Future Perfect [ Jungwon ff.]

5.rész

Mikor reggel felébredtem tudtam, hogy nehéz nap elé nézünk. Utolsó nap a suliból ami igazából annyiból fog állni, hogy fotózás lesz meg készülődünk a ballagásra. De a legnehezebb, hogy el kell köszönnünk a srácoktól..még hozzá úgy, hogy végig sem nézhetjük az utolsó koncertet. De most próbáltam nem erre koncentrálni. Felkaptam gyorsan egy melegítőt meg egy normális pólót és lementem reggelizni. Kivételesen magamnak kellett elkészítenem mert Jay még aludt..sajnos. Hozzá kell szoknom ehhez megint. Mikor csináltam a tojásrántottám éreztem, hogy valaki megölel hátulról. Hirtelen megfordultam és láttam, hogy Jungwon az. Rámosolyogtam és visszaöleltem:
-Mi jót csinálsz? -kérdezte.
-Tojásrántottát. Csináljak neked is?
-Hát jó lenne, de sietned kell a suliba. Majd megcsinálom magamnak. -mosolygott és elkezdte magának csinálni a reggelit. Hogy lehet valakinek ilyen édes mosolya?..
Miután megcsináltuk a kaját, leültünk enni és közbe beszélgettünk. Meséltem arról, hogy milyen volt így 12.-esnek lenni és milyen volt az évem a suliba. Jiwoo is felkelt, megreggelizett, átöltözött meg én is és sikerült elindulnunk. A fiúk felajánlották, hogy bevisznek, de most ezt elutasítottuk. Nem akartuk, hogy akármilyen új hír kerüljön ki rólunk. Megérkeztünk a suliba. Egy csomó osztálytársunk letámadt minket:
-Azok ott ti vagytok a képen!!! Hogy vehetitek el az én Jungwon szerelmem?!
-Mi nem fogjuk el hinni, hogy a "sminkeseik" vagytok!!

Basszus..erre az egy dologra nem gondoltunk. Jiwooval egymásra néztünk és elsétáltunk mellettük. Leültünk a leghátsó padba. Alig látszódunk azon a képen! Honnan tudják, hogy azok mi vagyunk?! Jiwooval csak meredten bámultunk magunk elé azzal a gondolattal, hogy milyen jó is lesz elmenni innen. Vagyis ez az én gondolatom volt, de szerintem Jiwoonak is ilyesmi járt a fejében.

--------------------------- Suli után ------------------------

Jiwooval elindultunk haza fele. Persze nem a fiúkhoz, hanem haza. Odafele nem is nagyon beszéltünk mert csak egy dolog járt a fejünkbe. Megérkeztünk a házhoz és leültünk ebédelni:
-Hyejin..most mit tegyünk?.. -kérdezte szomorúan barátnőm.
-Hát..most ballagunk! De nem a legjobb úgy, hogy elég sokan megutáltak.. -válaszoltam.
-Legalább nem fogunk velük találkozni..de ez a fiúkra is igaz, figyelj én ne-
-NE BESZÉLJÜNK ERRŐL!! -szóltam rá és legördült egy könnycsepp az arcomon.
-Nem akartam ordítani de folyamatosan ez jár a fejemben..sajnálom. -kértem bocsánatot Jiwootól aki kicsit le volt sokkolva de odajött hozzám és megölelt.
-Igen, elhiszem. Most készüljünk a ballagásra! Gondoljunk arra, hogy nagyon jól nézzünk ki! Már ki is találtam a frizuránkat meg a sminket,
-Gyeree -próbált felvidítani barátnőm. Nagyjából sikerült is mert jobb lett a kedvem. Elmentünk egy fodrászatba és beállították a hajunkat. Az enyémből vágtak egy kicsit, Jiwoonak pedig kivasalták. A fodrászat után visszamentünk a házba és feltettünk egy egyszerű sminket. Ruhát sajnos nem választhattunk mert a tipikus fehér póló és fekete vagy kék szoknya/nadrág kellett. Mielőtt elindultunk volna csináltunk pár képet amit majd kinyomtatunk a ballagás után

Elindultunk a gimi felé. Út közben most beszélgettünk, hogy milyen jó emlékeink is vannak a gimiből! Imádtuk ezt a 4 évet. Voltak bökkenők de szerencsére több volt a jóból. Megérkeztünk a gimihez. A szüleink is ott voltak, hoztak nekünk két gyönyörű szép virágcsokrot meg lufit. A ballagásig még volt 15 perc. Addig ettünk egy kis nasit, találkoztunk még rokonokkal és végül az osztályfőnökünk hívatott. Mindenki a helyén volt és minket is beállítottak. Elkezdődött a ballagás. Kisétáltunk, a tanárok mondtak egy kis beszédet, utána megkaptuk a lufijainkat. Ezeket elengedtük és még csináltak rólunk egy képet. Miközben elhelyeztek minket néztem körbe, hogy milyen sokan vannak. Egyszer csak megláttam őket..igen..az Enhypen eljött a ballagásunkra. Nem jöttek be hanem a kerítésen kívül figyeltek. Próbáltam nem elsírni magam. Jó, nagyon érzékeny vagyok. Főleg, hogy nemsokára kezdődik a koncertjük és ők mégis eljöttek ide.

Jiwoonak is próbáltam valahogy a szememmel elmutogatni, hogy ott állnak. Egy kis idő múlva leesett neki és nagyon megörült nekik. Látszódott rajta, hogy ő is mindjárt elsírja magát. Persze ezek öröm könnyek lennének. Mikor véget ért a ballagás gyorsan odaszaladtunk a szüleinkhez, hogy mindjárt jövünk. Magassarkúban még sosem futottam ilyen gyorsaságban. Megláttuk a fiúkat és konkrétan a nyakukba ugrottunk. Én Jungwonéba, Jiwoo pedig Ni-kiébe. Sírásban törtünk ki barátnőmmel és végig öleltünk mindenkit:
-El se hiszem, hogy eljöttetek! De, hogyan? Mikor és hogy? Huhh olyan sok kérdésem van. -mondta Jiwoo.
-Sikerült megbeszélni a főnökkel, hogy eljöjjünk. A koncert ha 10 perccel késik nem gond. -mondta hencegve Heeseung.
-Lányok..gyönyörűen néztek ki. -bókolt Ni-ki. Jiwoo azonnal elvörösödött, én pedig megköszöntem barátnőm nevében is. A fiúkkal beszélgettünk egy kicsit utána elbúcsúztunk tőlük. Valahogy úgy éreztem a fiúknak nem nagy gond, hogy nem találkozunk többet. Az elköszönésünk nem olyan volt amire számítottam..igen nekik sietniük kellett de..:
-Hyejin, gyere menjünk el enni a családdal! -mondta Jiwoo de én voltam éhes és egyszerűen csak arra tudtam gondolni, hogy én nekem azon a koncerten ott kell legyek.
-Nem..Jiwoo, nekünk el kell menni arra a koncertre. Muszáj eljutnunk valahogy! -mondtam aggódva és elindultam a kocsihoz. Barátnőm utánam jött de nem értette mivan. Beszálltam a kocsiba és hívtam Jiwoot is:
-Szállj be! Most! -jelentettem ki.
-De nem fogunk odaérni! -nézte óráját és beszállt a kocsiba.
-A felére ott leszünk! Ugyanabban a stadionba van ahol először voltunk koncerten!

Azonnal tapostam bele a gázba. Jiwoo közbe felhívta a családját meg az én családomat, hogy el kellett mennünk sürgősen. Szerencsére nem volt gond mert tudják, hogy most a "barátainkkal" (akik megutáltak már minket egy-két kivétellel) szeretnénk lenni. Mikor megérkeztünk még elmentem üdítőt venni mert már nagyon régóta nem ittunk. Mikor a büfébe végeztem vissza fele véletlen belementem egy srácba. Bocsánatot kértem tőle és szaladtam tovább de ő megfogta a derekam és visszarántott. Ugyanott, ugyan azon a helyen és vele..egymás szemébe néztünk és megcsókolt. Hirtelen az egész világ elcsendesedett körülöttem és csak ő és én voltunk. Mikor elengedtük egymást, Jungwon a szemembe nézett és megölelt:
-Szeretlek, Hyejin.. -mondta halkan.
-Én is szeretlek, Jungwon. -mondtam suttogva és elengedtük egymást.

Elköszöntünk egymástól és koncert után a színpad möge kell menjünk Jiwooval.
Visszamentem barátnőmhöz aki ott várt rám és gyorsan elmeséltem neki mindent. Meglepődött ezen de nagyon örült nekünk. Bementünk a koncertre és még azt az 1 órát végig énekeltük és táncoltuk. Mikor vége lett a koncertnek elindultunk a színpad mögé. Jött vissza az az érzés mikor 3 nappal ezelőtt ugyanitt voltunk és ismerkedtünk meg a fiúkkal. Mikor megláttuk őket egyszerre szaladtunk egymásnak és mind a 9en megöleltük egymást. Egy kicsit így maradtunk és dölöngéltünk jobbra balra de jó érzés volt:
-Ahhjj, csajok nem tudtunk volna köszönés nélkül itt hagyni titeket!! -mondta Jake.
-Mi sem fiúk!! -mondtuk egyszerre Jiwooval. Leültünk és sokat beszélgettünk a fiúkkal. Elmondtuk a bandának mi történt Jungwonnal és velem. Mindenki gratulált nekünk. Egy kis idő múlva megjelent a főnök:
-Fiúk, beszélni valóm van veletek!! -hívta őket a fiúk pedig félre vonultak vele. Pár perc múlva a fiúk nagy mosollyal felénk fordultak. Jungwon odalépett hozzám:
-Hyejin..a bandával és a főnökkel azt beszéltük, hogy nagyon nem akarunk titeket elengedni! Rövid idő alatt nagyon fontossá váltatok nekünk, mostmár te mint barátnőm nem akarunk itt hagyni titeket. Ezért felajánljuk, hogy dolgozhattok a Hybenál!! -jelentette be nagy örömmel Jungwon. Jiwooval először nem hittünk a fülünknek de fel kellett fognunk, hogy nem viccelnek!
-És, és, és miként dolgoznánk? -kérdeztük barátnőmmel.
-Ezek közül választhattok: sminkes, táncoktató, fodrász, staff. -sorolta fel. Természetesen én azonnal a táncoktatást választottam, Jiwoo pedig már nagyon régóta fodrász akar lenni. Elfogadtuk, így hát júliustól hivatalosan is itt fogunk dolgozni!! A bandával megint ölelkeztünk és elmentünk megünnepelni, hogy együtt maradunk!!

Ennél jobb napunk nem is lehetett volna. Kezdődik a nyár és megyünk a fiúkkal. Velük fogunk mostantól élni és utazni a világ körül. Mikor hazaértünk az ünneplésből elmondtam mindent a szüleimnek és testvéremnek akik beleegyeztek ebbe az egészbe! Azon a napon Jiwooval egy álmunk vált valóra. És ezzel még nincs vége!