Unreachable/Minsung

14.

🐰

Minho kifújva egy adag levegőt nyitott be a régi otthonában. Már a küszöbön érezte a finom illatokat, ami minden bizonnyal a konyhából jött.
Lassan ballagott az említett helyhez, majd mikor meglátta ott, a rég látott szüleit, teljesen úgy kezdte el érezni magát mint gyermek korában.

-MINHO!- sikított fel az anyukája, ahogy megfordulva észre vette az egy szem fiát.

Eldobva fakanalát szaladt Minhohoz, majd ugrott az igaz alfa nyakába. Szorosan szorította a férfit, hiszen elég régóta találkoztak már. 

-Annyira hiányoztál már! Miért nem szóltál, hogy jössz?! Istenem, el sem hiszem!- vált el az alfa nő a fiától, majd megpuszilta az arcát.

-Anya...

-Jó tudom, tudom. Már nagy vagy, de nekem örökre kicsi maradsz.- húzta újabb ölelésre.

Minho segélykérően nézett a hátuk mögött lévő apjára, aki egy halvány mosollyal nézte őket.
Nemsokára az anyja elengedte, de még mindig szorosan mellette maradt.

-Fiam.- lépett oda hozzájuk, majd ő is megölelgette, de határozottan gyengédebben mint az előző.
-Alig látunk. Ilyen sok a munka? Vagy esetleg más van a dologba?

-Elég sok a munka igen, de van segítségem.- somolygott Minho, majd leült egy bárszékre.

-Van már valakid?- kérdezte az apja, ami állandó téma szokott lenni náluk.

A szülei rendszeresen faggatják, hogy van e omegája, vagy esetleg alfája, bétája, de sajnos a válasz mindig egy és ugyanaz maradt.

-Nincs.- válaszolta flegmán Minho, és inkább kerülte a szemkontaktust, hogy a kiszemeltjéről se szerezzenek tudomást a végén.

-Hazudsz?- nézett rá fenyegetően az anyja, miközben az ételt kavargatta.

-Nem, tényleg nincs.

-Nincs is alakulóban?- húzogatta szemöldökét az alfa nő.

-Kérlek hagyjatok ezekkel. Ha lenne valakim, elmondanám, de tudjátok, hogy nincs időm most kapcsolatra.- mondta ingerülten az igaz alfa.
-Elmegyek kipakolni.

-Meddig maradsz?- tudakolta izgatottan az anya.

-Három nap.- ment fel a lépcsőn Minho.

Nézve magáról a kiskori képeket minden emléke feljött. A kacagós képek, a temérdek síros, na meg az a sok evős.
Tényleg azért nevelték fel a szülei, hogy félévente egyszer lássa őket, a sok munka miatt?
Nem. De az élet ilyen.
Lehet, hogy tőlük örökölte a céget, de tudja, hogy nem ezt várták.

🐿️

Jisung és Daehyun kibékültek. Nem beszéltek meg sokmindent, csak úgy tettek mintha nem is történt volna semmi. Viszont jócskán megváltozott a kapcsolatuk, és Jisung is távolságtartóbb maradt.

Morogva vette fel a sokadjára csörgő telefonját, hiszen hiába maradt abba nemrég, újra elkezdett csörögni.
Felix neve villogott fel állandóan, így biztos, hogy valamit szeretne a szeplős fiú.

-Haló?- szólt bele a telefonba az idősebb, mire a vonal végén halk szipogás hallatszódott.- Felix, baj van?

-Valami nagyon nagy baj van.- nyögte ki nagy nehezen.

-Megyek hozzád!- hadarta el Jisung, majd felkapva egy papucsot kiszaladt a házból, és egyenes Felixhez
ment.

Nem laktak egymástól messze, éppen csak annyira, hogy kifulladva érjen oda Jisung, a hatalmas házhoz, elvégre Korea leggazdagabb alfájának a gyermeke, de ez most nem is lényeges.

Kopogás nélkül nyitott be a nagy házba, majd szaladt a kisebbik szobájába, ahol már az ágyon sírt az omega.
Arca sápadt volt, és iszonyatosan sebezhetőnek nézett ki.
Mintha valami borzalmas hírt kapott volna.

-Lix! Mi történt?- ült a másik mellé Jisung.

Felix felnézett rá, de egy szó se hagyta el a száját, csak még jobban sírni kezdett, és szorosan megölelte Jisungot.

-Felix, ha nem mondod el mi a baj, akkor nem tudok segíteni.- szólalt meg az idősebb, miután percekig csak csendben sírt Lix.

-Késet a heatem, és egyre rosszabbul éreztem magam az mostani hetekbe. Ma pedig nagy nehezen eldöntöttem, hogy megcsinálok egy tesztet.- törölte meg szemeit Felix.- Pozitív lett.- sírta el magát újra, ahogy a szavak elhagyták a száját.

Jisung eltávolodott a zokogó fiútól. Össze zavarodva nézett rá, miközben emésztette a szavakat. Akkor ő most, terhes?
Felix ránézett és látva az arckifejezését a kezébe nyújtotta a tesztet.

Az idősebb sokkolva nézett a két csíkra, majd vissza az előtte ülőre, és újra a tesztre.
Eddig fel se fogta, de most hogy van bizonyíték. Mindent ért.
Felix terhes.

-Mennyit csináltál?- kérdezte nyugodtan Jisung, hogy ne hozza még rosszabb helyzetbe a kisebbet.

-Ötöt! Öt kibaszott tesztet és mind pozitív, érted!? Jisung én erre még nem állok készen! Hyunjin se akar gyereket! Én pedig képtelen lennék egyedül felnevelni, főleg ha még Hyunjin is elhagyna.- tört ki még jobban Felix.

-Hyunjin már tud róla?

-Dehogy! Azt se tudom, hogy mondjam majd el neki! Sőt azt se tudom mit tegyek! Nem akarom ezt...- szipogott Felix.

-Ne sírj. Nem tudhatod, hogy mi lesz. Mindenképpen menj el egy rendes orvoshoz kivizsgálni ezt. Ha kiderül, hogy tényleg terhes vagy akkor mindent gondolj át. Nem kell elmondanod Hyunjinnak, hiszen még tudsz várni. Én itt leszek veled Felix, oké? Mindig.

-Köszönöm.- mosolygott halványan Felix, majd elterült az ágyon, és maga mellé húzta Jisungot is.

Bár egyikőjük sem tudta, hogy mi lesz most. Hogy mivel fog ez járni a jövőben. Azt tudták, hogy nem fogják elhagyni egymás oldalát, mint legjobb barátok.
Nehéz menet lesz Felixnek, de ő biztos túlfog ezen is jutni.

A/N: Nem tudom mit érzek ezzel a résszel kapcsolatban, de szeretnék mostmár érdekesebb fejezeteket csinálni, amiket nem tud az olvasó annyira kiszámítani.
És bevallom, még én magam se tudom mi lesz a babával. 😃