Elizabeth Potter

13.

                 *Elizabeth szemszögéből

- Itt lesznek a bájitaltanok Piton Professzorral. - nyitott be egy újabb terembe Mc. Galagony professzor, én pedig behajolok, hogy jobban szemügyre vegyem a helységet. Kettesével vannak a pultok három oszlopban és mindegyiken megtalálható egy kopott, fekete üst, amiben majd keverem a különböző fűszereket. Mindig is szerettem ezt csinálni. Maga a folyamat ragadott el, bár az eredménnyel sem volt sose problémám. A Mágiaügyi Minisztériumban volt lehetőségem kikeverni a fontosabbnál fontosabb löttyöket, amikkel eredményesebben hajtottuk végre a kísérleteket.
Általában megvoltak az időpontok,hogy mikor meddig használhattuk a termet,de mire valók a szabályok, ha nem arra, hogy megszegjük őket?
És ne legyen a nevem Elizabeth, ha nem szegtem meg őket egyszer sem!

A terem ajtaját mindig figyelte valaki, így nem mehettem be csak úgy. Két óránként volt váltás, hiszen fontos területe volt a Minisztériumnak. Tehát volt két órám arra, hogy bejussak és valami ostobaságot kutyuljak össze. Általában férfiak őrizték az ajtót, ráadásul imádták a hasukat, ezért rendszeresen különféle nyalánkságokkal tereltem el őket. Nyilván hagytam magamnak is belőle! :)

Az utolsó ilyen kiruccanásomkor Amortentiát készítettem el, majd egy üvegcsébe belefolyatva, elslisszoltam a teremből. Az amortentia erős érzelmet tartalmaz, erős SZERELMET amit, ha valaki elfogyaszt, megmagyarázhatatlan köteléket fog érezni az elkészítője iránt. Ennek megszakítása hosszú folyamat, sőt általában lehetetlen ezt a "varázst" megtörni, így akár egy életre összekötheted magad a kiszemelteddel. Nekem nem volt kiszemeltem. És, hogy fokozzam, az egészet csupán az ügyetlenségemnek köszönhetem.

Másnap reggel éppen indultam volna az órámra, amikor is egy ott dolgozó nekem jött, én pedig a mellkasának ütköztem. Az ütközés pillanatában még nem éreztem, csak nem sokkal később a mosdóban vettem észre a nagy foltot a kardigánomon. Én, hogy elrejtsem a bájitalt, bedugtam a kardigánom belső zsebébe, ami a mellkasomon bal oldalt helyezkedett el. Igyekeztem azonnal levenni magamról az átázott ruhadarabot, de addigra a bőröm beszívta a folyadékot. Kétségbe estem, mert nem tudtam, hogy van e mellékhatása az italnak, vagy egyáltalán mi lesz a reakció, ha az elkészítő saját maga fogyassza el a szerelmi bájitalt, így kénytelen voltam jelezni a problémámat.

A Minisztériumban egyetlen egy emberben bíztam meg teljesen és ő Arthur Weasley volt a Muglitárgyak osztályáról. Mikor elpanaszoltam neki a történteket, eleinte mérges volt rám, amiért felelőtlenül viselkedtem és megsértettem a házirendet, de később már csak aggodalmat láttam a szemeiben. Majd utánanéztünk mindennek.
A balesetből komolyabbra is fordulhatott volna a helyzetem, de mivel az ingemen keresztül jutott a szervezetembe, így nagyobb bajom nem adódhat belőle. Egy kicsit mind a ketten megnyugodtunk, rólam meg egy nehezebb teher is leesett , viszont. Itt van egy viszont!

Az apróbb betűs részt elolvasva, szinte kihagyott egy ütemet a szívem, és a torkom is kiszáradt. Mivel a bájital elkészítője saját magának "adta" be a szert, így az illető képtelen lesz más személyek iránti való érzelmek kimutatására, kivéve, ha az a személy is fogyasztotta a bájitalt.

Azóta a pillanat óta, sose tudtam mi az a szerelem és sosem keltette fel a figyelmemet senki se. Szeretni szerettem továbbra is, de már nem éreztem olyan erősen, mint eddig. Arthur igyekezete ellenére se kaptam fel a fejem egyetlen egy helyes boszorkányra se, pedig órákat ült velem az Abszol út legforgalmasabb részén, hátha egy szépfiú elragadja a tekintetem, de hiába.

Azóta többször is megfogalmazódik bennem az, hogy megérte e nekem az éjjeli szórakozásom, hogy elveszítsem a legfőbb érzelmek egyikét, de válaszolni sosem tudtam rá. Minek? Ha válaszolok, akkor sem változik semmi, ugyanis már megtörtént. Akkor miért is foglalkozom vele?

- Ha kibámészkodtad magad, talán folytathatnánk is! - rázott vissza a jelenbe Mc. Galagony Professzor nyájas hangja, majd az alakja is megjelent mellettem. Szemüvege mögül nézett le rám és várta, hogy bezárhassa az ajtót, ugyanis az újjai még mindig a kilincset markolták. Még egy utolsót bepillantottam a pultsorok közé, majd hagytam, hogy előttem bezáruljon a nyikorgó ajtó.

A Professzort követve lépkedtem mellette és vártam a következő információ áradatot.
Mc. Galagony Professzor mutatóújjával felljebb tolta a szemüvegét, majd köhintett egyet.
- Bájitaltanod mindennap lesz, és a többiekkel fogsz haladni eltekintve attól, hogy te hol tartottál a tananyagban. - fordul be egy másik folyosóra, majd nem várva választ, folytatja. - Külön órákat kérhetsz az adott tanártól az ő beleegyezésével heti kétszer. - mintha tudta volna, hogy mi jár a fejemben, ejtette ki a szavakat. Valóban végigfutott a gondolat, hogy mi lenne ha, magánórákat kérnék Pitontól, de távol álljon tőlem. Piton nem tartozik a szimpatikus tanárok közé, ráadásul jobb, ha az órákon kívül messzire elkerülöm. Még csak az hiányzik, hogy valamilyen bűntetést szabjon ki rám.
- Inkább kihagyom. - adtam hangot a fejemben elhangzottaknak, amire Mc. Galagony Professzor csak bólintott. Az utunk a hátsókertbe vezetett. A bejárat előtt szobroztunk le, és onnan figyeltük a diákokat, ugyanis már mindenki fennt volt.
Az udvarban éppen egy repüléstan zajlott le. A tanulók egymás mellett állva alkottak egy hosszabb sort és közöttük pedig egy-egy söprű terült el a füvön. Madam Hock, ki az órát épp vezette le, észrevette a mellettem álló Professzort és intett neki egyet köszönésképp. Mondanom se kell, hogy erre a mozdulatra mindenki kíváncsian hátrapillantott.

- Úgy látom már megszoktad a bámészkodókat. - fordult felém derüsen, szemei pedig csillogtak a kedvességtől.

- Volt időm rá. - Vontam vállat figyelmen kívűl hagyva a diákokat, kik még egyszer-kétszer hátranéztek, hogy bebizonyosodjanak arról, hogy ott állunk e még, és egy halvány mosolyt küldtem a mellettem állónak.

- Neked is itt lesznek a repülés óráid. - vezette vissza a tekintetét az udvarra. - És bár tudom, hogy kiskorod óta könnyedén szeled a felhőket seprűvel, de akadnak olyanok is, kik még mindig segítségre szorulnak, és egyszerre kell haladnotok. Tudom nem szerencsés helyzet, de Dumbledore kívánságának teszünk eleget. - Most ő vont vállat, majd úgy gondolta, hogy lezárta a témát, ezért tovább állt.

Még körbevezetett a palota további részein, végül az órarendemet is megkaptam. Az igazgatói iroda előtt állva, még elmondott néhány apróbb tudnivalót, mint például az alsó lányvécét senki sem használja Mirtill miatt, szóval ajánlatos nem ott végezni a dolgomat. Ezt mondjuk Mc. Galagony Professzortól furcsa volt hallani, de mindenképp fontolóra veszem. Nem nagyon találkoztam Mirtillel, de tisztában vagyok azzal, hogy kicsoda, szóval eltudom képzelni, hogy miért olyan elviselhetetlen.
Bár elvileg egyetlen egy személyt szívesen lát a mosdójában és az Harry Potter maga, azonban Harry ellenkező nemű, és hiába járt már ott, elmondása szerint nem önszántából lépett be a lánymosdóba. És hát Mirtill nem kívánatos személy a szellemek körében, de ő maga sem hajlandó kilépni az "otthonából".
Nem volt hiába való a Hisztis Mirtill elnevezés.