EGY GYILKOS NAPLÓJA 1. - Egy halandó vére

22. FEJEZET / AUGUSZTUS 16.

Napok teltek el békében, az életem kezdett visszatérni a megszokott kerékvágásba. Lily és Ronnie hazaköltözött hozzám, Marcus, a festő papírjai elkészültek, elhagyhatta az országot. A várakozásaimmal ellentétben Lily nem akarta elkísérni. Úgy tűnt, a sok lányvita ellenére, nagyon jól kijönnek Ronnie-val, megkedvelték egymást. Sokat megtudtam a lány múltjáról, már intézkedni is kezdtem a jövőjével kapcsolatban.

Egyik hétvégén, szombat este lévén Lily és Ronnie bulizni mentek, én pedig nyugodt szívvel engedtem el őket. Dariusék kastélya üresen tátongott, és Jackkel kapcsolatban sem kaptam aggódásra okot adó híreket. Ennek fényében igencsak meglepett, amikor este egy idegen, barna boríték várt az ágyamra dobva. Amikor közelebb léptem, hogy szemügyre vegyem, egy cetlit vettem észre, ami hanyagul rá volt biggyesztve. Lily kézírása.

Ezt a borítékot tegnap délután találtam a postaládában, csak elfelejtettem odaadni neked. Nem tudom, mikor dobták be, napok óta nem néztem a ládát. Bocsika! Gondolom a tied, úgyhogy nem bontottam ki. Pusszancs

Feltéptem a borítékot, nem finomkodtam. Egy újabb számjegyet láttam ráírva, ezúttal a négyest. Ugyanaz a kézírás, megint csak néhány sor.

Archer jól van. Szeretett volna elköszönni Tőled, de nem engedtem neki. Nem akartam, hogy Simone kövesse, és a nyomodra vezesse őt. A másik indokom merőben személyes.

Ennyi. Megint! Szemétláda! Hazug disznó! Égne el a pokolban!

Még órákkal később is ezen fortyogtam, amikor a két lány viháncolva hazaért. A konyhában gubbasztottam a pulton és a levelet forgattam a kezemben. Elégessem? Vagy inkább mégsem? Épp arra billent a mérleg, hogy meggyújtom, amikor Ronnie robbant be a konyhába, és feltépte a hűtőajtót, majd félig eltűnt benne. Egy csirkecombbal a szájában bújt ki belőle, majd rám vigyorgott.

‒ Részeg vagy ‒ közöltem vele morózusan, amire csak egy vállrándítással felelt, majd leült az asztalhoz, lábait pedig feltette egy másik székre. Igazi kamasz.

Kisvártatva Lily is befutott, ő is a hűtőt célozta meg, de csak egy üveg vizet vett ki belőle. Mikor meglátta a levelet a kezemben, kérdőn felvonta a szemöldökét, de csak egy rosszkedvű pillantást kapott.

‒ Mit írt? ‒ kérdezte Ronnie hangosan csámcsogva.

‒ Tele szájjal ne dumálj! ‒ mordultam rá.

‒ Ne legyél morci ‒ vigyorodott el -, inkább mesélj, mi van a levélben! ‒ vált izgatottá a hangja és kíváncsiságtól csillogott a szeme.

‒ Miért mondanám el?

‒ Darius küldte, nem igaz?

‒ Honnan tudod? ‒ néztem rá gyanakvóan.

‒ Láttam már a kézírását, felismertem ‒ vont vállat és nagyot harapott a csirkecombba.

A borítékot forgattam a kezemben, amin csupán egy szám volt.

‒ De ez csak egy számjegy.

‒ De a kézírás ugyanaz. Egy időben érdekelt a grafológia – tette hozzá csámcsogva.

Csupán egy pillanatig gondolkodtam, végül elmeséltem nekik a levél tartalmát, valamint a másik két levélről is említést tettem.

‒ A többin is volt egy szám, nem? ‒ kérdezte Lily mikor a történet végére értem és a boríték felé biccentett, ami már az asztalon hevert.

‒ Igen.

‒ Az elsőn milyen szám volt?

‒ Kettes – feleltem összehúzott szemekkel, mert nem értettem mire akar kilyukadni.