1 évvel később... || T.Danny FF. Híres lakótárs II. Kötete || ❗️SZÜNETEL❗️

18. Rész - Köztünk vége

* Beki szemszöge *

~Szia, csak annyit akarok kérdezni, hogy most szakítottál velem vagy mi? 🥺 Mert itt hagytál Vikiékkel és el sem köszöntél... Sajnálom, hogy gondot okozok neked, borzasztóan sajnálom..

Írtam meg Daninak nagyot nyelve, Viki és Gaben aludtak az ágyon. Én az ablaknál ültem és vártam Dani válaszát, amikor válaszolt gyorsan elolvastam.

~Annyira sajnálom, Beki! Nem a te hibád, én vagyok túl gyáva ehhez de jó helyen vagy ott velük, ők vigyáznak rád úgy ahogy én nem tudok. Könnyebb volt búcsú nélkül eljönnöm, nem akartalak még jobban bántani 😔 Ne haragudj rám, kérlek!

Könnyeim gyűltek és lezártam a telefonomat, ez a kibaszott betegség tönkre tesz mindent. Tudtam, hogy Dani elfog hagyni miatt.

-Beki.. Mi a baj? - Kérdezte Viki ahogy felébredt.

-Dani szakított velem most.. - Töröltem le könnyeim. - Haza megyek anyáékhoz, nem akarok a terhetekre lenni..

-Nem vagy. - Sóhajtva mászott ki az ágyból és oda jött hozzám. - Itt maradhatsz! - Puszilta meg az arcomat majd Gabenra nézett aki horkolt, elnevettük magunkat halkan.

-A gyógyszerek miatt lehet.. Holnap megyek majd vissza az orvoshoz azt hiszem. - Néztem meg a jegyzeteket a telefonomban, holnapi nap volt beírva az orvosra.

-Elviszlek majd! - Simogatta a hátamat.

-Rendben. - Mosolyogtam rá. - Kérdezhetek valamit?

-Persze. - Nézett rám.

-Mi volt köztem és Laci között? - Sóhajtottam.

-Lefeküdtetek többször is, elvitt téged az Aquaworldbe is és voltatok a Gellért-hegyen is. - Mosolygott.

-Szóval akkor az igaz volt.. - Néztem magam elé. - És a buli ahol kiakadt?

-Nem volt buli, legalább is mostanában nem. - Nézett rám.

-Mert volt egy buli ahol Dani rám mászott és ott össze is verekedtek Lacival és ti is ott voltatok...

-Ilyen nem volt, szívem. - Nézett rám. - Összevesztek egyszer az igaz, de nem buliban és nem verekedtek..

-Értem. - Sóhajtottam nagyot. - Dani hol van? - Néztem rá.

-Már nem vagytok együtt, édes. - Mosolygott rám csalódottan. - De mi itt vagyunk neked és ez a lényeg!

-Szakítottunk? - Gyűltek könnyeim. - Mikor? - Kérdeztem halkan.

-Nem rég. - Sóhajtva ölelt magához, halkan sírtam a vállán.

* Dani szemszöge *

Ültem a kocsiban és bámultam magam elé, a nap már jött fel és itt állok Beki szüleinek a háza előtt. Elakarom nekik mondani az igazat, hogy nem bírom tovább vele és elhoztam a cuccait is. Sóhajtva kiszálltam a kocsiból és felmentem a teraszra majd bekopogtam, egy nagy utazó táska volt a kezemben.

-Dani! Szia! - Nyitott anyukája ajtót, éppen kávézott. - Beki? - Nézett körbe majd a táskára. - Baj van?

-Nagyon sajnálom de nem megy ez nekem. - Mondtam halkan, visszanyeltem szinte könnyeim. - Most Vikiéknél van, ennyi cucca volt nálam. - Tettem be az ajtón behajolva a táskát, rá sem néztem anyukájára.

-Hát, szégyellheted magadat, hogy elhagyod őt gyáván. - Vonta fel szemöldökét.

-Tudom, gyáva vagyok és önző de akkor sem tudom végig nézni ahogy teljesen elfelejt mindent. - Néztem rá. - Sajnálom..