A végtelen közöttünk - Jujutsu Kaisen ff (SatoSugu)

1.fejezet: Ébredés

Csak egy pár másodpercig tartott, de Sugurunak sikerült átvennie az irányítást. Gyorsan elmúlt az a pillanat, és utána megint úgy érezte mintha ismét leláncolták volna egy sötétvizű tó mélyére, de akkor is győzött. A volt barátja egy olyan akadályt rombolt le, amit lehet egyedül soha nem tudott volna. A lényeg mégis az volt, hogy Geto visszaszerezte az irányítást és az öntudatát is visszanyerte, csak nem elég időre.

Ha egyszer sikerült, akkor máskor is fog. Mégsem olyan erős az a féreg a testemben, mint ahogy azt hittem – gondolta, és nyomban neki is látott azokat a kiskapukat, repedéseket keresni, ahol megtámadhatná.

Egyre égetőbbnek érezte, hogy ismét visszakapja a testét. Satoruval történt valami, mert abban a szempillantásnyi időben is tisztán látta, hogy a férfit foglyul ejtette valamilyen átok, és Geto csak annyit tudott, hogy a benne lévő élősködőnek nagyban köze volt hozzá.

A helyzet viszont megváltozott, és sokkal inkább Sugurunak kedvezett ez az új felállás. Mikor Satoru megemlítette a nevét, azonnal a fényre tudott kerülni, és hiába zárták vissza, most már folyamatosan észlelte a környezetéből jövő ingereket.

Mennyire el lett volna szállva magadtól Satoru, ha tudná, hogy ő rángatta vissza a fényre. Milyen ironikus. Ha képes lett volna rá, most elmosolyodott volna ezen.

Nem fogja hagyni, hogy a legerősebb csak úgy gyengének bélyegezze, hogy hagyta magát kihasználni. Nem! Most azonnal vissza fogja szerezni a testét.

A lélek nem képes test nélkül létezni, és ez fordítva is igaz volt, hogy a test sem képes lélek nélkül létezni. A kettő megmagyarázhatatlanul kötődött egymáshoz. A lélekhez pedig hozzátartozott az átokenergia, amit jelenleg hiába használt más, végeredményben mégiscsak az övé volt. Ha valahogy meg tudná azt ragadni, akkor talán lenne esélye kiűzni a férget a testéből. Még soha nem érezte magát ilyen közel a szabadsághoz, és ezért kellett most mindent latba vetnie.

Az összes erejét felhasználva sikerült kitörnie a börtönéből, és ahogy régen tette, elárasztotta a testét az átokerejével. Valamilyen hatást biztosan elért ezzel, mert az átokerejét továbbra is ő irányította, amely folyamatosan áramlott a testében. Bármi is játszadozott vele, mint egy rongybabával, úgy tűnt mintha gyengülni kezdett. Küzdött, ahogy csak tudott nekifeszült a másik léleknek, hogy kilökje a kormány mögül. Az ellenállás nem szűnt meg, de most sokkal inkább érezte ezt küzdelemnek, mint elnyomásnak. Satoru szavai folyamatosan ott visszhangoztak benne és tovább motiválták őt.

Pillanatnyi villanások jelentek meg a szeme előtt, amelyek szépen lassan egy homályos képpé álltak össze. Egy asztalná ült, amelynek a közepére egy szemekkel borított kockát helyeztek. Kezei az asztallapot markolták, de olyan erővel, hogy a körmei alól vér szivárgott. A szeme előtt a világ egyre élesebb lett és a testében áramló erőt még mindig Suguru irányította, és ezek egyre csak növelték a magabiztosságát a lehetséges győzelmét illetőleg. Az asztalon lévő kockáért nyúlt, a karján az erek is kidagadtak az erőfeszítéstől, de mielőtt a volt barátjához érhetett volna hangosan felordított és a világ hirtelen eltűnt előle.

Suguru egy világos térben találta magát, és bármerre is nézett, csak a végeláthatatlan üresség fogadta. A talpa körül nyugodtan fodrozódó vízréteget leszámítva a felszín tükörsima volt. Nyomasztóan békésnek hatott ez a környezet, és ez még inkább nyugtalanította Sugurut.

Csak utólag realizálta, hogy képes forgatni a fejét, hogy ismét van teste, nem úgy, mint amikor a sötétségben lebegett. Kezeire nézett, majd tekintetét lassan végigvezette a teste többi tájékán. Kissé meglepődött, mikor a régi, Jujutsu Középiskolás egyenruháját találta magán, a buggyos nadrágjával és az egyszerű fekete felsőjével, amelyet csak az az egy darab gomb díszített. Viszont mikor felemelte a fejét, akkor érte igazán nagy meglepetés.