Elizabeth Potter

4.

           *Elbeszélő

Elizabeth fekete csukjában állt a kabinnál - hol az imént dementor támadás történt - és döbbenten figyelte a fiút, kire rátámadt a fekete, boldog energiát elszívó fenevad.

A fiú eszméletlen állapotban feküdt az ülésen, míg bajtársai Ron és Harmione aggódva kémlelték a mozdulatlan testet, majd a fekete köpenyben álló lányhoz fordultak.
Nem ismerték az illetőt, ráadásul az is nehezükre esett, hogy szemügyre vehessék, ugyanis Elizabeth mindenét eltakarta a kíváncsi szemek elől. Pedig szívesen megnézték volna, hogy ki volt a barátjuk megmentője. Az is megfordult a fejükben, hogy megszólítják, ám még Hermionénak se volt hozzá bátorsága.

Lupin is szemügyre vette volna a lányt, de ahogy Ron és Harmione , úgy ő se látott semmit se a rejtelmes illetőből.

A lány egy darabig állt a kabin előtt, majd úgy döntött helyet foglal a társaságban, hiszen ő unatkozna ott egyedül a vonat hátuljában lévő, mostmár üresen hagyott kabinban.

Leült Ron mellé és úgy figyelte a fiút, kinek egy villám alakú seb tarkította a homlokát és akit az egész varázslóvilág ismer, mi több, a csendben ülő, Elizabeth vérszerinti testvére, vagyis Harry.
Harry Potter.

A társaság csendben ült, és mindenki a saját gondolataiba meredt. Egyrészt mindenkit sokkolt az előbbi dementor támadás, másrészt pedig a kabinjukban ülő ismeretlen miatt megszólalni sem szólaltak meg, pedig lett volna mit megbeszélni.

Végül Lupin törte meg a csendet, és teljes testtel Elizabeth felé fordult.
- Szabad megtudnunk a kiléted? - tudakolta meg Lupin , mint bátor jelentkező és kíváncsian fordult a lányhoz, ugyanis nagy valószínűséggel róla volt szó.
Elizabeth Lupinra meredt és törte a fejét, hogy erre mit reagáljon.

" Hiszen már felfedte egyszer a kilétét. Akkor már nem mindegy? "
Kérdezte magában a lány és, bár bűntudata volt ez miatt, de szép lassan megragadta a csukját, majd leemelte a fejéről.

Lupin, Ron és még Harmione is érdeklődve figyelte a mozdulatot, majd fény derült a Elizabeth kinézetére.

Elizabeth-nek semmit se kellett mondania, ugyanis
Lupin , miután belenézett a tengerkék szempárba, szinte azonnal arconcsapta a felimerés.
Elmosolyodott, hiszen pontosan tudta ki ő, ráadásul teljes szívéből szerette.
Egyik legjobb barátja, James Potter és szerinte egy igen erős boszorkány, Lily Potter lánya volt a jelenlétükben.

Ron és Harmione viszont nem ismerte a megszeppenő lányt, így tanácstalanul ültek továbbra is, az ismét csendes kabinban. Megkérdezni nem kérdezték, ugyanis még mindig zavarban voltak a lány jelenlétében.

*

Már lassan megérkeztek, így Ron és Harmione elkezdte átvenni a talárjukat és végre Harry is ébredezni kezdett.

Elizabeth - ki utoljára, egy éve látta utoljára testvérét - csillogó szemekkel figyelte Harry eszméletéhez térését.

Harry kinyitotta szemeit, amit rögtön vissza is csukott, ugyanis a szemének ismeretlen volt a vakító fény, ezért megvárta, míg szemei megszokják azt.

A két barát is felvette a talárt, majd vissza ültek és üdvözölték Harry-t, ki a vele szemben ülő lánnyal volt elfoglalva.

Harry-t fogva tartotta a gyönyörű kék szempár és még megszólalni se tudott.

Lupin, ki ezt mind végignézte, kabátja relytekéből elővett Harry számára egy étcsokoládét , majd azt a fiú kezébe nyomta.
Harry, anélkül, hogy odanézett volna, fogadta el, majd elszakította a lányról a tekintetét.

- Edd meg! Jót fog tenni! - biztatta Lupin, de nem nagyon kellett neki.
Harry úgy falta a csokit, mint aki most eszik ilyet életében először és utoljára.

Elizabeth ezt a cselekedetet aranyosnak tartotta és örömteli mosollyal figyelte a fiút, aki egy kicsit kellemetlenül fogadta a lány pillantásait.
De, nem is azért mert zavarta, hogy a lány ilyen szemtelenül figyeli, hanem mert olyan csodálatos szempárral még életében nem találkozott, pedig anyja szemeit gondolta eddig a világ legszebb íríszeinek.