EGY GYILKOS NAPLÓJA 1. - Egy halandó vére

19. FEJEZET / AUGUSZTUS 3.

Éjszaka kaptam egy üzenetet Piercingtől, ami csupán néhány sorból állt: Közvetítettem, amit megbeszéltünk. Itt a válasz. A levélhez egy dokumentum szkennelt változatát csatolta. A nyilatkozat szerint Jacket dicstelenül leszerelték, és hadbíróság elé fogják állítani. Két vádpont szerepelt a papíron: illetéktelen behatolás egy szövetséges államban, valamint halálos kimenetelű erőszakos fellépés két katonatiszt ellen.

Pontosan tudtam, mit jelent ez. Elveszik a nyugdíját, és bár hadbíróság elé kell állnia, civilként kell védekeznie, így a mellé kirendelt ügyvéd nem ért majd a katonai joghoz. Akkor is veszítene, ha a vádak nem lennének igazak. Életfogytiglanit kap. Rohadt élet!

Reggelig agyaltam, hogy mit kéne tennem. Mikor Jack felébredt, vázoltam neki a helyzetet. Komoran hallgatta végig, amikor azonban a tervemet ecseteltem, nemet intett a fejével.

‒ Muszáj – közöltem vele ellentmondást nem tűrően.

‒ Ez téged is lebuktatna.

‒ Az legyen az én gondom.

‒ Nem hiszem, hogy célt érnél ezzel a tervvel, ráadásul túl sok áldozattal járna.

‒ Nekem nem okoz problémát.

‒ Ez a baj! – csattant fel ingerülten.

‒ Az én lelkemért majd én aggódom. Eddig a te humánus szabályaid szerint játszottam. Most az én módszereim jönnek. Ha nem tetszik, menj a lányod után, majd jelzek, ha már tiszta a terep és hazajöhetsz.

‒ Nem fogok elfutni!

‒ Pedig talán jobban tennéd! – vágtam vissza dühösen.

Farkasszemet néztünk. Kopogás zavart meg minket, így döntetlen lett a helyzet. Pete dugta be a fejét a résnyire nyitott ajtón.

‒ Jó reggelt! – köszöntött bennünket halvány mosollyal az arcán.

‒ Szia! – morogtam, Jack csupán biccentett egyet.

‒ Gondoltam, megnézem a betegemet – lépett az ágyhoz közelebb, mire felálltam és átadtam a helyem.

‒ Csak tessék. Nekem amúgy is dolgom van.

Ezzel sarkon fordultam, és kivonultam a szobából. Órákig dolgoztam elvonulva a többiektől. Halványan érzékeltem, hogy Pete elment dolgozni, és Evy is felébredt, de nem törődtem velük. Precízen meg kellett terveznem az akciót. A híradásoknak hála pontosan tudtam, hogy hol lesz a hadügyminiszter három nap múlva, és azt is, hogy a helyszín tökéletes a tervem megvalósításához. Néhány tervrajzra és telefonszámra volt már csak szükségem, ebben Izzy lehetett a legnagyobb segítségemre. Mielőtt azonban felhívtam, megnéztem, mi a helyzet odakint.

Jack épp angol reggelit készített magának és Evynek. Mikor az órára néztem, döbbenten vettem észre, hogy már elmúlt dél.

‒ Honnan volt alapanyag ehhez az ételkülönlegességhez? – kérdeztem a konyhában sürgölődő párocskától.

‒ Lementem vásárolni – vetette oda Evy flegmán.

‒ És a tanulás?

‒ Kellett egy kis szünet, már zsong a fejem a sok bugyutaságtól.

Egy ideig még őket néztem, ahogy egymás keze alá dolgoznak tökéletes egyetértésben, mintha mindig is ezt csinálták volna. Elképesztő volt az összhang.

‒ Este el kell mennem, de előtte még szeretnék veled beszélni, Jack.

‒ Rendben – dünnyögte a férfi rám sem nézve, elmélyülten kavargatta a paradicsomos babot.