Future Perfect [ Jungwon ff.]

14.rész

Lassan nyitottam a szemem és láttam, hogy egy fehér szobában vagyok. Szüleim, húgom és Jiwoo ott ültek az ágy mellett amiben feküdtem. Mikor felültem hirtelen elkezdett fájni a fejem és így visszadőltem.

-Hyejin!!! Ébren vagy! Minden rendben, hogy érzed magad kicsim? -kérdezte édesanyám.
-Hát, fáj a fejem nagyon de azon kívűl nincs baj. -mosolyogtam, majd nyomott egy puszit homlokomra. -Mi történt? Miért vagyok kórházban?
-Majdnem elütött egy kocsi!! Jézusom, Hyejin vigyázhatnál magadra jobban! -szólalt meg húgom.
-Szépen beszélj a nővéreddel! -szólt rá apukám és megfogta a kezem. -Tehát, majdnem elütöttek de egy fiatalember még pont odaért, megfogott és ellökött. Nagyot estetek és beverted a fejed. -magyarázta apa. Igen, a kötést éreztem mikor megfogtam a homlokom. De ki lehetett az aki félre lökött?
-Apa, ki volt az a fiú?.. -néztem kérdő tekintettel a férfira.
-A nevét sajnos nem tudom de őt is be kellett hozni a kórházba. Valami Jangwen? Jungwan?
-Jungwon?!
-Ah, igen az! Vagyis ő! -mondta apukám én meg próbáltam nem sírni. Jiwoo csak némán ült az ágyam mellett és bámult maga elé.
-Öhm..kicsit magunkra hagynátok Jiwooval?

Szüleim és húgom bólogattak majd kimentek a szobából. Én gyorsan felültem az ágyba, nem érdekelt, hogy fáj a fejem.
-Jiwoo..én.. -fordultam barátnőm felé aki sírt. -Hé, hé, miért sírsz?..Jiwoo minden rendben?!
-Nagyon aggódtam érted!! És nagyon megijedtem mikor felhívott a húgod! A fiúkkal azonnal jöttünk a kórházba csak mindenkit nem engedtek be! -mesélte de elcsuklott a hangja.
-Jiwoo nyugodj meg! Nézd jól vagyok, nincs semmi baj!! Sajnálom de előtte- -próbáltam elmondani neki de hirtelen a fiúk benyitottak hozzánk.
-HYEJIN!!! -szaladt hozzám Sunoo.
-Minden rendben? -kérdezte Sunghoon miközben odahúzott egy széket és leült az ágyam mellé.
-Nagyon megijesztettetek!! -szólt Jay és odajött megölelni. Niki gyorsan odament Jiwoohoz és megölelte, nyomott egy puszit a homlokára. Aztán odajött hozzám is és szorosan megölelt.
-Ne csináljatok ilyet többet kérlek.. -remegett a hangja.
A többiek is odajöttek, de engem csak egy ember érdekelt aki viszont nem jött velük.
-Fiúk..hol van Wonie? -kérdeztem hallkan fejemet lehajtva.
-A 107-es szobába vitték..a fejét verte be ő is de jobban mint te. Most eszméletlenül fekszik. De az orvosok azt mondták, hogy rendbe fog jönni! -mesélte Heeseung.

Magamra erőltettem egy mosolyt majd visszafeküdtem az ágyba. Csak Jungwon szavain járt az eszem. Amiket még a baleset előtt vágott hozzám. Nem tudtam, hogy elmondjam-e a többieknek a történteket, de úgy döntöttem nem akarom nagyobb port keverni. Viszont volt egy döntésem amin muszáj volt elgondolkoznom. Nem akarok a fiúk terhére lenni hisz most is itt vagyunk egy kórházban. A mai és holnapi koncertjüket le is mondták emiatt. Nagyon sok rajongó kiakadt, sokan azt pletykálják, hogy biztos miattunk van ez az egész. Nem lőttek túl messzire..

-Srácok és Jiwoo..én szeretnék valamit megosztani veletek, de ígérjétek meg, hogy nem akadtok ki! -figyelmeztettem őket, ők meg bólintottak. -Tehát mielőtt történt a baleset Jungwonnal hát, még jobban összevesztünk. Nem részletezem de rájöttem, hogy csak terhetekre vagyok és nagyon sok baj történt mióta itt vagyok..A verekedés, a veszekedés, a baleset, az, hogy most Jungwon itt van és le kellett mondanotok a koncerteteket, mind az én hibám! Így eldöntöttem, hogy nem leszek veletek többet..visszaköltözöm a szüleimmel és húgommal Japánba.. -befejeztem mondandómat és néztem körbe. Jiwoo és a fiúk értetlenül néztek rám.
-Most ezt komolyan mondod?.. -kérdezte könnyes szemekkel Jiwoo.
-Nem, nem és nem!! Nem fogsz Hyejin elmenni! -tiltakozott Heeseung és fel-alá járkált a szobába.
-De nem veszitek észre milyen bajt hozok rátok?!
-Hyejin, megoldottunk eddig mindent és szeretünk téged! Nem akarjuk, hogy elmenj! Egy család lettünk ezalatt a pár hónap alatt..kérlek gondold át.. -győzködött Jake.
-Jake, ez már végleges..sajnálom. De majd még találkozunk ígérem-
-Nem, Hyejin! Az nem ugyanolyan!! Kérlek ne menj el.. -könyörgött Sunoo könnyes szemekkel de már elhatároztam magam. Nem tudtam meggondolni magam, muszáj ezt megtennem.

1 óra múlva a fiúk elmentek. Sikerült megnyugtatni őket és megbeszélni velük ezt az egészet. Hosszas győzködés után, megértették és elfogadták. Jiwooval is sikerült beszélnem miután elmentek a többiek. Elmeséltem neki mindent, ami még otthon történt, ami a parkban történt. A végére kicsit bekönnyeztem, megint. Jiwoo feláltt és megölelt. Örült, hogy megosztottam vele ezt és én is megkönnyebültem, hogy elmondhattam neki. Sajnos lejárt a látogatási ideje és mennie kellett. Elköszöntem tőle és elkísértem a szoba ajtóig.

-Ha bármi van szólj és jövök! Puszi! -köszönt el és dobott egy puszit. Mosolyogtam majd visszamentem a szobámba. Kicsit rendbe hoztam magam, ettem vacsorát és úgy döntöttem átmegyek Jungwonhoz. Nem tudom, hogy felkelt-e de muszáj volt látnom. Kinyitottam az ajtót és elindultam. Elsétáltam a liftig, és amíg vártám rá kinéztem az egyik ablakon. Este volt már, 7 óra körül lehetett. Ment a nyüzsgés így pénteken, mindenki ment hazafele, esetleg találkozni, bulizni. A lámpák megvilágították a sötét utcákat. Nagyon jól esett egy kis friss levegő. Mikor megjött a liftem beszálltam és elindultam fel felé. Odaértem a 107-es szobához. Pár percet toporogtam az ajtó előtt, hogy biztos bemenjek-e de úgy döntöttem muszáj bemennem. Lenyomtam a kilincset és benyitottam. Jungwon eszméletlen állapotban feküdt az ágyán. Odahúztam egy széket mellé és megfogtam a kezét:

-Jungwon, tudom ezt most nem hallod de el akartam mondani, hogy..mikor a stadionnál először találkoztunk onnantól kezdve nagyon szerettelek. Mikor belenéztem azokba a gyönyörű sötét barna csillógó szemeidbe..tudtam sose szabadulok ebből a tekintetből. Minden pillanatot imádtam amit veled tölthettem, csodás volt ez a pár hónap a bandával! Mindig is nagyon jó emlékként fogok visszagondolni ezekre a napokra. Továbbra is követni fogom a munkásságotokat és továbbra is a barátotok leszek..El kell mondjam tényleg nem volt semmi köztem és Hee között. Tény kicsit furán viselkedett de biztos nem direkt akarta..viszont a Yooras dolog..ahh azt most hagyjuk..Muszáj elmennem, nem akarok több bajt hozni rátok. Ez az egész is, hogy te itt vagy az én hibám. Ezt nem engedhetem! A fiúkkal már beszéltem meg Jiwooval is. Ő itt marad és segít mindenben, míg én távolról küldöm majd az erőt! Fáj itt hagyni titeket de muszáj megtennem. -egy könnycsepp gördült le arcomon egyenesen Jungwon kezére. Megöleltem, adtam egy puszit az arcára és elmentem. Mikor becsuktam az ajtót gyorsan a lifthez szaladtam és lementem a legalsó szintre. Ki akartam szellőztetni kicsit a fejem ezért lementem a kórház udvarára sétálni. A csillagokat nézve ezernyi gondolat futott át agyamon. De ez volt a legfontosabb nekem..

Szeretlek, Yang Jungwon..♡