Nem bánt az, csak megkóstol... | ✔

23. fejezet

Még sosem félt ennyire az átváltozástól. Az első évben nyűgnek tekintette, amitől legszívesebben megszabadult volna. Minden idegszálával gyűlölte a farkas alakban töltött perceket, és a Misztikumügyis nyomozók csak rontottak a véleményén a nyakörvekkel és szájkosarakkal. Utána menedékké vált számára az átalakulás. Egy biztonságos hellyé, amiben meghúzhatta magát, hogy el tudjon menekülni a látomások, a magány és a fájdalom elől. De sosem gondolta volna, hogy egyszer pont emiatt fog rettegni ettől az oldalától.

Annyi évet élt le farkasként, hogy még hosszas kezelések és terápiák után sem tudta teljesen visszanyerni emberi elméjét. Ekkor pedig félt, mi lesz, ha ez az átváltozás visszabillenti abba az állapotba. Éppen csak elkezdhetett újra húst enni, és Teó is azt mondta, most már nyugodtan átváltozhat, ha akar, mert a többiek már nem éreztek rajta állatszagot. Szeben mégis remegve vette le a pólóját, miközben a többiek már éppen befejezték a vetkőzést mögötte.

– Beszélgessünk egy kicsit, jó? – Egy teletetovált kar támaszkodott a vállára, és ahogy Szeben odafordult, Teó mosolygott vissza rá. – Kivételesen nem orvos-beteg viszonyban, hanem mint haver a haverral. Vagy egyik farkas a másikkal. Mi a baj?

– Csak ez az este.

– Esküvő előtti szorongás?

Fejingatást kapott válaszul.

– Inkább piálni mentél volna?

Újabb nemleges válasz.

– Sztriptíz bárba?

– Fúj, dehogy! – Szeben felhúzott orral kinyújtotta a nyelvét.

– Nem vagyok igazi pszichológus, úgyhogy ennyire nem látok a fejedbe. Csak nyögd ki!

– Semmi másra nem vágyom ennyi megvonás után, csak arra, hogy farkasként végigszáguldhassak egy erdőn – sóhajtott szomorúan Szeben. – De félek, mi lesz, ha emiatt visszaesem az elvadulásba.

– Ahhoz nem elég egy legénybúcsúnak nevezett futkosós éjszaka – nevetett Teó. – Ahhoz egy, maximum két hetet kellene átalakulva töltened folyamatosan.

– De mi lesz, ha mégis történik valami?

– Azért jöttünk el Zolival, hogy legyen, aki figyel rátok.

– Nem csak rám?

– Nézz rá Otiszra! – Szeben háta mögé mutatott, és amikor a srác megfordult, a teljesen átalakult Otiszt látta, aki éppen heves izgalommal kergette a farkát. Zsil pedig pár másodperc után utánozni kezdte. – Ő nem a bétátok?

– Agyilag tizenkettő az ember. – Végre Szeben is halkan felnevetett, ám minél tovább nézte két barátját, hirtelen fájni kezdett a szíve.

– Most mitől nyúlt meg a képed? – Teó óvatosan oldalba bökte, Szeben viszont eleinte csak a fejét ingatta. Mígnem Teó ismét megbökte.

– Csak szeretném, ha Álmos is itt lenne.

– Hamar meg fogja tanulni, hogyan kell átváltozni, és akkor futhatsz vele, amennyit csak akarsz! – Kedvesen megveregette Szeben vállát, ezzel egy mosolyt csalva ki a fiúból. – Ha gondolod, Zoli még segíthet is a betanításával. Sok tapasztalata van kölykökkel, mert a párom húgát is ő tanította meg, hogyan kell kezelni a farkast.

– Még sosem beszéltél a párodról. Milyen a csaj?

– Hát... – Nevetve ingatta a fejét, majd egy pillanatra hátranézett, ahogy Otisz játékosan morogva ráugrott Valra. – Csodálatos, kedves, okos... És baromi jóképű.