Elizabeth Potter

7.

          *Elbeszélő

- Mikor ér ide? - kérdezte Mc Galagony Professzor, miközben az újjait tördelte, és fel-le járkált az irodában. Le sem tagadhatta volna, hogy ideges, hiszen csak úgy lerítt róla. De volt miért idegeskednie.
Mióta megírta Elizabeth-nek a levelet, azóta a perc óta folyamatosan azon járt az esze, hogy vajon mikor jön el, vagy egyáltalán eljön-e. Mondjuk abba bele se akart gondolni, hiszen bízott a lányban, ráadásul látni is szerette volna, ugyanis egy év telt el az utolsó látogatása óta, és már igazán hiányzott neki.
- Nyugodjon meg Mc Galagony! Nemsokára megjön! - próbálta nyugtatni az idegesen járkáló Professzort Dumbledore, ki az asztalánál foglalt helyet, és lassan kezdett megszédülni Mc Galagony járkálásától.
- Bízom Elizabeth-ben, tudom, hogy elfog jönni. - tette hozzá, de reménytelennek tartotta a Professzor megnyugtatását, hiszen ugyanúgy idegeskedett tovább.
- Én is bízom benne Dumbledore - kezdte Mc Galagony és az igazgató elé állt, ki kíváncsian figyelte őt a félhold alakú szemüvege mögül. - De nemsokára a ceremónia is elkezdődik. Addigra már itt szokott lenni. - ledobta magát az asztal előtti székbe, majd Dumbledore szürkés szemeibe meredt.

Dumbledore pontosan tudta, mit érez a vele szemben ülő nő, de ő mégis nyugodt maradt, mert tudta, hogy nem kell sok idő, a lány be fog toppani az irodába, és amint ez a gondolat átsuhant a fején, az iroda ajtajának kilincse lenyomódott, majd az ajtó kitárult, és belépett rajta az említett személy.

Mc Galagony Professzor rögtön felpattant a székről, és nagy sóhajtások közepette, a lány elé lépett.
- Azt hittem, hogy már el sem jön. - fújta ki a levegőt, miközben magához húzta a lányt és szoros ölelésbe vonta.
- Már vártunk téged. - engedte el végül, és beljebb engedte az irodában.

Elizabeth az asztalhoz lépett, ahol Dumbledore csillogó szemmel vizslatta a lányt.
Sosem felejti el azokat a tengerkék szemeket, és pirosas arcát.

Elizabeth-en eluralkodott a kíváncsiság, így leült egy székre, miközben tekintetét váltogatta a két professzor között.
- Naaa- kezdte- Miért hívtak ide? - tette föl a kérdést, amire már napok óta a választ várja.

És itt egy pillanatra csend terült el.
Senki sem szólalt meg.
Elizabeth zakatoló szívvel várta valamelyiktől a választ, így Mc Galagony és Dumbledore között váltogatta a tekintetét.

- Hogy miért vagy itt? - ismételte Elizabeth-et Mc Galagony, és ezzel a célja az volt, hogy időt nyerjen, ami sikerült, ugyanis gyorsan összeszedte a gondolatait, végül összerakta, hogy miként akarja majd tálalni a lánynak a választ.
- Dumbledore és én sokat gondolkodtunk, és arra a döntésre jutottunk, hogy mindannyiunk számára a legjobb az lenne, ha ön, Elizabeth kisasszony itt maradna, és a többi diáktársával együtt tanulna az iskolában. - vázolta fel szerinte röviden, majd félve várta a választ. Volt miért félnie, hiszen nem erre a reakcióra számított, amit Elizabeth produkált.
- Hogy tessék? - Elizabeth pont úgy kérdezett vissza, mintha nem értette volna a kérdést, ami nem teljesen igaz, csak szimplán nem akarta elhinni, amit Mc Galagony mondott. Egyáltalán nem erre számított, és olyan hirtelen jött ez neki, hogy egy kis időre meg is ilyedt.

Itt maradni? Itt tanulni az iskolában?
De mi lesz a tanfolyammal, amit választott és jelentkezett rá? Na és mi lesz Siriussal? Őt ki fogja akkor megtalálni?

Elizabeth fejében csomó kérdés megfogalmazódott, és amiket felhasználhat ellenérvnek, ugyanis nem-et kell mondania, és ezzel tisztába is van.

- Nem tehetem! - mondta egyszerűen, és lehajtotta a fejét, mert képtelen volt Mc Galagony Professzor szemébe nézni. Pontosan tudja, hogy mit látna benne. Csalódottságot. Semmi mást.

Mc Galagony nem akart hinni a fülének. A lány elutasította, így kissé lesokkolva nézett Dumbledore -ra segítségkérően.
A szemével, mintha azt sugallta volna neki, hogy most ő a soros.

- Gondolom megvoltak a saját feladataid neked is, de mégis azt kérem én is, hogy maradjon itt. - pillantott sokat mondón a lányra - Harry érdekében - tette hozzá.

Dumbledore pontosan tudta, hogy a testvérével megfoghatja a lányt, és mint mindig, most se tévedett. Elizabeth felkapta erre a kijelentésre a fejét.
- Harry érdekében? - kérdezett vissza szemöldök ráncolva, mert nem értette, hogy miért kéne itt maradnia Harry miatt.

- Nem tudom, hogy mennyit tud, de nekem valóban megvannak a saját feladataim. - Próbált Elizabeth ismét hárítani. Számára Harry nem elég erős indok arra, hogy maradjon, hiába szereti őt nagyon.

- Pontosan tudom, hogy mit kell tenned, és ezért is kérem, hogy maradj. - Korrigálta Dumbledore, amivel végül sikerült érdeklődést kicsalni a lányból. - Sirius itt a közelben. És, hogy én ezt honnan tudom? - tette fel magának a kérdést az öreg professzor, amit előbb utóbb a lány úgy is feltett volna, majd válaszolt is a kérdésre. - Mindkét Potter gyerek az iskolában tartózkodik, ez már elég indok neki arra, hogy a környéken tartózkodjon. Csak idő kérdése, hogy mikor akar betörni az iskolába.