EGY GYILKOS NAPLÓJA 1. - Egy halandó vére

4. FEJEZET / JÚLIUS 19.

A randink után visszavittem Jacket a házához. Szótlanul tettük meg az utat. Leparkoltam, és vártam, hogy kiszálljon, ehelyett azonban felém fordult és méregetni kezdett.

‒ Mi van? ‒ mordultam rá barátságtalanul.

‒ A kezedbe adtam az életem, de nem tudok rólad semmit.

‒ Nem is kell.

‒ Mégis hogyan bízzak meg így benned?

‒ Sehogy. Sose bízz bennem!

Hogy nyomatékot adjak a szavaimnak, kissé megnyújtottam a szemfogaimat.

‒ Ez már nem ijeszt meg ‒ rázta meg a fejét mosolyogva, mire összehúzott szemmel néztem rá.

‒ Edzeni készültem, velem tartasz? ‒ kérdeztem néhány pillanatnyi gondolkodás után.

‒ Nem lenne fair küzdelem – felelte, de felcsillant a szeme.

‒ Majd visszafogom magam ‒ vigyorogtam rá jókedvűen.

‒ Kezet rá ‒ nyújtotta felém a kezét.

Belecsaptam, mire finoman megszorította az enyém. Határozottan tetszett az ötlet, hogy összemérjük a tudásunkat.

‒ Összeszedem a cuccaimat, öt perc ‒ pattant ki a kocsiból sietősen.

Miközben várakoztam, felhívtam Lilyt. Nem vette fel, így az e-mailjeimet kezdtem olvasgatni. Kisvártatva Jack kinyitotta a hátsó ajtót, egy sporttáskát dobott az ülésre, majd beült mellém.

Értetlenül meredtem rá.

‒ Mi a gond?

‒ Azt hittem, a saját kocsiddal jössz.

‒ Jessnél van, mert az övé a szerelőnél dekkol.

‒ Értem.

Gyújtást adtam a kocsira, de még mielőtt elindultunk volna, még egyszer Jack felé fordultam.

‒ Kölcsön tudok adni egy autót, ha szeretnéd.

Meglepetten nézett rám.

‒ Már megint mi van? ‒ sóhajtottam egy nagyot a szememet forgatva.

‒ Nem egy pulóverről beszélünk, épp egy kocsit akarsz kölcsön adni nekem. Bocs, ha egy kicsit leejtettem az állam.

‒ Nem nagy ügy ‒ vontam meg a vállam. ‒ Csak egy eszköz.

‒ Hány autód van?

‒ Akad néhány ‒ feleltem sejtelmesen, majd finoman a gázra léptem.

Néhány pillanattal később megszólalt a telefonom. Lily volt az.

‒ Kihangosítottalak, és nem vagyok egyedül.

‒ Én is szeretlek! – morogta Lily. – Miért kerestél?

‒ Megyünk edzeni, gyere te is.

Néhány pillanatnyi csend állt be a vonalban.

‒ Ilyenkor? – kérdezte végül óvatosan.

‒ Aha. Meg kell tanulnod napközben is uralni a testedet. A rosszfiúk nem csak éjszaka támadnak.

‒ De hát te vagy a rosszfiú! – nyafogott a telefonba Lily, Jack pedig felhorkantott. Visszafojtott nevetés vagy rosszallás?

‒ Ez igaz – ismertem el mosolyogva. – De most Jack lesz az – fordultam az említett felé, és rákacsintottam. Ő morózusan nézett rám, sejtette, hogy ebből már nem mászhat ki sérülés nélkül. ‒ Fél óra és ott vagyunk.