EGY GYILKOS NAPLÓJA 1. - Egy halandó vére

17. FEJEZET / AUGUSZTUS 2.

Miután a két sáska jól belakmározott az általam alkotott ebédből, Evangeline visszament tanulni, Jacket pedig ágyba parancsoltam.

‒ Ahhoz képest, hogy nem érzed az ízeket, és évek óta nem főzöl, baromi jó lett ‒ jegyezte meg, miközben eligazgattam körülötte a takarót.

‒ Igyekszik az ember ‒ motyogtam oda sem figyelve.

‒ Min agyalsz?

‒ El kell intéznem néhány telefont.

‒ Munka?

‒ Fogjuk rá.

‒ Kit kell megölnöd?

‒ Most nem ilyen jellegű a dolog.

Jack telefonja halkan ciripelt egyet. Miközben megnézte, hogy ki üzent, én kényelembe helyeztem magam a fotelban, és folytattam a könyvet, amit magammal hoztam.

‒ Steve meg akarja nézni, hogy rendben vagyok-e ‒ szólalt meg Jack.

‒ Nem ‒ feleltem, fel sem nézve a könyvből.

A szemem sarkából elcsíptem, ahogy Jack arcán ingerültség suhant át.

‒ Tudtommal nem vagyok fogoly ‒ felelte fogcsikorgatva.

‒ Ez egy védett ház. Nem jöhet senki.

‒ Akkor találkozom vele a környéken ‒ válaszolt megenyhülve.

‒ Nem.

‒ Ez az új kedvenc szavad? ‒ fortyant fel dühösen.

‒ Nem ‒ feleltem vigyorogva, és a könyv felett ránéztem.

Valami nagyon rondát mutatott nekem az ujjaival. Kicsit meg is sértődtem.

‒ Orvosi utasításra ágyban kell maradnod ‒ közöltem vele kimérten. Jack mogorván nézett rám. ‒ Beszéld meg Pete-tel ‒ sóhajtottam lemondóan, és próbáltam újból a könyvbe feledkezni. ‒ Ne somolyogj a bajszod alatt ‒ jegyeztem meg fel sem pillantva. ‒ Férfiak! ‒ forgattam a szemem, és folytattam az olvasást.

Jack egy darabig még a telefonját nyomkodta, aztán elszundított.

Alig másfél óra múlva befutott Pete. Kíváncsian dugta be a fejét a nyitott ajtón.

‒ Hogy van a betegünk? ‒ kérdezte köszönés helyett, és beljebb lépett. Jack szeme azonnal felpattant.

‒ Nem bír magával, este randira készül ‒ feleltem mogorván.

‒ Nem randira ‒ javított ki Jack, és rondán nézett rám. ‒ Egy barátom szeretne találkozni velem ‒ fordult Pete felé reménykedő arcot vágva.

A doki egy darabig Jacket vizsgálgatta, majd miután mindent rendben talált, felém fordult és így szólt:

‒ A te felügyeleted mellett elmehet. De csupán néhány órára. Pihennie kell, és a kötését is ki kell cserélni előtte.

‒ Csak jelzem, hogy én is itt vagyok, és Kate nem az anyám ‒ morogta Jack az orra alatt.

‒ Ez a te nagy szerencséd! ‒ szólaltam meg morózusan.

‒ A feleséged még lehet ‒ jegyezte meg Pete szélesen vigyorogva, majd kihátrált a szobából. Okos fiú.

Jack elgondolkodva méregetett.

‒ Mi van? ‒ vetettem oda durván, de azonnal megbántam. A francba, hogy nem tudok kedves lenni!

‒ Azon morfondíroztam, hogy milyen nővé váltál volna, ha nem változtatnak át vámpírrá.