Nem bánt az, csak megkóstol... | ✔

24. fejezet

Kicsit korábban érkezett, mint kellett volna, de mivel ekkor egyedül kellett összekészülnie, nem tartotta nagy problémának, hogy húsz perccel több ideje maradt műszakkezdés előtt. Nem tudta letagadni, enyhe ijedtség lett úrrá rajta, amikor Otisz bejelentette, hogy ezt a hetet kiveszi, hogy pihenhessen egy kicsit Vallal. Szeben még sosem öltözött egyedül az esti műszakok előtt, Otisz mindig ott volt neki, hogy segítse, és bár ekkor is odaadta Szebennek a szekrényéhez a kulcsot, hogy hozzáférjen a kellékeihez, Szeben nem hitte, hogy sikerül majd rendesen felöltöznie.

A motorját a bár melletti zsákutcában parkolta le, és az épületbe belépve megörülve vette észre, hogy Ádó és Koni törölgették a poharakat a pult mögött. Azonnal odament hozzájuk, majd megkérte Ádót, hogy segítsen neki a készüléssel. A főnöke szolidan kinevette a pánikja miatt, ám végül követte őt az öltözőbe.

– Az a mázlid, hogy Otisz megtanított, hogyan kell megkötni ezeket – mondta Ádó, majd még egyszer meghúzta a férfi fűzőt Szebenen. – Egyébként én sem tudtam soha, mit hova kell dugni rajta.

– Ahogy Otiszon sem? – Szeben jót szórakozott a viccén, Ádó pedig válaszul direkt erősebben húzta meg a fűzőt, ezzel egy fuldokló hangot csalva ki Szebenből.

– Az a mázlid, hogy bírom a hülye fejedet, különben már lerúgtam volna a helyéről. – Nevetve megkötötte a szálakat, ám ahogy leültette Szebent a padra, hirtelen összegörnyedt, egy éles, fájdalmas sóhajt hallatott.

– Jól vagy? – Szeben aggódva nézett fel rá, Ádó azonban csak legyintett.

– Teljesen. Szerintem csak izomlázam van.

– Hol? – Összevonta a szemöldökét, és akkor sem értette jobban a helyzetet, amikor Ádó az alhasára mutatott.

– Tegnap telihold volt, Koni meg bepörgött.

– Mennyire? – Ezen már nevetett, az pedig csak rátett a helyzet komikusságára, amikor Ádó ismét összegörnyedt, miután előre dőlt, hogy kivegyen valamit Otisz sminkes dobozából.

– A hatodik menet után kifeküdtem, de neki még ment volna. Én komolyan azt hittem, túlzott, amikor azt mondta, egy vérfarkasnak akár nyolcszor is megy egymás után, meg egy alkalom akár egy órás is lehet.

– És ez csak akkor, ha nem erőlködünk. Képzeld el, milyen lehet az, amikor direkt el akarjuk húzni a dolgokat, hogy tovább tartson!

– Egyre kevésbé csodálkozom, hogy két hete egy pozitív terhességi tesztet kaptál szülinapodra a feleségedtől.

– Hát, na! Aki tud, az tud. – Szeben mosolyogva tárta szét a karját, majd egy rövid, halk sikítást hallatott, ahogy Ádó a mellbimbójára csapott egy szív alakú, piros, csillámos tapaszt.

– Amúgy hogy van Csanád? Régen láttam.

– Jól. Sokat van nálunk, és apámmal is rengeteget beszélget. Rendszeresen jönnek együtt, mert Csanád mindig összeszedi, és elhozza. Múltkor mondta, hogy valamivel kapcsolatban megint nagyon nyomoz, de amikor rákérdeztem, miben, azt válaszolta, nem akarja elmondani addig, amíg biztos nem lesz az igazságban.

– Van tipped, mi lehet az?

– Semmi. Talán apámmal kapcsolatban valami, mert vele beszélt, amikor láttam az arcán, hogy támadt valami ötlete.

– Lehet, hogy elő akarja állíttatni azt, aki elvett téged tőle.

Ádó ötlete nem tűnt hülyeségnek. Tényleg arról a napról beszélgettek a legtöbbet az utóbbi időben, ha éppen nem Álmossal játszottak.