Future Perfect [ Jungwon ff.]

32.rész

Elsétáltam a lifthez és beszálltam. Közben üzentem Jiwoonak, hogy sürgősen beszélnünk kell. Ahogy felértem és kiszálltam ott állt az ajtó előtt.

-Na, becsuktam az ajtót nem hall senki. A fiúk elmentek reggelizni mondtam, hogy később csatlakozunk. Mi történt? -hadarta barátnőm.
-Tehát kezdem..Tegnap elmondtam mindent Heeseungnak, zokogtam, lenyugodtam, majd ma reggel elmentem sétálni, Jakevel összefutottam a parkba, visszasétáltunk, ő feljött én meg mikor lent maradtam összefutottam Minhoval aki leállt velem beszélgetni plusz meg akart ölelni kétszer is de én hátra léptem, aztán elköszönt. Ja és említette még azelőtt, hogy ugyanolyan maradtam és fogalmam sincs ez mit jelenthet. Most meg itt ülök veled egy szobában. -mondtam el mindent egy levegő vétellel. Nagy sóhajtások közepette Jiwoo csak nagyokat pislogott és próbálta felfogni a hallottakat.
-Wow..nem erre számítottam.. -dörzsölte meg homlokát. -Tehát röviden, az egész múltatokról én és Heeseung tudunk. És most összefutottál vele.
-Tulajdonképpen igen. -bólogattam és előre féltem mit akar mondani Jiwoo.
-Hyejin, muszáj őt kerülnöd. Mi majd segítünk Heevel, ígérem. Erről amúgy szólnod kéne neki.. -mutatott fejével az ajtóra.
-Nem, ezt biztos, hogy nem mondom el
Már azért is mérges lenne Heeseung, hogy csak így hozzámszólt. És köszönöm a segítséged de ezt egyedül kell megoldanom ha olyan történne. Már nem vagyok olyan, mint a középsulis énem, nem tud átverni! -álltam fel az ágyról.
-De Hyejin..
-Jiwoo, ne aggódj! Nem fog semmi sem történni! -nyugtattam barátnőm majd megöleltem. -Gyere menjünk mi is reggelizni! -húztam fel az ágyról Jiwoot és lementünk a fiúkhoz.

A reggeli csodás volt! Saját magad választhattad ki az ételt! De, ezek még mindig nem érnek fel ahhoz amiket Jay csinál otthon. Mikor befejeztük lementünk a játék terembe. Volt ott darts, xbox, pingpong asztal és egy kis büfé. Én, Ni-ki és Jake egyből az xboxhoz mentünk majd később Heeseung is csatlakozott hozzánk. Jay és Sunghoon a büféből kértek két üditőt és leültek egy asztalhoz beszélgetni. Jiwoo, Sunoo és Jungwon pedig dartssal játszottak.

Már lassan 1 órája lent voltunk mikor meghallottuk, hogy jön valami nagyobb csapat. Röhögtek, vihorásztak és lökdösték egymást. Mikor megérkeztek, Sunooékat elküldték nem a legszebb módon. Mindannyian odakaptuk a fejünket és Jiwoo odasietett hozzám. Heeseung és Jay egyből megindultak feléjük, hogy lerendezzék én meg siettem utánuk mert nem akartam balhét senkivel. Mikor odaértünk és láttam a nagy baráti társaságot csak ennyit tudtam mondani.

-Baszki, ez nem lehet igaz.. -hajtottam le a fejem. A sok ember között megpillantottam Minhot. Éppen egy szőke hajú csajt ölelt át. Jiwooval egymásr néztünk és tudtuk, hogy ebből nagy baj lesz.
-Heeseung! -rántottam meg a kezét. -Ne csináld kérlek..már egy ideje amúgy is itt vagyunk. -próbáltam meggyőzni.
-Hyejin engedj el! -kirántotta a kezét és továbbment. Utána kiáltottam, de kicsit sem érdekelte. Próbálkoztam Jaynél is de megállíthatatlanok voltak..
-Jungwon, szerintem indulnunk kéne.. -fogtam meg a kezét és elkezdtem a kijárat fele sétálni vele. Jungwon nem mozdult így tudtam, hogy maradunk. Visszasétáltam a többiekhez de mondták, hogy mi Jiwooval maradjunk hátul. Nem akartuk őket jobban felidegesíteni így hát maradtunk.

-Halljátok, anyátok nem tanította meg mi az a jó modor? -állt Minhoék elé zsebbre dugott kézzel Jay.
-Hogy mondod? -fordult oda egy kapucnis fiú.
-Mivan még süket is vagy? -kontrázott Sunghoon.
-Csak mi is szeretnénk használni a helyet..úgy tudom nem csak a tiétek. -feleselt Minho.
-Ééés még fejre is ejtették. A kérdést sem érti! -röhögött Ni-ki.
-Jajj, ne szórakozzatok már, hogy a kis feketét ez ennyire megbántotta volna!! -célzott Sunoora aki úgy nézett, hogy ölni tudott volna a szemével.
-Hidd el a te szavad semmit nem ér! De azért nem kéne így beszélni, barnácska. -lépett közelebb Heeseung.
-Te vagy itt a nagy menő, mi? Magukat nem tudják megvédeni a kis gyerekek? -nevetett Minho.
-Most eltakarodtok innen és nem akarlak titeket többet látni. -nézett farkas szemet Heeseung Minhóval.
-Kinek képzeled te itt magad, hah? -ment közelebb Minho. Heeseung ökölbe tartotta már a kezét. Tudtam, hogy mi fog következni és nem hagyhattam, hogy tétlenül álljak.
-Heeseung, elég! Menjünk inkább.. -fogtam meg a vállát.
-Tudtam, hogy még összefutunk Hyejin! -ahogy meghallottam a nevem a szájából kirázott a hideg. Heeseung egyből rám nézett aztán Jiwoora. Rájött, hogy ő az és el kell tűnjünk innen. Félszemmel láttam ahogy Jungwon értetlenül néz rám de nem mondhattam semmit.
-Nekünk most mennünk kell. Sziasztok! -elindultam a kijárat felé és a többiek is utánam jöttek. Még egyszer hátranéztem és láttam ahogy Minho elneveti magát és mondd valamit a többieknek, majd megint rám néz és mosolyog. De ez nem olyan mosoly volt..egyből az a kép ugrott be amikor Taehyung és Jungkook leütötték. Még az azelőtti mosolya..Muszáj volt beszélnem vele, nem akarom, hogy az itt töltött időnk csődbe menjen. Holnap anyuékkal vacsora van. Másnap pedig koncertjük van a fiúknak, aztán megint..Még itt leszünk egy ideig és nem történhet semmi. Mikor senki nem figyelt leváltam a csapattól és visszamentem a játék terembe.
-Minho!! -álltam meg az ajtónál. A névre mindenki odakapta a fejét. A fiú szólt, hogy mindjárt jön és gyorsan odasietett hozzám.
Megfogtam a csuklóját és kicsit arrébb mentünk.
-Minho, nem akarok balhét. Nem akarom, hogy szóba állj velünk. És legfőképp azt nem, hogy így beszélj a barátaimmal. Hagyjatok minket békén. Megértetted? -néztem mélyen a szemébe.
-Hyejin, drágám, én nem akartam balhét. Csak ugatott a kis barátod, én csak válaszoltam neki, mint ember a kutyának. -nevette el magát.
-Hogy hívtad? -állt meg bennem az ütő.
-Jajj, csak ugratlak. Nem lesz semmi szivem, na most vissza kell menjek. -küldött egy puszit majd hátat fordított és visszament a többiekhez. Én csak tétlenül álltam mikor Sunoo jelent meg mögöttem.
-Hyejin, nem jössz? Miért maradtál itt? -mosolygott mintha nem történt volna semmi.
-De, megyek bocsi csak..kiesett a fülemből a fülbevaló! -majd elindultunk a lift felé.
-Sunoo, sajnálom ami történt.. -hajtottam le a fejem.
-Miért? Semmiről nem tehetsz, csak ők voltak bunkók, de ne aggódj! -hirtelen összeszorult a torkom és csak bólogatni tudtam.
Én voltam az egyedüli aki tudta, hogy ennek itt nincs vége..