EGY GYILKOS NAPLÓJA 1. - Egy halandó vére

EPILÓGUS / Néhány héttel később...

Újabb hetek teltek el békében, eseménytelenül. A miniszter tartotta a szavát, Jack ellen nem emeltek vádat, a nyugdíjfolyósításhoz szükséges papírokat már meg is kapta. A szülei is hazajöttek Meredith-szel, de Jack még nem költöztette magához a kislányt. Egyelőre a régi házamban húzta meg magát, még nem döntötte el, melyik lakásban élnek tovább, a Jessicával közös családi fészekben, vagy az ő kisebb otthonában, ahol az utóbbi hónapokat töltötte. Továbbra sem érezte magát teljesen biztonságban, többé már nem bízott a kormányban. Az utóbbi napokban a saját vállalkozásának elindításán ügyködött. Szó esett arról, hogy a segítségemmel a személyvédelem szektorban helyezkedik el, de hosszas mérlegelés után arra jutottunk, hogy olyan munkát kell végeznie, amely nem veszélyezteti az életét. Meredithnek apa kell, ebben mindannyian egyetértettünk.

A kislány egyelőre a nagyszülőkkel élt, Jack el akart rendezni mindent, mielőtt magához veszi, stabil környezetet akart teremteni számára.

Ami minket illetett, óvatosan lépegettünk előre, nem siettünk sehová. Az már bizonyossá vált, hogy Jack érzései irántam Draco-tól függetlenek, mint ahogy az én érzéseimnek sincs köze a sárkánnyal közös múltunkhoz, amelyre továbbra sem emlékeztem. A hüllő mostanában csendben meghúzta magát, csak néha mutatkozott. Tiszteletben tartotta a kapcsolatunkat, hagyta, hogy megélhessük a nekünk szánt pillanatokat. Hálás voltam a tapintatosságáért, szükségünk volt Jackkel egy kis nyugalomra, szoknunk kellett az új helyzetet. Időnként még akadtak közöttünk súrlódások, a Kékszemű továbbra sem tudta maradéktalanul elfogadni a munkámat, engem meg idegesített, hogy alkalmanként egy-egy csípős megjegyzéssel ennek hangot is adott. Az együttléteink azonban egyre élvezetesebbé váltak, főleg mióta rájöttünk, hogy nappal sokkal közelebb állunk ahhoz, hogy egyenrangú felekként élvezzük egymás érintését. Nappal nem kellett visszafognom magam és ügyelnem a testi épségére, őt pedig nem zavarta, hogy utána nem alszunk együtt összebújva.

Ma este is hozzá indultam, megkért, hogy segítsek neki az új bútortervező és kivitelező vállalkozásának arculattervezésében. Valami meglepetést is említett...

Ahogy a házhoz értem, a halál ocsmány bűze kúszott az orromba.

Mi a fene történhetett?!

Vér bódítóan édeskés, vasízű illata vágott homlokon. Jól ismertem ezt a szagot.

Ez Jack vére!

Sohasem érzett rémület húzta görcsbe a gyomrom és futásnak eredtem.

Ahogy a lakásba rontottam, tudtam, hogy a támadó még itt van, ráadásul ismerem.

Nagyon jól ismerem...

A konyhába lépve láttam, hogy Jack a földön fekszik, a sápadtságából ítélve nagyon sok vért veszített.

‒ Miért tetted? – néztem az ablaknál álló fekete alakra.

‒ Mert tudtam, hogy ezzel fájdalmat okozok neked – felelte, és csúfondáros vigyorba szaladt a szája.

‒ Azzal, hogy megölöd? – kérdeztem, és a hangom üresen csengett.

‒ Nem öltem meg. Átváltoztatom.

‒ Tessék? – néztem rá elhűlve. – Miért? – értetlenkedtem zavartan.

‒ Simone azt akarta, öljem meg, de tudom, hogy nagyobb fájdalmat okozok azzal, ha vámpírrá teszem.

‒ Miből gondolod? ‒ kérdeztem metszőhidegen, és hatalmas önuralomra volt szükségem, hogy ne tépjem le azonnal azt a ronda fejét.