1 évvel később... || T.Danny FF. Híres lakótárs II. Kötete || ❗️SZÜNETEL❗️

2. Rész - Egy év sok idő

* Dani szemszöge *

Csak ott álltam mint egy fasz és néztem ahogy elmegy Beki, nagyot nyeltem és fölfelé néztem pislogva majd visszamentem a srácokhoz.

-Miért hagytad elmenni?! - Emelte fel a hangját Viki. - Akkora faszfej vagy, elküldted?!

-Nem küldtem el, de itt a száma. - Nyomtam a kezébe. - Láttad te is, hogy hozzá értem és pofán vágott.. - Motyogtam.

-Mert megérdemelted.. - Vette elő a telefonját azonnal. - Én is most képen törölnélek legszívesebben.

-Gondolom idő kell neki. - Mondta Kevin és elkezdett zabálni.

-Hogy tudsz enni? - Néztem rá kiakadva. - És még én vagyok a faszfej.

-Nem az én csajom volt.. - Vont vállat és evett tovább.

-Ne legyél csicska. - Mondta Matyi sóhajtva.

-Nem akarok beleszólni de, ha elment akkor hagyni kéne. - Mondta Brigi, állkapcsom megfeszült.

-Brigike nem az eszedről vagy híres. - Nézett rá Bence.

-Nem volt jó a kapcsolatotok nem? - Nézett rám. - Rebekával sosem működött köztetek a dolog, nekem ezt mondtad..

-Ne vedd a szádra a nevét. - Álltam fel felborítva a széket és a zsebemből kivéve a cigis dobozt kimentem az étterem elé, hogy rágyújtsak.

* Beki szemszöge *

Nem telt el pár perc és a telefon már csörgött is, felvettem mert tudtam, hogy Viki az.

-Szia. - Szóltam bele.

-Hála istennek, nagyon féltem, hogy kamu a szám és nem érlek el megint soha többet.. - Könnyebbült meg.

-Nem adnék meg neked kamu számot. - Sóhajtva ültem be a kocsimba ami csak pár utcával parkolt arrébb.

-Oda költözhetsz hozzánk. - Sóhajtott. - Vagy is kérlek költözz oda, hogy veled tudjak lenni!

-Rendben. - Mondtam halkan, könnyeim potyogtak. - Nem akarok tovább már egyedül lenni.

-Jól van, édesem! - Mondta halkan és kifújta magát.

***

-Gyerek szobának szántuk de nem jött még össze a gyerek. - Legyintett Viki ahogy megmutatta melyik szobában fogok lakni ideiglenesen.

-Hozok neked ágyneműt, takarót meg párnát! - Simogatta a hátamat.

-Rendben. - Húztam be a bőröndömet és leültem a kihúzható kanapéra, olyan esetlennek éreztem magam.

-Szia, Beki! - Jött be a szobába Gaben mosolyogva és átölelt, most jöhetett haza pár perce mert amikor ide értünk még nem volt itthon.

-Szia!- Öleltem vissza őt mosolyogva.

-Örülök, hogy itt vagy! - Mosolygott. -Főleg Viki!

-Igen, én is örülök! - Tűrtem a fülem mögé vállig érő hajam.

-Olyan furcsa így a hajad! - Nevetett. - Jól áll, csak fura, hogy nem hosszú!

-Köszi. - Mosolyogtam halványan. - Kellett egy kis változás..

-Na itt is vagyok! - Jött vissza Viki egy csomó cuccal.