EGY GYILKOS NAPLÓJA 1. - Egy halandó vére

13. FEJEZET / JÚLIUS 31.

Az egyik belvárosi lakásomba mentem, amit mostanában ritkán használtam. A város bulinegyedében található, ahová a lányok kuckózták be magukat időnként, amikor szórakozni mentek. Amióta Eve eltűnt, Lily nem járt itt, és én is csak havonta egyszer jöttem, hogy ellenőrizzem, minden rendben van-e. Most azt akartam megnézni, vajon Ronnie számára megfelelő lehet-e, hogy itt éljen. Nem bíztam Lily empátiájában, a dolgok jelenlegi állása szerint minden rossz, amit teszek. De ha rendben lenne a kapcsolatunk, akkor sem kényszeríthetném rá, hogy együtt éljen egy emberrel, akit egyikünk sem ismer. Kell egy B terv.

Amikor beléptem, feltűnt, hogy egy fehér boríték hever a dohányzóasztalon. Tudtommal én jártam itt utoljára három hete. Nesztelenül végigjártam a lakást, mielőtt a levélhez nyúltam volna. Mindent rendben találtam, a bejárati ajtó zárját sem babrálta meg senki. Nagyon profi betörő lehetett, aki a levelet itt hagyta.

Egy kettes szám szerepelt a borítékon. Óvatosan kinyitottam. Nem robbant. Halleluja! Kihajtogattam a cetlit és egy pár soros üzenet állt benne, nagyon szép kézírással. Olyan személy vetette papírra, aki a régmúlt időkben tanult meg írni.

Arra a döntésre jutottunk, hogy jobb lesz, ha egy időre elhagyjuk a várost. Nem tudom, mikor térünk vissza. Simone a véredet szomjazza, de Calliope nyugalomra intette. Egyelőre nem fenyeget veszély.

Ennyi. Se egy szia, se egy pá. Aljas tetű!

A zsebembe gyűrtem a levelet és azon puffogtam, mégis hogy a francba találta meg ezt a lakást is, hiszen nem is volt a nevemen. És miért nem személyesen adta át az üzenetet? Vagy akár fel is hívhatott volna. És mi a fenét jelent az a kettes szám a borítékon? Talán én vagyok a második számú királynőjelölt és mindenkinek firkantott valamit búcsúképpen?

Annyira feldühített, hogy teljesen megfeledkeztem a jövetelem céljáról, csak fogtam magam és elviharzottam. Egy ideig céltalanul motorozgattam a városban, végül azt vettem észre, hogy Jack lakása környékén keringek. Nem sokáig gondolkodtam, néhány perc múlva leparkoltam a háza előtt. Lassan a kapuhoz sétáltam, de mielőtt csengethettem volna, hangos szóváltás ütötte meg a fülem. Egy nő kiabált, Jack pedig halkan próbálta csitítani. Csak a vámpírhallásomnak köszönhettem, hogy egyáltalán hallottam őt.

‒ Nem akarom, hogy mindenféle nőcskék legyenek Meredith közelében, amikor nálad van!

‒ Veronica nem egy nőcske. Egy barátom megkért, hogy néhány napig vigyázzak rá, mert bajban van.

‒ Nem érdekel! – csattant fel a nő. – Nem akarok a lányomnak magyarázkodni, hogy az apja miért él együtt egy másik nővel, és miért nem velünk teszi ezt!

‒ Jess – szólalt meg Jack fojtott hangon. – Te akartál elválni, nem én!

‒ Most nem erről van szó!

‒ Akkor mégis miről? – jegesedett meg Jack hangja. Ajjaj, ebből még baj lesz!

A nő is érezte, hogy túlfeszítette a húrt, mert halkabbra vette magát.

‒ Engem nem érdekel, ha már mással vagy. De ne a gyerek előtt csináld!

‒ Nem is csináltam semmit! – csattant fel most már Jack is dühösen. – Ronnie néhány napig itt alszik, aztán elmegy. Tizenkilenc éves, az istenért! Nem vagyok pedofil, ennyire már ismerhetnél.

‒ Azt hittem, ismerlek. De kiderült, hogy mégsem!

‒ Ezt most hogyan érted?

‒ A szomszédok mesélték, hogy már többször is láttak nálad egy huszonéves nőt. Nekik úgy tűnt, régóta ismeritek egymást.