Future Perfect [ Jungwon ff.]

15.rész

Jungwon szemszögéből:

Reggel arra keltem, hogy egy kórházi szobában fekszem. Fejem be volt kötve és pár ember mintha az ágyam mellett ült volna. Kinyitottam jobban a szemem és láttam, hogy Jiwoo és Heeseung ülnek ott. Az előző személyre nem voltam kíváncsi de mikor felébredtem egyből tekintetük rám tévedt.

-Jungwon végre felkeltél!! -ugrált Jiwoo örömébe. Én elmosolyodtam, majd Heere néztem.
-Jungwon..min-minden rendben? -kérdezte megilletődve majd bólintottam.
Alig emlékeztem valamire a tegnapról.
-Jiwoo, mi történt tegnap a baleset után?.. -a lány elmondta, hogy Hyejin szüleit hívták azonnal és behozták ide. Közben a bandát is értesitették a történtekről és gyorsan idesiettek. Eszméletlen voltam ma reggelig. Olyan gyorsan történt minden, megrázó volt ahogy Jiwoo mesélte. A végén egy könnycsepp gördült le arcomon. Mikor láttam, hogy Hyejin elfut tudtam, hogy nagyon messzire mentem. Nem kellett volna azokat a fejéhez vágnom. Megbántam és nagyon rosszul éreztem magam. Azt hittem örökre elvesztem ha nem futok oda hozzá. Miután odaugrottam, hogy ellökjem a kocsi elől éreztem, hogy beverem a fejem és elsötétül a kép. Miután Jiwoo elmesélte mind ezt csak egy kérdésem volt.
-Hye-Hyejin..ő..jól van? -emeltem fel a fejem, aggódó tekintettel Jiwoora. A lány elmosolyodott és bólintott egyet. Nem mutattam ki, de legbelül nagyon boldog voltam, hogy minden rendben van vele..

Egy kis idő után Jiwoonak dolga volt ezert Heeseunggal maradtunk ketten a szobába. Csak ültünk csöndbe és hozzá se szóltunk egymáshoz elég sok ideig. De egy idő után Hee megszólalt.

-Jungwon figyelj, nagyon sajnálom a verekedést..és azt is amiket mondtam neked. Semmit sem gondoltam komolyan! Már megbántam, hogy Hyejinhez is olyan közel mentem meg hát tudod.. -hadart összevissza. Nem tudtam haragudni rá hisz olyan mint a bátyám. Szeretem Heeseungot és nem tudtam nem megbocsátani neki.
-Hee, semmi baj..én is sajnálom amiket idegességemben mondtam. Csak megbeszéltük, hogy -
-Hogy ne másszak rá a barátnődre, igen tudom..csak még nem sikerült túllépnem Yurokin és hiányzik. És Hyejin valamikor azokat az érzéseket hozta ki belőlem. De nem tetszik, nyugi..csak ahh ez olyan kínos tudom, hogy nem tudok túllépni és volt 4-5 hónapja.. -mondta lehajtott fejjel én meg csodálkozva néztem rá. Nem gondoltam volna, hogy ez áll a háttérben. Heeseungnak volt egy Yuroki nevezetű barátnője. Az egész banda bírta a lányt, Heeseung nagyon szerette. Viszont a lány egyetemre ment és Amerikába..Úgy gondolták, hogy az lesz a legjobb döntés ha elválnak útjaik. Hee nagyon szomorú volt egy jó ideig. Majd egy idő után láttuk a javulást és úgy gondoltuk, hogy túl van rajta. De úgy látszik még nem..
-Én nem is gondoltam volna, hogy ez áll a háttérben..de felejtsük el az egészet, nem akarok továbbra haragban lenni! -mosolyogtam majd ráütöttem egyet vállára. Ő egyből odakapott mintha nagyon fájt volna és eljátszotta, hogy elájul. Nagyokat nevettünk, majd pár perc múlva Jiwoo is megjött.
-Jungwon! Találkoztam az orvossal azt mondta ha ma nem fog fájni sokat a fejed és eszel rendesen, délután hazamehetsz! -tapsikolt miközben az ajtóban állt - Viszont sajnos lejárt a látogatási idő és mennünk kell! A többiek délben majd benéznek! Jobbulást, Wonie!!
Elköszöntünk egymástól és kimentek a szobából. Azon gondolkoztam, hogy biztos Hyejin is még bent van. Viszont elfelejtettem megkérdezni melyik szobában van, gyorsan rendbe szedtem magam, felkaptam egy pulcsit és elindultam a recepcióra.

-Jó napot! Azt szeretném kérdez- folytattam volna tovább de hirtelen a recepciós nő felpattant a székről és elkezdte gyorsabban venni a levegőt.
-Te Yang Junwon vagy az Enhypenből, nem?! -kérdezte csillógó szemekkel. Mosolyogtam és bólintottam. A nő kért egy aláírást és utána megmondta merre találom Hyejin szobáját. Megköszöntem és elindultam a lift felé. Ő a 93-as szobában volt egyel alattam. Mikor odaértem a szobához, kinyitottam az ajtót de senki nem volt ott. Körbe néztem de mintha táskája és egyéb dolgai sem lettek volna ott. Hee és Jiwoo egy kis részt kihagytak az egészből..Hyejin már ma reggel hazamehetett!! Szomorúan visszasétáltam a lifthez és lementem a büfébe. Már egy jó ideje nem ettem és éhen halok. Kértem valami szalámis szendvicset. Elindultam az udvarra, hogy majd ott elfogyasztom a kajámat. Leültem és elkezdtem lakmározni, nagyon jól esett és kifejezetten finom volt! Közbe néztem ahogy a többi kórházi beteg is kint sétálgat vagy beszélgetnek, olvasnak esetleg kávéznak. Miután megettem a szendvicsem visszamentem a szobámba. Összepakoltam, telefonoztam és közbe vártam, hogy jöjjenek a fiúk..meg talán ő.

Hyejin szemszögéből:

Reggel felöltöztem és összepakoltam. Az orvos mondta, hogy ma reggel már mehetek haza. Nagyon boldog voltam de egyben szomorú is. Elindultam a fiúk dormjába. A kórhaz körülbelül fél órányira volt a háztól így kellett egy kis idő mire hazaértem. Odaértem, az ajtó előtt álltam. Éppen dugtam volna be a kulcsot a zárba de hirtelen valaki kinyitotta.

-Hyejin!!! -ordította Jake és egyből a nyakamba ugrott. Megöleltük egymást majd pár perc múlva elengedett, elvette a táskám, rámkacsintott és már vitte is a táskám.
Jake mindig is egy segítőkész, úriember volt. Ha bárkinek segítség kellett ott termett és bevitte helyette a cuccokat. Sokszor karaokeztunk együtt és táncoltunk, még mindig el vagyok varázsolva a hangjától!

Én csak mosolyogtam egyet és beléptem az ajtón. Levettem a cipőm és besétáltam a nappaliba. Mindenki hirtelen felállt és elkezdtek felém futni. Tartottunk egy kis csoportos ölelést és ide-odadölöngéltünk a kis csapattal. Körülnéztem de hiányoltam egy embert. Szerintem nem is kell mondanom kit, gondoltam biztos még bent kellett maradnia. Jay azonnal odavitt az asztalhoz és leültetett. A kedvenc ételeim voltak előttem!

-Emberek, nem tudom mi történt de szerintem a mennyben vagyok! -nyalogattam meg szám szélét miközben néztem a sok-sok ételre. Jay megsimogatta a fejem és neki láttam enni. Számomra Jay mindig is az apuka szerepet töltötte be a bandába. Mindig ott volt ha éppen segítségre szorult valaki, főzött, takarított a fiúk után, ami biztos nagyon nehéz feladat lehetett. Nagyon jókat tudtam vele beszélgetni, és sok mindent osztottam meg vele. Elég közeli barátok Jungwonnal is ezért vicces storykat is osztott meg róla.
Mikor befejeztem az evést, leültem Nikivel és Sunooval játszani.
Számomra ők ketten voltak azok akikkel a legjobban tudtan azonosulni! Sok közös volt bennünk és mindig minden hülyeségét mi találtunk ki. Nikivel nem győztük leállítani Sunoot a hülye aegyozásaiból. Sokat animéztünk, videójátékoztunk és mi voltunk azok akik mint a kisgyerekek minden hülyeségre költötték a pénzt!

Később kiültem a teraszra nézni a naplementét. Csatlakozott hozzám Sunghoon is és együtt néztük ahogy az ég narancs és halványpiros színeket vesz fel.
Sunghoonról legelsőnek mikor az I-landet néztük azt gondoltam visszahúzodóbb és morcosabb. De ahogy követtem a munkásságukat és most így élőben is megismertem, megváltozott erről a véleményem! Rideg tekintete mögött, egy kedves, aranyos jófej srác van aki bármi volt felvíditott és megnevettetett. Nem töltöttünk annyi időt de mégis talán ő volt az akire úgy tekintettem mint a bátyámra..

Mikor befejeztük a beszélgetést bementünk és láttuk ahogy Jungwon is megjött. Végre kiengedték a kórházból aminek nagyon örültem bár meg is lepődtem és hirtelen nem tudtam mit mondjak. Csak elmosolyodtam, de ő is mosolygott amitől nekem hevesen elkezdett verni a szívem. Örültem neki, hogy látom. Láttuk ahogy Heeseung és Sunoo táncolnak és mi is csatlakoztunk. Leültem legjobb barátnőm mellé és néztük ahogy a hét fiú táncolják a Paradoxxx Invasiont!! Egyik kedvenc számom és táncom is volt. Sokszor Jungwonra néztem és láttam, hogy ő is engem néz. Zavarba jöttem olyankor és inkább elfordultam vagy másra néztem de utána is éreztem tekintetét rajtam. Végre megint nagyon boldogan telt az Enhypen dormjában az este! Mikor végeztek a fiúk az utolsó számmal is ami a Go big or Go home volt felálltunk és odafutottunk hozzájuk! Megint tartottunk egy csoportosölelést és mindenki nagyokat nevetett. Jungwonnal elég közel kerültünk egymáshoz és kicsit fura volt, de egyben nagyon jó érzés is, hogy végre nem veszekedés megy.

Bár ő nem tudja, hogy holnap után elutazom..