsimogatva a puha bőrt.

-Miért vagy itt?- vonta fel szemöldökét Jisung.

-Mondtam a tegnap, hogy ma jövök.

-Merre voltál, az utóbbi napokban?- kérdezte az omega, komolyan nézve a magasabbra.

-Otthon.

Jisung egy sejtelmes pillantást adott a másiknak, majd megfordult és bement a szobájába. Kizárta a másikat onnan, majd nyugodtan felöltözött.

Már csendben ültek egymás mellett, tévét nézve, mikor Jisung telefonja csörögni kezdett.
Hamar felpattant a helyéről az omega, hogy elkülönítve tudjon beszélni azzal aki kereste, de nem elég gyorsan ahhoz, hogy Daehyun ne olvassa ki a nevet.

Ereiben forrt a vér, ahogy össze állt minden kép a fejében.
Már mikor bejött megcsapta az orrát az erős whisky illat, ami kókusszal keveredett, mintha napok óta mindketten ide lettek volna bezárva.

Egyértelmű volt egy okos, felnőtt alfa számára, mi folyik itt.
Tudta, hiszen megvannak jelölve, mindent érez abból, ami Jisunggal történik.

Jisung egy 15 perc múlva, piros arccal tért vissza, hatalmas mosollyal.
Daehyun minden lépését megfigyelte a fiatalabbnak.
Érezte a belőle áradó feromont, ami csak egy okból lehetett.

Bele gondolva mik történhettek közöttük, elképzelte ahogy, Minhot, és Jisungot is halálig fojtogatja.
Pszichopata gondolatai csak úgy cikáztak az elméjében, és már csak a gondolatok miatt lecsukhatták volna.

Elterjedt benne minden utálat, és azt kívánta, bárcsak legjobb barátja, és az omegája is annyit szenvedne, mint amennyit ő szenvedett egész életében.

Egyszer talált magának egy biztos segély pontot, Jisung személyében, amibe körmöstől bele kapaszkodott, de lásd mit tett. Megcsalta őt, a legjobb barátjával.

Mindent elképzelt volna, csak ezt nem, de mégis megtörtént.
Nem kellett neki bizonyíték, itt volt a szeme előtt minden.

Neki nem volt lelki társa, hisz meghalt akkor mikor még csak öt éves volt.
Akkor nem tudta mi baja lett, mikor egyik percről a másikra bele csapott a mellkasába a szúró érzés, és vért kezdett el köhögni.
A szülei rögtön korházba szállították, ahol felvilágosították, hogy mi történt.

Elmondták, hogy egész életében magányosnak fogja érezni magát. Bűntudat fogja gyötörni minden tette miatt. Kínozni fogják a gondolatok, amiket a lelki társa ráfog zúdítani.
És azt is közölték vele, hogy sose lesz rendes élete.
Hamar megfog halni, mert a lelkét már elszakították.

Elhessegetve a gondolatait mosolyogva húzta mellkasára Jisungot, még bele kapaszkodva a biztonságot nyújtó fiúba, addig ameddig tud.
Jisung hezitálva ölelte vissza, de nem akarta megbántani így megtette.

De akkor még nem tudta Jisung, hogy Daehyun volt az igazi csaló.
Az igazi gazember.

A/N: 😜😀
Ide is kiírom, de meglett az 1K néző!! Köszönöm szépen!!!😭😭😭😭
Kis lépés, de nekem hatalmas! 🤭🤗