Future Perfect [ Jungwon ff.]

19.rész

Heeseung mellett ültem és száguldottunk a reptérre. Remegett az egész testem, csak bámultam magam elé. Nem lehet ennek így vége, nem mehet el Hyejin..muszáj odaérnünk most minden olyan jóra fordult kérlek csak érjü..gondolkodásomból Hee zökkentett ki:

-Jungwon, szerintem nem fogunk tudni odaérni.. -mutatott az előttünk lévő kilóméteres dugóra.
-Heeseung..valami út csak van vagy vagy..
-Jungwon.. -kaptam tekintetem a fiúra könnyes szemekkel aki csak vállamra tette kezét és megrázta a fejét. Lehajtottam fejemet és ölembe dőltem. Éreztem ahogy Hee simogatja a hátam de én csak sírtam. Megint nagyon gáznak éreztem de Hyejin elmegy..

Heeseung utánam ordítozott és próbált utánam futni de gyorsabbnak bizonyultam. Nagyon rég ültem motoron..A járdán kellett közlekednem de szerencsére nem volt annyi ember. Csak száguldottam és kizártam a körülöttem lévő zajt. Csak abba bíztam, hogy odaérjek a reptérre.

Hyejin szemszögéből:

Kiszálltunk a kocsiból és besétáltunk a reptérre. Leültünk egy padra és vártunk amíg a mi gépünk megérkezik.

-Hyejin.. -szólított meg hugom, Kyujin.
-Igen? -kaptam rá tekintetem.
-Milyen volt velük? -nézett rám kiváncsi szemekkel én meg elmosolyodtam.
-Mintha egy álom lett volna..el sem hiszem, hogy tényleg megtörtént. De egyszer minden jónak vége van.. -hajottam le a fejem.
-Nagyon hiányoznak..?
-Igen..nagyon, nagyon hiányoznak... -próbáltam visszafogni könnyeim, hogy erősnek tűnjek Kyujin előtt.
A családom előtt sosem sírtam. Mindig erősnek mutattam magam..akármi bajom volt, inkább elvonultam a szobámba és nem igazán osztottam meg velük semmit. Volt egy-két alkalom mikor kitört belőlem minden. De az már nagyon rég volt. Eleve nehéz volt mikor megtudták, hogy Koreába költözök miután elvégeztem a gimit. Akkor csak annyit mondtam nekik, hogy találtam állast ahol jól megfizetnek és azt csinálom amit szeretek. Először nem akarták engedni, de mondtam, hogy majd meglátogatom őket és Jiwoo itt lesz velem. Sokáig tartott de belementek. Jungwonról alig meséltem nekik, így nem igazán tudják, hogy együtt vagyunk, vagyis voltunk..

-Nem akartam előhozni bocsánat csak kíváncsi voltam..aa bárcsak én is ott lehettem volna. De legalább láttam őket élőben!! Sunghoon és Sunoo még helyesebbek és aranyosabbak mint képernyőőn!!! -kapott fangörcsöt a reptér közepén kishugom. Igen, ő is engene volt. Később kezdte el őket kedvelni mint én jóval de sikerült végűl megszerettetnem őket vele!
-Ugye? Nekem is ugyanez volt koncerten.. -hirtelen elvörösödtem hisz eszembe jutott mikor Jungwonnal egymásba ütköztünk a stadion előtt. Kyujin ezt egyből észrevette és kikeredett szemekkel nézett rám.
-MESÉLJ! MOST! -könyörgött nekem én meg azonnal elkezdtem neki mesélni. Benne mindig is nagyon megbíztam így akármi volt mindig egymáshoz fordultunk..♡ Tehát elmeséltem neki mikor összeütköztünk, nézett rám sokszor koncert közben, félre hívtak, átmentünk, együtt aludtunk..tehát mindent. Még a Heeseungos részt is..na azon kicsit kiakadt de megérti hisz biasom hehe..mikor befejeztem a történetem a végén csak egy gonosz tekintettel mosolygott rám..
-Ééés..volt olyan is? -huzogatta szemöldökét én meg egyből kezembe temettem az arcomat. Húgom nagyot nevetett majd megböktem a vállát.
-Nagyon beteeg vaagy!! Amúgy meg nem, nem volt olyan! -nyújtottam ki a nyelvemet rá. Majd ő csak még hangosabban nevetett.
Hirtelen a hangos bemondóba hallottuk, hogy fél óra múlva jön meg a gépünk. Nagyon sóhajtottam és betettem a fülesem addig és zenét hallgattam. Egy Bts playlistet tettem be és közbe könyvet olvastam.

Jungwon szemszögéből:

Már 1 órája mentem mert hatalmasat kellett kerülnöm. Már csak fél órát írt a telefonom így belehúztam. A többiek irogattak nekem mert Heeseung elmondta nekik gondolom mi történt. Hallottam ahogy folyamatosan jönnek az üzenetek és már nagyon idegesített. Észleltem ahogy pár fan felismert engem és már fotóztak is.
Már csak 10 perc volt az út a reptérig de kifogyott a benzin. A motorrol leszálltam és elkezdtem rohanni a reptér felé. Kapkodtam a levegőt de már ott voltam az ajtó előtt. Mikor bementem, gyorsan odarohantam a recepcióra és megkérdeztem, hogy a Japáni gép mikor megy el. Megköszöntem és elsétáltam a nőtől. Azt mondta, hogy most fog felszállni. Semmi esélyt nem láttam az elköszönésre, de egy kis hang a fejemben még mindig nem akarta feladni. Elkezdtem a mozgólépcsőn lerohanni és kiszaladtam a leszállópályákhoz. Megláttam azt a repülőt ami Japánba fog menni és azonnal elkezdtem futni felé. Mikor odaértem megtámaszkodtam a térdemen és kifújtam a levegőt. Láttam ahogy az emberek szállnak fel és kerestem a szememmel a lányt.

Egyszer csak megláttam őt..Kim Hyejint.