Future Perfect [ Jungwon ff.]

30.rész

-Sziasztok!! -csuktam be az ajtót és beléptem a szobába. Ami kissé rendetlen volt, de meg sem lepődtem. Leültem Jay ágyára és Sunooval meg Ni-kivel vártuk a többieket. Később bejött Heeseung egy halom rágcsával, Jungwon egy párnával, Sunghoon hozott vizet amit betett a kis hűtőbe, hogy megfagyjon és jég legyen belőle (?). Senki nem értette, de már este volt így hagytuk. Jay és Jake is megjöttek, gyorsan levették a kabátjukat és beültek a csapat közé. Egyetlen ember hiányzott, Jiwoo. Nem is kellett sokat várni rá hisz hatalmas nagy trappolást hallottunk a folyosóról.

-HYEJIN! -csapta be az ajtót barátnőm. Azonnal odarohant hozzám és elrángatott a saját szobájába. Elnézést kért a fiúktól, hogy 1 perc és jövünk Leültünk az ágyára és a fülembe súgta, hogy még véletlen se hallja meg senki. Nem teljesen értettem először aztán elismételte nekem pedig fal fehér lett az arcom..
-B-biztos, hogy ő-őt láttad? -dadogtam miközben próbáltam felfogni a hallottakat.
-Sajnos igen..bárhonnan felismerném azt a rohadékot! -mondta ökölbe szorítva kezét Jiwoo. Csak néztem magam elé, hogy ennyire szerencsétlen tényleg nem lehetek. Akiről szó volt..az a volt barátom. Na ezzel nem lenne semmi baj, de nem a legkedvesebben váltunk el egymástól. Mondhatni nagyon szarul.

[2 évvel ezelőtt]

-Mondd, hogy csak képzelődtem mikor láttalak a parkban kézen fogva azzal a csajjal. -lépett be a házba Minho és könnyekkel küszködve álltam előtte.
-Baba, biztos, hogy nem engem láttál! -vette le a cipőjét és közelebb sétált hozzám. Csak, hogy már nem fog átverni. Elegem volt.
-Akkor ez mi?! -elővettem a telefonomat a zsebemből és megmutattam a képet. Jiwoo küldte át, éppen az egyik fa tövében gitározott mikor látta.
-Hyejin ez nem az aminek látszik.. -megfogta a derekam és közelebb húzott de eltoltam magamtól.
-Akkor minek? Szerinted meghülyültem? Jiwoo is csak képzelődik?! Miért? Miért kell hülyét csinálni belőlem!! Bíztam benned..
-Figyelj..felejtsük el ezt az egészet! Hibáztam tudom, sajnálom, túl lehetnénk rajta? -forgatta szemét Minho. Tehát neki csak ennyi?
-Nem! Nagyon nem leszünk túl rajta!! Hülyét csinálsz belőlem! -ordítottam.
-Én csinálok belőled hülyét? Most komolyan, Hyejin? -húzta mosolyra a száját és kitört belőle a nevetés.
-Átvertél, más lányokkal kavarsz közbe én neked adtam mindent!! -kiabáltam továbbra is de éreztem a gombócot a torkomba.
-Mi az a minden, ha?! Minden második lánytól megkaptam volna ugyanennyit! És amúgy meg te csak egy senki voltál!! Én tettelek népszerűvé, miattam ismert mindenki!! -ordított már Minho is. Szavai olyanok voltak, mint egy kés amit a szívembe szúrtak.
-Nekem nem a hírnév kellet Minho!!! Az kellett, hogy legyen mellettem egy olyan fiú aki szeret és én is őt! Én szerettelek! -szipogtam.
-Na és? -tette zsebre a kezét -Mit ér a szereteted nekem? -nézett mélyen a szemembe.
-Te kis rohadék.. -szorítottam ökölbe a kezemet.
-Én vagyok a rohadék?! Te vagy a naív, szürke kisegér aki bízott egy tök ismeretlen srácba!! Alig váltottunk pár szót te meg már egyből a nyakamba ugrottál, szerinted nem használtam ki az alkalmat? Egy hülye ribanc vagy! -köpködte a szavakat. Egyszerűen nem akartam ezt tovább hallgatni. Fájtak a szavai.
-Minho. Takarodj innen. -jelentettem ki miközben az ajtó felé mutattam. Minho megállt és elkezdett szakadni a röhögéstől.
-Jhajh..szerinted ennyitől elmegyek? Cicám, ez jól is végződheet.. -elkapta a csuklóm és elkezdett magához húzni. Egy ideig próbáltam ellenkezni de nem vagyok azaz erős típus így Minho simán magához tudott rántani.
-Na tehát hol tartottunk? -fogta meg államat és ajkát az én ajkamra helyezte. Próbáltam ellenállni, de felesleges volt.

Egyszer csak becsapódott a bejárati ajtó, Jiwoo és 2 fiú osztálytársam nyitottak be. Velük alkottunk egy kis baráti társaságot..Jungkook, Taehyung, Jiwoo és én.
Jungkook odarohant és megfogta Minho nyakát, elrántotta és a földön találta a fiú magát. Én a földre estem és annyira gyorsan történt minden, nem bírtam semmit sem felfogni. Éreztem ahogy könnybe lábadt a szemem és remegek. Jungkook és Tae megfogták Minhot és kivitték a ház elé. A fiúk el is intézhették volna, de már résen voltak és a szüleinek is szóltak akik addigra odaértek a házunk elé. Természetesen a három legjobb barátom sem bízott a fiúba. Egy kicsit sem. Mint nagyon rendes barátok viszont ezt nem említették sosem, de én a tekintetükből tudtam.
Jiwoo odafutott hozzám és átölelt. Én addigra már elkezdtem bőgni és remegett mindenem. Dühös voltam Minhora amit tett, megijedtem attól amit tett. Egyszerre zúdult rám minden, de szerencsére Minhot elvitték. Addigra a fiúk is visszajöttek így már 3-an próbáltak nyugtatni. Nagyon szeretem a barátaimat, akik mindig ott vannak amikor kell..Én hülye pedig miért bíztam ebbe a szemétládába..

[Vissza a szállodába]

Azóta is itt csengenek a szavak a fülembe. Megint ugyanaz az érzés fogott el mint, ott akkor 2 évvel ezelőtt. Remegett a vállam, a szemem könnybe lábadt és nem tudtam mit tegyek. Jungwonnak nem mondhattam el mert ezt nem hagyná annyiban. A fiúkkal biztos el akarnák intézni vagy legalábbis "beszélni" vele. Én aztán végképp nem akartam vele összefutni, nem akarom, hogy megismétlődjön az ami akkor..
Jiwoo átkarolta a vállamat és a fejemet a mellkasára hajtotta. Egy pár perc után lenyugodtam és átgondoltam a helyzetet.

-Semmi kedvem vele összefutni..de ez így nehéz lesz. -tanakodtam hangosan.
-Ha akarod, bújtathatlak de fiúk elől nehéz lesz rejtegetni.. -vonta meg a vállát Jiwoo.
-Szerinted..megváltozott? -futott ki a számon aminek mellettem ülő barátnőm nem örült.
-Hyejin, ezek nem változnak! Meg se próbálj vele beszélni vagy ilyesmi! -ellenezte Jiwoo.
-Neem, nem azért csak..azóta eltelt 2 év lehet érettebb lett és nem kell tőle bújkálni meg ilyesmi.. -hadartam hallkan.
-Figyelj. Megpróbálunk mindent megcsinálni, hogy ne lásson meg minket, ne fussunk vele össze, de ha bármi lesz én itt vagyok és melletted állok! -fogta meg a kezemet Jiwoo. Rámosolyogtam majd rájöttem, hogy mennyire szerencsés lehetek egy ilyen legjobb barátnővel.

Kopogtattak az ajtón és Jake feje jelent meg a félig kinyitott ajtónál.
-Csajok, ez nem 1 perc volt. Már fél órája várunk rátok!! -idegeskedett Jake, mi pedig elnevettünk rajta magunkat.
-Jövünk! -kiáltottuk egyszerre.
-Ajánlom is! -és résnyire nyitva hagyta az ajtót. Jiwooval egymásra néztünk és már indultunk is. A tekintetünkben az látszódott, hogy nem lesz semmi gond a hotelben!
Haha, mekkorát tévedtünk..