Megtörhetetlen | Rafe Cameron ff

Prológus

Már bőven sötét volt, csak a hatalmas ház udvara világított mindenféle hangulatfényekkel. Tudtam nagyon jól, hogy nem illek ide, Sarah mégis elráncigált. Történetesen a Cameron lány már gyermekkorom óta legjobb barátnőm, viszont évek óta nem találkoztunk. Anyukámmal kiköltöztünk Kaliforniába, amint munkát kapott. Azelőtt itt, Outer Banks-ben flúgosként éltük életünket. Nem voltunk azok a kőgazdagok, de kiváltágos életet éltünk. Persze Kaliforniában több a lehetőség, s jobban is fizetnek, így itthagyva minden eddigi barátomat elköltöztem. Sarah, és a testvére Rafe Cameron gyermekkori legjobb barátaim voltak. Míg itt éltünk, szinte mindent hárman csináltunk. Azért Sarah-nak és Rafe-nek akkoriban sem volt olyan felhőtlen kapcsolata, időnként összekaptak. Mindezek ellenére tökéletes barátságunk volt, s aztán minden megváltozott. Kezdve a költözéssel, majd édesanyám lebetegedett. Nem tudott dolgozni, így rákényszerültünk ismét a költözésre. Visszatértünk Outer Banks-be, ezuttal sneciként. Hisz anyukám képtelen volt a munkára, én meg tizenhét évesen nem kerestem a legtöbbet. Ittlétünk óta eltelt körülbelül egy hónap, és most először, ebben a kiváltságos flúgos buliban láthatom Sarah-t, ha minden igaz. Ő üzent rám, hogy hallott apjától a költözésünkről. Persze mindketten egyből megeggyeztünk, hogy kénytelenek leszünk összefutni valamikor.

Jelenleg egy hatalmas, paloteszrű ház udvarán kényelmetlenkedem a sűrű tömegben. Még ez a piros, pántos ruha is kicsi rám, pedig nem régiben vettem. Mindenki jókedélyűen beszélget, iszik, hülyéskedik, csinálja a maga dolgát. Csak én állok egyhelyben, szoknyám szélét húzogatva, nehogy még a végén felcsússzon. Már kezdtem feladni az egészet, gondoltam hazamegyek, nincs éretlme ennek. Ekkor viszont megpillantottam egy feltűnően szőke, fekete ruhás lányt. Széles vigyorral arcán integetett, egyből felismertem. Sarah Cameron. Megindultam az irányába, s amint sikerült magam odakűzdenem mellé a tömegben, nyakamba ugrott.

-Kate! -Szorosan megölelt, levegőt is alig kaptam. -Meg kell kóstolnod a puncsot, isteni! -Kiabált át a hangos zenén, úgy, mintha nem most látott volna először évek óta. Belémkarolt, s elkezdett húzni egy irányba. Alig tudtam vele lépést tartani, különösen hogy a szoknyám is egy számmal kisebbnek bizonyult. -El kell mesélj mindent! -Mondta lelkesen, én meg csak mosolyogva vártam arra hogy szóhoz juthassak. Egy italokkal, és finomabbnál finomabb ételekkel megpakolt asztal mellett álltunk. Sarah kezében már volt műanyag pohár, így ő belekortyolt italába, míg én kerítettem valahonnan magamnak is egyet.

-El sem hiszem, hogy ittvagyok. -Mondtam neki vizsonylag halkan, viszont ő ígyis megértette. Megölelt, jelzésképpen hogy úgyszint nagyon örül ennek a találkának, én szorosan visszaöleltem. Kicsit beszélgettünk az elmúlt pár évben történtekről, de aztán megszakítva mindezt odalépett hozzánk egy szőke srác. Átkarolta Sarah-t, ki rövid csókkal üdvözölte az imént említett fiatalembert.

-Oh, Kate! Te még nem tudsz róla. Ő Topper. -Biccentett a derekát szorongató srác felé, ki szabad karját felém nyújtotta.

-Katelyn Hayes. -Ráztam meg Topper kezét, meglehetősen erős szorítása volt. Az iméntiekből már szinte egyből levettem, mi is történik. Sarah bepasizott. Nem tudtam mióta, meg hogyan, de egy érdeklődő pillantást küldve barátnőm felé jeleztem neki, hogy erről majd később dumálnunk kell. Ő erre halkan kuncogott.

Míg a gerlepár elkezdett egymással társalogni, gondoltam megkóstolom Sarah "isteni" puncsát. Nyúltam is volna a merőkanálért, hogy piros pohárkámba töltsek egy keveset, de ekkor valaki keze érintkezett az enyémmel. Ugyan abban a pillanatban nyúltunk oda mindketten, ennek következtében pedig kézfejeink ütköztek.

-Nem látsz, basszus? -Hallottam magam elől, az asztal másik oldaláról. Szép lassan felemeltem ideges tekintetem, de amint megláttam kihez tartozik a mogorva hang, szemeim kosárlabda méretűre kerekedtek.

-Látom megtaláltátok egymást. Ölelés, puszi, minden volt? -Lépett oda mellém Sarah nevetve, viszont én még mindig telljes sokkban álltam. Az előttem álló undorral képén Sarah felé meredt, majd megszólalt.

-Foggalmam sincs ki ez, de vidd el vásárolni. Nem ártana neki egy hosszabb szoknya. -Mért engem végig óceánkék szemeivel. Tekintete meg is akadt ruhám szélén, de én azt lehúzva kizökkentettem kábult állapotából. Erre szája szélét elhúzva mosolygott.

Rafe Cameron. Annyira megváltozott, először fel sem ismertem. Hogy megmondjam az igazat, már eggyáltalán nem hasonlítanak Sarah-val. Régen olyanok voltak, mint két tojás. Bár frizurája elég béna lett, haja még mindig ugyanolyan sötétszőkés. Igéző szemei azóta sem változtak, akár két hideg óceán. Azért testalkatra, és magasságra is rendesen megnőtt. Valamint emlékeim szerint sokkal kedvesebb volt..

-Rafe? -Néztem a nálam kábé két fejjel magasabb srác szemeibe. Értetlenül meredt rám, de aztán villámcsapásként ütött belé a felismerés.

-Kate? -Motyogta maga elé halkan, erősen tartva a szemkontaktust. -Aztakurva. Megváltoztál. -Reagállta le kultúráltan, s végül elkapva tekintetét merített magának az italból.

-Hát, te is. -Feleltem, majd mikor rám került a sor, énis megmarkoltam a fémkanalat. Ezt követően Topper csatlakozott köreinkhez, Rafe-et pedig vállánál átkarolta.

-Nem jössz, tesó? -Fordította fejét az imént említett csávó felé, ki biccentett, majd megindultak. Még szemem sarkából megfigyeltem, hogy valami kanapéra ülnek, egy kisebb üveg asztalhoz, s az azon pihenő fehér port kezdik magukba szívni. Rafe soha nem volt az a fajta, aki ilyen dolgokat csinált, ezért is lepődtem meg hirtelen. Minden köszönés nélkül elhúzott, és még a szoknyámat is leszólta.

-Rafe mióta drogozik? -Néztem értetlenül barátnőmre, ki megvonta vállát. Kicsit odébb vezetett, vállamra téve kezét.

-Kate, most ne Rafe-vel, és a buta szereivel foglalkozz. Anyukád hogyvan? -Nézett komolyan szemembe, mire én nagyot sóhajtottam. Nem értettem, hogy jött ez most hirtelen neki, de kezdtem sejteni, hogy már tudja.

-Rosszul. -Suttogtam, de a hangos zenétől szinte semmit sem lehetett hallani. Sarah mégis levágta a helyzetet, szorosan átölelt, a mai nap már harmadszorra. Még pár percig egymás karjaiban álltunk, de aztán barátnőm szőke pasija félbeszakította megható pillanatunkat.

-Megzavartam valamit? -Nevetett kicsit erőltetetten, majd rámnézett. Én csak megráztam fejemet, jelzésképpen, hogy övé lehet a lány, és ekkor sorsszerűen felvillant telefonom.

John B:két nem fogadott hívás. -Díszelgett kijelzőmön. Szükségét éreztem ekkor már, hogy kikerüljek a folytogató tömegből, és hatalmas hangzavarból. Kicsit odébb, a ház udvara előtt visszahívtam barátomat. Ő csak annyit mondott, hogy induljak el most azonnal a kastélyba, meg még valamit motyogott, de azt már annyira hadarta, hogy nem tudtam értelmezni. Letéve a készüléket egy "nincs vesztenivalóm" féle érzéssel megindultam. Még mielőtt elhagytam volna a hatalmas házat, megpillantottam Topper-t a tetőn, karjaiban Sarah-val. Gondoltam leugrani készülnek, de ha már a srác így elrabolta barátnőmet, végképp nem volt miért maradnom.