EGY GYILKOS NAPLÓJA 1. - Egy halandó vére

16. FEJEZET / AUGUSZTUS 2.

Az autót tökéletesen kipucolták. A rejtett rekeszeket azonban nem piszkálták, tiszteletben tartották a magánszférámat. Hálám jeléül busásan megfizettem a srácokat. Mire visszaértem Pete-ékhez, Jack már a vendégszobában feküdt az ágyban, csupán egy tiszta póló és a boxeralsója maradt rajta.

Evangeline az ágy mellé húzott fotelban aludt. Óvatosan az ölembe vettem és visszavittem a szobájába. Hálásan csimpaszkodott a nyakamba. Hiába volt már tizenhárom éves, megőrizte a hamisítatlan gyermekillatát. Mélyeket szippantottam belőle, mire álmosan felnézett és ő is beleszagolt a nyakamba.

‒ Tiszta szagod van ‒ mormogta csukott szemmel, álomittas hangon.

‒ Apád merre van? ‒ kérdeztem halkan.

‒ Azt hiszem, elment kiereszteni a gőzt - dünnyögte a vállgödrömbe.

‒ Miért? Történt valami?

‒ Nem tudom biztosan. Nagyon berágott valamiért, és azt hiszem, rád is dühös.

Ráncba szaladt a homlokom. Közben beértünk a leányzó szobájába. Finoman letettem az ágyra és megpaskoltam a karját.

‒ Betakarsz?

Egy pillanatra szíven ütött a kérés. Egy ilyen nagylány szájából végtelenül szomorúan hangzott ez az ártatlan mondat.

‒ Persze, drágám! ‒ feleltem lágyan és lenyeltem a gombócot a torkomban.

Miután betakargattam a gyermeket, kimentem a szobából és a dzsekimmel tértem vissza. Szó nélkül ráterítettem az íróasztal előtti szék támlájára. Evy mohón figyelte minden mozdulatom, végül megszólalt:

‒ Nem ezért tettem.

‒ Tudom. Pontosan ezért adom neked.

‒ Fontos neked.

Nem kérdés volt. Elképesztő, hogy a gyerekek milyen éleslátásúak. Lesütött szemmel bólintottam egyet.

‒ Akkor csakis jó ember lehet, és apa téved. Nem hoznál szörnyet az otthonunkba.

Döbbenten pislogtam. Nem értettem, miért hiszi azt Pete, hogy szörnyet hoztam ide.

‒ Aludnod kellene ‒ jegyeztem meg végül, mire Evy nagyot ásított. ‒ Szép álmokat, Macsek!

‒ Köszönöm. Jó őrzést! ‒ Mielőtt kiléptem volna az ajtón Evy még utánam szólt. ‒ Ne harapd le apa fejét.

‒ Majd igyekszem.

A kiscsaj elvigyorodott, majd hátat fordított nekem és elvackolta magát. Néhány pillanatig még az ajtó előtt hallgatóztam. Nagyjából két perc múlva halk szuszogás nesze szűrődött ki, én pedig Jack szobájába indultam. Nem jutottam messzire, hallottam, ahogy a lift ajtaja kinyílik mögöttem, és Pete puha léptekkel megindul felém. Igazi nagymacska-járás. Evynek nem tőlem kellett volna azt kérnie, hogy ne harapjam le az apja fejét. Úgy tűnt, ennek a fordítottjára nagyobb az esély. Felkészülten vártam a dühös vádakat.

‒ Amikor megkérdeztem, hogy ember-e, azt felelted, igen ‒ rontott nekem fojtott hangon és éreztem, ahogy a dühétől fodrozódni kezd körülötte a levegő. Még a végén átváltozik itt nekem!

‒ Mert az ‒ feleltem nyugodt hangon.

‒ Mégis egy hüllő nézett rám, amikor felébresztettem.

‒ Vagy úgy ‒ nyögtem ki nagy nehezen.

‒ Milyen alakváltó?

‒ Semmilyen.