EGY GYILKOS NAPLÓJA 1. - Egy halandó vére

2. FEJEZET / JÚLIUS 9.

Lily aznap nem jött haza, de délelőtt felhívott, hogy egy régi művész barátjánál tölt néhány napot. Nem volt jobb dolgom, így kitakarítottam a lakást és kimostam minden szennyest. Miután ezzel végeztem, lementem a garázsba és kinyitottam a szerelő aknát. Sorozatnézés közben már megpucoltam a fegyvereimet, most eljött az ideje, hogy eltegyem őket. Ahogy lassan legurultam a kocsival az aknáról, feltárult a fegyverraktáram. Lépcső vezetett lefelé és egy rejtett ajtón át lehetett bejutni. Az avatatlan szemnek csak egy sötét lyuknak tűnhetett, tele autószereléshez szükséges holmival és egyéb kacatokkal. Az ajtó kóddal és az ujjlenyomatommal működött, nem akartam, hogy bárki hozzáférhessen a rejtett szoba tartalmához. Még a lányok se. A lakás különböző pontjain elrejtettem néhány fegyvert, amiről ők is tudtak. Ezt az óvintézkedést az az eset szülte, amikor vámpírrá válásom első napján megtámadtak az otthonomban, és ha nem rendelkeztem volna a frissen kapott természetfeletti erőmmel, bajban lettem volna.

Több ingatlannal is rendelkeztem a város különböző pontjain. Akadt köztük kertes ház, pici garzon, de tetőtéri luxuslakás is. A jelenleg otthonomként használt külvárosi kertes házban már több, mint tíz éve éltem nyugalomban. A szomszédok többnyire külföldiek, akik a saját dolgukkal törődtek, némelyik nem is tartózkodott itt, csak évente néhány hónapot. Rólam csupán annyit tudtak, hogy alkalmi munkákból élek és a szakterületem a biztonságtechnika. Lily és Eve az unokahúgaim, akik azért éltek velem, mert korán elvesztették a szüleiket. Mindketten dolgoztak, Lily mesekönyveket illusztrált, Eve pedig érettségi előtt álló fiataloknak segített a tanulásban online. Eleinte berzenkedtek a munka ellen, de végül belátták, hogy az öröklét hamar unalmassá válik, ha az ember nem csinál semmit. Emellett nem vagyok szeretetszolgálat, biztosítom az otthont és az ételt, de a többiről maguknak kellett gondoskodniuk.

Miután beütöttem a kódot, a súlyos páncélajtó egy halk szisszenéssel résnyire nyílt. Ahogy beljebb nyomtam, a mozgásérzékelőknek köszönhetően a szoba megtelt meleg fénnyel. Megcsapott a jól ismert fém és fegyverzsír szaga. Mélyet szippantottam a levegőből és elmosolyodtam. Ez volt az én otthonom, itt éreztem a legjobban magam. Beteges, ugye?

A kezemre húztam egy pár puha bőrkesztyűt, és mielőtt a helyére tettem a pisztolyt és a kardot, áttörölgettem őket. Alapszabály, hogy nem fogdosom puszta kézzel a fegyvereimet, nem hagyhatok ujjlenyomatot rajtuk. Ha dolgozni mentem, a legnagyobb hőségben is felvettem a taktikai kesztyűmet, valamint minden esetben fekete hosszú nadrágot és hosszú ujjú, garbós felsőt viseltem. Időjárástól függően katonai bakancsot illetve sportcipőt húztam a lábamra, maszkot pedig csak abban az esetben, ha a célszemélyt közelről iktattam ki.

Miután visszatettem a vakizasit a helyére, végigsimítottam a hozzá tartozó katanán, majd szertartásosan meghajoltam a két fegyver előtt. A hosszú szablyát megboldogult mesteremtől kaptam még pályafutásom kezdetén. Gyönyörű darab volt, igazi remekmű. A pisztolyt formázott szivaccsal bélelt fiókba tettem, de előtte még tárat cseréltem benne. A másikat félretettem bezúzatni. Pazarlás, de megengedhettem magamnak. A tőrömet és a huzalt sajnos be kellett áldoznom tegnap, de egyik sem volt hozzám köthető, így nem idegesítettem magam miattuk. A drót jó szolgálatot tett, csináltatni fogok még néhányat.

A páncélszekrényhez léptem és kikészítettem néhány köteg bankjegyet, Irinának szántam. Amikor anno megmentette a kezem, nem fejeztem ki a hálámat semmivel, csak szavakkal. Azóta viszont eltelt jó pár év és megtanultam, hogy a hála jó dolog, kifizetődő. Másnap amúgy is be kellett mennem a városba, hogy felvegyem az információt rejtő tabletet a következő célszemélyt illetően, és a politikusért járó vérdíj másik felét is biztosan kézbesítették már. Volt néhány postafiókom és csomagmegőrző boxom a város különböző pontjain. Kóddal működtek, amelyet minden alkalommal lecseréltem, miután megkaptam, amit vártam. Ha valamelyiket kinyitották, jelzést küldött a telefonomra. Nagyon okos találmány.