Elizabeth Potter

12.

            *Elbeszélő

Elizabeth az incidens után semmiképp sem akart ott maradni a hálókőzetében, mert félő volt, hogy a diáktársaira gyújtja a hálótermet, így inkább gyorsabban elslisszolt onnan. A düh még mindig ott lappangott benne, ám szabadulni nem akart. Mérgesen trappolt végig a kihalt folyosón, ahol lábbelije kopogásának zaja lengte be a helyet. A falak csak úgy visszaverték, így az irodájában dolgozó Dumbledore Professzor is hallhatta, hogy Elizabeth éppen merre jár. A lány úgy gondolta, hogy a friss levegőn majd kitisztul a feje és a fekete köd is elszáll a szemeiből.

Elizabeth amint elérte az udvart egy mélyet szippantott a levegőből, majd addig benntartotta, míg bírta és ezt folytatta egy ideig. Aztán lassított, mikor már kezei sem szorultak ökölbe és le nem higgadt. Az udvaron pár lézengő taláros is jelen volt, kik vagy siettek valahová, vagy nagyon belemerültek a társalgásba. A lány elindult az udvar közepén álló, magányos , de igen terebélyes fűzfához, ahol egy pad feküdt a fatörzs előtt és senki sem ült rajta. Nyugodt helyet keresett és az a pad pont megfelelő volt a számára.

Már majdnem odaért, amikor egy különös zajt hallott maga mögött, így hirtelen hátrafordult, hogy megnézze mi adott ki ilyen furcsa hangot, de nem látott semmit és senkit, ami feltűnő lett volna. Elizabeth néha ügyetlenkedik, mi sem bizonyítja, hogy miután visszafordult, mert folytatni szerette volna az útját, beleütközött egy mellkasba. A hatalmas lökettől a földre esett, és a rögtönzött védekezés jelében, kitette a kezeit, hogy valamennyire fogja az esést. Egy pillanatra beugrott a lánynak egy kis részlet, ahol pont így esett el. Sörpuccsban egy férfi fellökte és ugyanúgy esett el, mint most, ami számára bosszantó volt, amiért ilyen béna és nem tud odafigyelni az épségére.

- Ne haragudj! Jól vagy? - Szólt egy mély hang fentről, így Elizabeth kénytelen volt felnézni, és megnézni, hogy kibe ütközött. A Hugrabug-os Cedric Digory lágy mosollyal nézett le a lányra, majd azonnal felismerte, hogy ki is ő, így rögtön kezét nyújtotta segítségül.

- Igen, meg vagyok! - Mondta Elizabeth ellenségesen és a kéz segítsége nélkül máris talpra állt.

- Elizabeth Potter, igaz? - Nézett a fiú a lány szemeibe, majd a zöld íriszek azonnal rabul ejtették őt.

- Személyesen. - Mondta közömbösen, majd indult volna tovább a padhoz, ami csak őt várta, de a srác szóval tartotta, ezért kénytelen volt ott maradni és válaszolni.

- Eddig, miért nem fedted fel a kiléted? Azt tudtuk, hogy van még egy Potter gyerek,de azt nem, hogy pontosan ki ő. - Kezdett fecsegésbe Digory, aki a szíve mélyén örült, hogy összefutott a lánnyal. Szó szerint. A fiú mindig is kíváncsi volt arra, hogy ki lehet Harry testvére, sőt bevallani sosem vallotta be, de igenis tetszett neki a lány, úgyis, hogy nem találkozott vele soha. És most, hogy az iskolába tanulóként jelent meg, mindenképp felkereste volna.

Az embernek, ha beszélünk valakiről, automatikusan beugrik egy arc, amit ő saját maga képzel el az illetőről. Tehát a fiú is többször elképzelte, hogy milyen is lehet Elizabeth, de a képzeletét is felülmúlta a lány valódi alakja. Hullámos, barna haja keretet adott egy formás arcnak, szája pirosas és telt volt, pisze orrán halvány szeplők terültek el és az a bizonyos, átható zöld szempár, amivel képes az emberek lelkébe látni.

- Parancsba adták,hogy semmiképp se fedjem fel a kilétem! - adott választ a pár perce elhangzott kérdésnek és ezzel visszarántva a fiút a valóságba. - Mondjuk a legelső adandó alkalommal ezt megszegtem. - Motyogta magának a lány, sőt le is dorgálta önmagát, amiért ilyen szerencsétlen. Azóta igyekszik mindenre odafigyelni, hogy ne történjen hasonló vele, bár a Draco-val való összetűzése nem erről tanúskodott. Nem kellett volna hagynia, hogy számára egy semmirekellő így felidegesítse és miatta elvessze a fejét. Nem tervezte letámadni a fiút, de a puszta nézésével fel tudta húzni a lány agyát.

Elizabeth, amint visszagondolt a nemrég megtörténő dulakodásra, automatikusan ökölbe szorult a keze. Szerencsére az előtte álló Cedric ebből nem érzékelt semmit, csak bámult a lány igéző szemeibe.

- Mit csinálsz ma? - Kérdezte meg az említett kíváncsiságból és természetesen azzal a szándékkal, hogy elhívja valahová Elizabeth-et, ha nincs nagyon dolga, de a lány pontosan tudta a fiú szándékát és bár szimpatikusnak találta a Hugrabug-ost mégis hárítani kezdett. Tartani akarta magát a Dumbledore Professzorral megbeszéltekhez, miszerint Harry biztonságára való figyelés számára az első és csak azután jöhet a miegymás. Például egy séta Cedric Digory-val.

- Az órarendemért megyek el Mc. Galagony Professzorhoz, majd azt követően körbe vezetést kapok a suliban. Van mit megbeszélnem a tanárnővel, szóval kettesben leszünk. - mondta el Elizabeth a pontos teendőjét és anélkül utasítja vissza a fiú kedves szándékát, ha tényleg ez állt a háttérben, hogy legalább őszinte volt. Cedric kicsit csalódottan nyugtázta magában, hogy talán legközelebb újra megpróbálja, viszont mosolyogva bólintott, hogy biztosítsa a megértését.

A fiú még egyszer megnézte magának a lányt tetőtől-talpig, majd kikerülve őt, sietett be az épületbe, ahol gyorsan elslisszolt. Elizabeth egy darabig követte Cedric távolodó alakját, majd úgy döntött, hogy leül arra az üres padra, amit már az elején kinézett magának, de sajnálatára az már nem tátongott szabadon. Három Hollóhát-os lány terült el rajta és csacsogtak valamiről.
Egy-két szót kihallott a beszélgetésből, mint például a "láttad?" , a "megmontam" és a "hihetetlen" , de nem nagyon foglalkozott vele.

Ő is körbenézett egy utolsót és lelépett az udvarról.