Nem bánt az, csak megkóstol... | ✔

4. fejezet

Otisz lazább tanárnak bizonyult, mint azt Szeben gondolta volna. Az első benyomás alapján azt hitte, az elf majd vonalzóval méricskél mindent, amit csinál, és nem engedi majd a kassza és a terminálok közelébe sem, Otisz azonban meglepően sok teret adott neki. Csak beállt mögé, néha szólt, ha Szeben valami nagyot készült volna hibázni, és folyamatosan tanácsokkal bombázta, hogyan lehet gyorsabb, hogyan szerezhet több jattot, és mikkel tud esetleg több italt rátukmálni a vendégekre. Három nap után Szeben már úgy érezte, képes lenne egyedül is kiszolgálni valakit, ám amikor ezt megemlítette Otisznak, csak ellenkezést kapott válaszul. Otisz rendre azt hajtogatta: ő nem olyan jó tanár, hogy ennyi idő után elengedje bárki kezét. Szebent meglepte, mennyire kevésre tartotta magát az a srác, akinek az önbizalma általában az eget verdeste. Főleg a vendégek előtt.

Szerda délután, a műszakváltáshoz közelítve Szeben éppen a korábban elmosott poharakat törölgette szárazra, nehogy vízkövesek maradjanak. Az utóbbi fél órában nem jött új fogyasztó vendég, ezért ő igyekezett elfoglaltnak tűnni, nehogy rá lehessen mondani, hogy már újoncként is lógatja a lábát. Otisz viszont látszólag nem érezte annyira szükségét, hogy olyannak tűnjön, mint aki dolgozik. Lassan húsz perce csak ott állt a pult másik végében, és az italából kilógó szívószálat rágva flörtölt egy kigyúrt, fekete hajú fickóval.

Irigyelte ezt az önbizalmat. Ditke szerint egyszer benne is volt ennyi, ő pedig igazat is adott neki. Azt azonban már nem tudta megmondani, mi történt, amitől elszállt a magabiztossága. Talán nem is Lengyelországban veszítette el, hanem sokkal korábban. Amikor látta Anit küzdeni azzal a vérfarkassal. Akkor verte pofán először az igazság, hogy hiába hitte magát olyannak, aki bárkit képes lenne megvédeni bármitől, igazából sosem tett semmit. Konit majdnem megölték az orra előtt, Val és Zsil úgyszintén veszélyes állapotba kerültek, ő viszont ahelyett, hogy tett volna valamit, csak lefagyott. Dermedten figyelte a barátja testét, az alatta egyre táguló vértócsát, és nem tett semmit. Ani bezzeg azonnal nekiugrott a vérfarkasnak, küzdött vele, aztán le is győzte, pedig ugyanolyan súlyosan sérült, akár Szeben. Ráadásul, amíg ők itt maradtak, és végigküzdötték a kiképzést, ő elmenekült, megfutamodott, bujkált.

Egy mély sóhaj szaladt ki a száján, miközben magához vette az egyik tálcát, és elindult összeszedni az asztalokon hagyott poharakat. Meglepte, mennyire sokan kértek alkoholos italokat, pedig még csak el sem kezdett sötétedni.

Ahogy egy újabb söröskorsóért nyúlt, hirtelen az otthon illata simogatta meg az orrát. Izgatottan kapta fel a fejét, és azonnal az ajtó felé fordult, ahol éppen Ditke lépett be a bárba. Amint tekintetük találkozott, a lány egy megkönnyebbült mosollyal indult el Szeben felé, aki szintén tett két lépést Ditke irányába. Szeben azt hitte, maximum egy sziára fog sor kerülni, Ditke azonban rögtön átölelte. Erősen fogták egymást, Szebent pedig mérhetetlen öröm öntötte el. Legutóbb is így ölelte őt, Szeben viszont már megbánta, hogy akkor nem ölelt vissza rendesen.

– Ennyire hiányoztam? – nevette el magát, miközben Ditke a nyakához nyomta a homlokát.

– Csak múltkor nem volt esélyem erre. Korábban azt hittem, nem élted túl azt a támadást, és már akkor a nyakadba akartam ugrani, amikor felismertelek, de nem tudtam megtenni.

– Mondanám, hogy most ölelhetsz, amennyit akarsz, de sajnos még tart a munkaidőm. – Nyomott egy csókot a lány halántékára, szíve pedig hirtelen ki akart ugrani a bordái mögül. – Vissza kellene mennem a pult mögé.

– Akkor én meg rendelek egy italt, és akkor beszélgethetünk, amíg nem jön valaki!

Ahogy Szeben hátrafordult, meglepetten, de örömmel vette észre, hogy Otisz eltűnt onnan. Végre a ki tudta próbálni magát élesben. Amint Ditke kimondta, hogy egy Forest Sunrise nevű koktélt szeretne, Szeben először megnézte, hány éves kortól ihat egy elf ilyet, majd egyből kikereste az ital receptjét a többi közül. Egy magas pohárba jeget rakott, az aljára pedig két centiliter menta szirupot öntött. A keverőpohárba jött másfél deciliter citrusos gyümölcslé, és arra kimért négy centiliternyi nektárfőzetet, amit elméletileg akác virágporból készítettek. Egy gyors felrázás után egy kanál segítségével óvatosan átöntötte a pohárba, kimondottan ügyelve arra, hogy az alján lévő szirup ne keveredjen össze az alkoholos gyümölcslével.