🐿️
-Jake. Etesd meg Jisungot.- hallatszódott az ajtó mögött Daehyun hangja.
-Miért én?- csendült fel egy ismeretlen hang.
-Mert azt mondtam! Most pedig tünés! Az omegám éhezik.- kiabált kintről az alfa.
Pár perc múlva, egy csapzott szőke hajú béta fiú lépett be a szobába, amibe Jisung is volt.
Felismerte a fiút, hiszen ő volt a kávézóba, ahol Seungminnel volt.
Ezek szerint azért volt olyan furcsa akkor.Automatikusan hátrébb húzódott Jisung, mert semmiképp se akart még több verés nyomot magára, csak mert valamit nem úgy tett, ahogy azt elvárták.
-Nincsen semmi baj. Én nem foglak bántani...- lépett lassan közelebb Jake, próbálva nyugtatni a fiút.
-Miattad vagyok most itt. Lehallgattál minket igaz?! És elmondtad Daehyunnak!- suttogta erélyesen az omega, mert már hangja se volt a két hete tartó fogságtól.
Minho bizonyára nem értette a célzást, mikor megmutatta a fülesét. Emiatt nem is kereste, és biztosan most azt hiszi, minden igaz abból, amit Jisung mondott kényszerítve.
-Sajnálom Jisung... a családom miatt teszek mindent. Tartozom Daehyunnak, és nem tudnám pénzben vissza fizetni, de a családom és az én életem megtartása miatt muszáj volt itt maradnom segíteni neki.- csuklott meg Jake hangja, hiszen nagyon rég látta már a szeretteit, és hiányoznak neki.
-Egyél kérlek.-Nem vagyok éhes...
-Levagy fogyva.- tolta elé az ételt.
-Nem tudok enni.- jelentette ki Jisung, elfordítva a fejét.
Csendben meredt ki az ablakon az omega, míg Jake bűnbánóan figyelte a másikat.
Nem akarta ilyen szomorúságos helyzetbe hozni, de nem kockáztathatja azok életét, akiket szeret.-Ha tényleg sajnálod. Kérlek keresd meg nekem Minhot. Mondj el neki mindent, és mond, hogy nagyon szeretem.- szólalt meg Jisung, hosszas gondolkodás után.
-Jisung...
-Csak mond el neki. Kérlek...- vágott köze Jisung, fohászkodva nézve az bétára.
-Mindent megteszek amit tudok. Csak edd meg ezt.- mutatott a teli tálra.
Jisung nagyot nyelt, majd apránként enni kezdte az egyébként finom ételt, de annyi minden érte ebbe a két hétbe, hogy a gyomra is össze volt szűkülve, ezért nem is kívánta úgy az ételt.
Jake, mikor Jisung nagynehezen elfogyasztotta a tányér felét, elhagyta a szobát, újra magára hagyva az omegát, akinek egyre rosszabb az állapota.
A sebek rajta nincsenek kezelve, emiatt van amelyik már elfertőzött, bár abba a koszba amibe jelenleg van nem is meglepő az ilyen.
Utált itt lenni, hisz mindenki utálna, de neki ez annál rosszabb is volt, mint azt el lehet képzelni.
Egy hete várja, hogy Minho megjelenjen, de ezek szerint annyira buta, hogy nem értette amit Jisung próbál neki mutatni.Nem hibáztatja, mert tudja hogy most biztosan össze törve sír az ágyába, mert annak ellenére, hogy igaz alfa, elég érzékeny férfi.

YOU ARE READING
Unreachable/Minsung
Fanfiction"The smile that you gave me, even when you felt like dying" Minsung Minho+Jisung Omegaverse (^_^)