Nem bánt az, csak megkóstol... | ✔

6. fejezet

A meleg víz végre ellazította az izmait, a csobogás hangja pedig nyugalmat csepegtetett a lelkébe. Hetekkel ezelőtt érezte utoljára ilyen jól magát, amikor még a pszichiátrián töltötte a napjait. Teó közelében minden a helyére állt, ám amikor kiengedték őt, zuhant is vissza a mélybe, ahonnan azóta sem tudott kimászni. De ekkor legalább nem érezte úgy, hogy mindene viszket egy megmagyarázhatatlan fájdalomtól. Ekkor csak gyűlölte, hogy belefutott Koniba. Eshetett bármilyen jól a meleg zuhany, a szívét csitító környezet, hirtelen kezdte rosszul érezni magát, amiért pont akkor próbált meg némi plusz pénzhez jutni, amikor Koni állásinterjúról indult haza.

Elzárta a vizet, mielőtt azt hihették volna, a zuhany alatt akart bujkálni. Ám ahogy elhúzta a függönyt, azonnal rántotta is vissza maga elé. Val szigorú tekintete úgy pásztázta, mintha azt hinné, bármelyik pillanatban újra eltűnhetne. Kezében egy fehér törölközőt tartott, amit úgy nyújtott Szeben felé, mint akinek nem áll szándékában elfordulni.

– Nem lehetne, hogy a másik irányba...

– Nem! – szólt határozottan, majd Szeben felé lendítette a puhának tűnő anyagot.

Végig sólyom módjára leste Szeben minden mozdulatát, miközben a másik srác átvette tőle a törölközőt, majd visszabújt a függöny mögé. Miután megszárítkozott, a lehető legjobban igyekezett takarni magát, miközben kimászott a kádból, Val azonban nem zavartatta magát, továbbra is úgy figyelte, akár egy tapasztalt testőr.

– Addig sem fordulsz el, amíg felöltözöm? – sóhajtott már szinte könyörögve Szeben, Val azonban csak a fejét ingatta.

Égett az arca, miközben a mosógéphez lépett. A falka többi tagjával ellentétben ő még nem szokott hozzá, hogy mások meztelenül lássák. Alig pár képzésen vett csupán részt, ahol a tanítójuk csoportosan oktatta őket a különféle átváltozások elérésére, az utazásai alatt pedig minden alkalommal, ha újra emberi formát öltött, azonnal felvett legalább egy rövidnadrágot, mielőtt bárki meglátta volna.

Korábbi ruhái már a dobban várták, hogy végre ők is megtisztulhassanak, a gép tetején pedig ott hevert az a fekete alsónadrág, fehér zokni, szürke melegítőnadrág és fekete póló, amiket Zsil nagylelkűen felajánlott neki, hogy ne az összeizzadt, büdös göncében kelljen lennie. Felkarja és combja enyhén viszketett, mégis jólesett neki, hogy végre frissen mosott ruhákat viselhet.

– Testápolód van? – Val felé fordult, a másik srác viszont csak összevont szemöldökkel gondolkodni kezdett. A barátja tekintete láttán Szeben is gondolkodóba esett, és pár másodperccel később eszébe is jutott a keresett szó. – Lozione.

– Igen.

Miután Szeben mindennel végzett a fürdőszobában, Val átvezette őt a nappaliba. A szoba aprónak tűnt, bár ehhez talán hozzájárult, hogy öten tartózkodtak benne. Koni még mindig mosolyogva fészkelődött a fekete kanapén, mintha ekkor is ugyanolyan izgatott lett volna Szeben miatt, akár másfél órája, amikor rátalált az aluljáróban. Zsil a fotelben fekve kevergetett egy pakli kártyát, ám amint Szeben megjelent, azonnal eltette a kártyát, és rendesen felült. Val becsukta az ajtót, aztán úgy állt elé, mint egy biztonságiőr.

A legjobban azonban a tévé előtt álló Ani ijesztette meg Szebent. A lány ugyanúgy majdnem két méter magasra nőtt, akár Szeben, csak az ő testén némi izomzatot is lehetett látni a kiképzés miatt. Boszorkányos stílusa, fekete szemfestéke és rúzsa miatt még félelmetesebbnek tűnt a dühös tekintet, amivel Szebent vizslatta.

– Semmit sem változtál. – Végül próbált úgy kezdeményezni, mintha csak egy régi barátjával találkozott volna, ám ahogy Zsil a homlokára csapott, Szeben hamar rájött, hogy talán nem ez volt élete legjobb ötlete.