Future Perfect [ Jungwon ff.]

18.rész

Reggel Jungwon mellett ébredtem. Azt hittem esküszöm, hogy csak álmodtam. Amiket a fejemhez vágott, bántottak, de azok után sem tudtam haragudni rá. Lassan levettem kezét derekamról és felültem az ágyon. Láttam, hogy még mélyen alszik és egy pár percig néztem arcát, és hallgattam ahogy szuszog. Ez volt az utolsó most egy ideig, hogy látom. Úgy kellett elkészülnöm gyorsan, hogy ő ne ébredjen fel. Mikor megmosakodtam, felöltöztem átmentem a saját szobámba a bőröndömért meg a táskámért. Az ajtóban egy kis ideig álltam és egy nagyot sóhajottam. Jó volt ez a hely, és nagyon kis otthonosnak éreztem azóta amióta idejöttünk Jiwooval. A lépcsőn hallkan sétáltam le majd mikor leértem letettem a cuccaim. Mindenki fent volt Wonien kívűl és ott álltak felsorakozva velem szemben. Én egy ideig lefagyva álltam előttük és csak néztem rájuk. Körülbelül negyed 9 lehetett és meglepett, hogy mindenki fent van. A csöndet Sunoo törte meg aki könnyes szemekkel futott felém és szorosan megölelt.

-Hyejin, nagyon hiányozni foogsz!! -ölelgetett és jobbra-balra dölöngéltünk.
-Nekem is nagyon hiányozni fogtok! De ne aggódj, fogunk mi még találkozni.. -elengedtük egymást és megfogtam egyik kezét. -Meg persze ha van pletykád nyugodtan megoszthatod velem! -kacsinottam rá majd elmosolyodott. Pár perc múlva a többiek is odajöttek és egy fél körben álltak.
-Jaj, hogy megnőttél te gyerek.. -nézett rám Jay és megsimogatta a fejem.
-Jajjj Jaayyy ne csináld! -nevettem majd odamentem és megöleltem. Mielőtt mentem volna a következőhöz a kezembe nyomott egy adag rament. A kedvencem volt az!! Megköszöntem és betettem a táskámba.
-Kivel fogok majd reggelente kávézgatni a teraszon? -tárta szét kezeit Jake majd nevettem egy nagyot. Megsimogatta arcom és mondta, hogy majd hívjam ha bármi van. Míg a többiektől elköszöntem megfogta a táskámat, bőröndömet és berakta a kocsi csomagtartójába.
-Te voltál a legjobb ellenfél a verekedős játékokba..a többiek olyan bénák voltak. -nézett rám szomorúan Ni-ki én pedig elmosolyodtam.
-Ígérem tartunk egy olyan napot ahol csak ilyenekkel játszunk majd! -azonnal boldogabb lett és lepacsiztunk. Közelebb léptem Sunghoonhoz aki tartogatott egy képet a kezébe. Először az ajándékot nyújtotta át nekem. Azonnal elsírtam magam..ez volt az egyik legédesebb ajándék amit adott nekem valaki! Egy bekretezett kép volt rajta sok, sook képpel amik ezalatt a pár hónap alatt készültek. A kedvencem is rajta volt ami a naplementés volt..azonnal Sunghoon vállába fúrtam fejem és sírtam egy kicsit. Ő simogatta a hátam és ölelgetett.
-Mit fogok nélküled csinálni, bátyus? -adtam neki ezt a becenevet. A többiek csak néztek csodálkozva de Hoon értette.
-Hát az én gyönyörű fejem hiányozni fog hugi tudom. Ezért tessék itt van egy külön nagyon előnyös kép, egy nagyon előnyös emberről.. -nyújtotta át az egyik fotót magáról amit még én készítettem róla. Elnevettem magam és ezt is a másik kép mellé tettem. Heeseung azonnal eltolta Sunghoon-t és nekem esett. Könnyes szemekkel szorosan ölelt. Még mindig suttogta a fülembe, hogy ne menjek el de én csak nyugtattam őt. Nem örökre megyek el..bár nekem és a többieknek is olyan érzés..
-Nagyon szeretünk, Hyejin és vigyázz magadra..azonnal írj ha megérkeztél!! -emelte fel mutatóujját és megbökte az orrom.
-Jólvan, hyung! -nevettem majd az utolsó emberhez értem. Legjobb barátnőmhöz értem aki próbálta visszafogni a sírást. Mindig is egy erős nő volt..vele éltem le mindennapjaimat, vele éltem át a jó és rossz pillanataimat, vele éltem át az első Enhypen koncertem, vele éltem át eddig 18 évemet..azonnal egymás felé sétaltunk és megöleltük egymást. Vagy 10 percen át csak jobbra-balra dölöngéltünk és sírtunk. A végére Jiwoo sem bírta már és kitört belőle. Mikor elengedtük egymást egy nyakláncot adott át amit fel is tettem azonnal. Egy végtelen jel volt rajta, hogy J és ő is elővette a sajátját amin egy H betű volt..majd mikor megköszöntem neki Hee jött oda hozzám.
-És ezt mindenki nevében adjuk át neked.. -nyújtotta felém a sötét barna színű borítós könyvet. Kinyitottam és egy album volt! Az eddigi összes emlékem benne volt. Jiwooval nagyon sok közös képünk benne volt, a gimiből is voltak képek és persze utána már a bandával. Az egyik kedvenc képem az volt mikor Ni-ki és Jiwoo lefotóztak minket, Jungwonnal miközben alszunk.

Tartottunk egy csoportos ölelést és utána elmentem venni a cipőmet. Jiwoo kísért ki engem. Én még az ajtóban megálltam és ránéztem a bandára. Integettem nekik majd kiléptem az Enhypen dormjából. Szüleim és a testvérem már kint vártak rám. Jiwootól elköszöntem és beültem a kocsiba. Még az ablakból integettem neki és elindultunk. Néztem hátrafele és egyre távolodott a ház. Beraktam a fülesemet és beindítottam a Fate számot tőlük. Útközben néztem ki az ablakon és gondoltam vissza a közös emlékeinkre..egy könnycsepp gördült le az arcomon de azonnal le is töröltem. Nem volt szabadna sírnom hisz én döntöttem így.

Jungwon szemszögéből:

Mikor felkeltem Hyejin már nem volt mellettem. Ránéztem telefonomra, reggel 9 óra volt. Furcsálltam hisz ilyenkor még bőven aludni szokott a lány. Kisétáltam a szobámból, alig tudtam még hol vagyok de megpróbáltam zökkenő mentesen lejutni az emeletről. A többiek a nappaliban ültek és beszélgettek. Láttam ahogy Jiwoonak piros és könnyes a szeme. Ni-kihez bújva szipogott és a banda többi tagja sem volt jó kedvű. Egyedül Hyejin-t nem láttam a nappaliban. Odasétáltam hozzájuk és mindenki rám szegezte tekintetét.

-Jiwoo minden rendben? -ültem le a lány mellé. Ő csak nézett rám miközben könnyeit törölgette.
-Persze, csak... -hirtelen elcsuklott a hangja és Ni-ki mellkasába fúrta fejét. A fiú szorosan megölelte és nyomott egy puszit az arcára.
-Srácok, mi a baj?? -álltam fel a kanapéról aggódva és kerestem a tekinteteket. -Mondjatok már valamit!! Miért szomorú mindenki?! És hol van Hyejin?..
-Jungwon kérle- -szólalt volna meg Hee de nem hagytam.
-Nem, Heeseung! Mondjátok el nekem most azonnal, mivan?! Mi történt?!
-JUNGWON! -üvöltött rám Sunghoon.
-Hyejin elment... -mondta hallkan Sunoo. Én csak álltam és néztem Sunoora. Ugye nem jól hallottam. Csak viccel.
-E-Elment?! Mi..de hova? Mikor jön vissza? -kérdezgettem de mindenki csak lehajtott fejjel volt. -Kérlek mondjatok valamit.. -éreztem, hogy kezd könnyes lenni a szemem.
-Hyejin úgy érezte terhünkre van miután összevesztetek, verekedtetek és volt ez a kórházas ügy.. -mondta Jay. -Nem akart több bajt és ezért úgy döntött, hogy..
-HOGY MI?!!.. -ordítottam a fiúra.
-Visszaköltözik a családjával Japánba!!! -emelte fel a hangját Jay majd én összeestem. Nem akartam hinni a fülemnek.
-Nem, nem nem nem..biztos csak vicceltek! Nem mehetett el..nincs terhünkre, szeretjük őt teljes szívünkből..ugye mondj-
-JUNGWON! ÉRTSD MEG, HOGY ELMENT! -ordított rám sírva Jiwoo. Felemeltem a fejem majd ránéztem.
-Mikor ment el?..
-Több mint egy órája. -válaszolta Ni-ki. Volt egy utolsó reményem.
-Hee, el tudsz vinni a reptérre? -kérdeztem reménykedve, hogy elvisz engem.
-Wonie, mi mindent megpróbáltunk tényleg de..
-Ti megpróbáltátok de én még nem..kérlek legalább hagyj lássam még egyszer mielőtt elmegy, kérlek.. -könyörögtem neki majd ő odalépett hozzám és nyújtotta a kezét. Felnéztem rá és felhúzott.
-Induljunk! -mutatott az ajtó felé. Gyorsan felkaptam a melegítőm és egy pulcsit. Nem érdekelt ha felismernek a reptéren most csak egy ember érdekelt.

Még odaérhetünk, csak ne legyen túl késő...