Elizabeth Potter

1.

           *Elbeszélő

Fekete köpenyben állt a Sörpuccs elött Elizabeth. Körülötte izgő-mozgó tömeg, kik szorgosan a dolgukat végezték. Csak a lány állt tanácstalanul a boszorkányokkal megtelt vendéglő előtt, s mély lélegzeteket vett.
Hajába egy-kétszer belekapott a szél, amit törékeny, kis kezével próbált kisöpörni az arcából.
Nem tudta mi tévő legyen.
Szíve mélyén tudta, hogy be kéne mennie, hiszen a varázslóvilág kapuja is ott volt abban az épületben, de valahogy a lábai mozdulatlanul álltak a téglákkal kirakott úton. Hűvös levegő ölelte körbe az utcát, s a fákról is lehulltak a levelek. A mugliknál beköszöntött a tél.
Elizabeth igazán szerette a telet.
Ahogy fehér takaró fedi be a földet, s ahogy a család körbeüli a meleg kandallót, kezükben forró teával, hátukon meleg pokróc, és ahogy önfeledten nevetnek és beszélgetnek, Elizabeth-et egy szívmelengető érzés kerítette hatalmába. Már nem is fázott, pedig sápadt arca bepirosodott, s a lehellete is ködként szállt fel, s foszlott szerte a levegőben.

Elizabeth megrázta magát, hogy kiűritse a gondolatoktól megtelt fejét, majd visszatérjen a jelenbe.
Még mindig ott állt egy helyben,
és még mindig tanácstalan volt.
Rejtett zsebéből elővette a reggel érkező,Roxfort pecsétjével elátott levelet, majd felbontotta és újra elolvasta, hátha bátorságot szerez, és belép azon az ajtón, ami előtt áll már egy ideje.

A címben ez állt:

" Elizabeth Potter , Alamus Drive 6 alatt lakó számára"

A szöveg:

" "
Potter Kisasszony!

Tudom, váratlanul ért a levél, de egy fontos dologról lenne szó.
Amint tud, kérem siessen hozzánk, majd ott mindent elmondunk és elmagyarázunk önnek. Ha lehetséges, kérem ne fedje fel a kilétét senki előtt se!

Üdvözlettel: Mcgalagony
Professzor!

" "

A lány többször is elolvasta a levelet és amint elhatározta , hogy bármi történjék , ő belép az ajtón, visszacsúsztatta a köpenyében rejlő zsebbe a Mcgalagony Professzor által írt üzenetet.
Gondosan fejére húzta a csukját és kezét a hideg, vízáztatta kilincsre helyezte.
Utoljára vett egy mély lélegzetet és amikor a tüdeje megtelt, lassan kiengedte a levegőt, vele együtt minden kétséget és félelmet egyaránt, majd egy lendülettel lenyomta a kilincset, végül benyitott a Sörpuccs -ba.

Az ablakból már észrevette, hogy nyüzsögnek az emberek odabent, de amint belépett látta, hogy szinte telt ház van.
Elizabeth becsukta maga után az ajtót, majd beljebb lépett.
Az emberek röpke pillantást vetettek az új vendégre, majd mindenki visszafordult a partneréhez vagy csak tovább iszogattak.
A lány megkönnyebbült sóhajjal nézett végig a helyiségen, majd a sarokban észrevett egy kis asztalt rozoga székkel, és úgy döntött, hogy iszik egy finom vajsört. Úgy gondolta elég ideje van, ráadásul a forró ital majd megolvasztja a lány , hidegtől befeszült testét.
El is indult az asztal felé, kerülgette a vendégeket ügyesen és már majdnem elérte az asztalt, amikor egy nála sokkal magasabb, teltebb férfi figyelmetlensége miatt, fellökte a lányt. Elizabeth, a hirtelen jött lökettől a padlóra került, de kitette a két kis kezét, hogy legalább fogja az ütést.
A férfi észrevette a földre kerülő Elizabeth -et, majd bűnbánó tekintettel nézett le a lányra és nyújtotta a karját, hogy felsegítse.
- Kérem, ne jöjjön közelebb! - fogta fel Elizabeth, hogy a csukja már rég nem a fején volt. A lány menteni szerette volna a menthetőt, ezért gyorsan az arca elé helyezte a kezeit, nehogy a férfi felismerje, de addigra túl késő volt.
A férfi meglátta Elizabeth csuklóján a csillag alakú sebhelyet és rájött, hogy pontosan kit lökött fel.
- Merlin szakállára! - tette csodálkozva szája elé a kezét a magas férfi - Hiszen ő Elizabeth Potter! - mondta ki hangosan a világon mindenhol elismert nevet, majd e név hallatán a helyiségben megállt az élet. Szó szerint.
Az emberek abbahagyták a beszélgetést, az iszogatást, és még a pult mögött sürgő - forgó Tom is lerakta a kezében lévő rongyot és a vajsörös poharat. Mindenki a még mindig földön ülő, döbbent Elizabeth - et nézte.
A lány hirtelen felpattant, leporolta a köpenyén lévő port, majd indult volna tovább, ám egy öregasszony az útjába állt.
- Üdvözlöm Potter Kisasszony! Nadine vagyok! Örülök , hogy végre láthatom önt! - nyújtotta a kezét az öreg nő, amit Elizabeth készségesen elfogadott, majd miután kezet ráztak, a helyiségben újra elindult az élet.
Mindenki körbevette a híres Elizabeth Potter-t, ki nem győzött kezet fogni a sok boszorkánnyal.
A lányt kézről kézre adták és minden boszorkány egy kedves szót is szólt a megszeppenő lányhoz.
Elizabeth próbált mindenkire mosolyogni és örömét fejezni ki a találkozásnak,
de mikor már az utolsó boszorkány is kezet fogott a lánnyal, Elizabeth úgy döntött, hogy hagyja a vajsört és minél gyorsabban elhagyja a helyet.
A Sörpuccs hátsó ajtaján kilépett és elé tárult a hatalmas téglafal, ami az Abszolútat takarásba vedte.
Elizabeth elővette a pálcáját - ami lassan hét éves volt - és rábökött arra a hat téglára, ami nyitotta a falat.
A fal ketté bomlott és a lány végre megérkezett.