1 évvel később... || T.Danny FF. Híres lakótárs II. Kötete || ❗️SZÜNETEL❗️

13. Rész - 1095 nap

Dani folyton hívogat és rengeteg üzenetet is ír amiket már lenémítottam mindenhol. Lacival most egész rendben vagyunk és sokat vagyok nála mióta ismét kibékültünk, végül csak Magyarországon belül fogunk valahova elutazni pár napra. Ma egyedül töltöm az estét mert Laci koncerten van Brunoval aki még mindig nem bízik bennem és szerinte borzalmas, hogy Laci velem van. Szerintem előítéletes. Tény, hogy sokat hibáztam de azok után amin átmentem szerintem ez megérthető, Dani volt az első nagy szerelmem akit nem tudok csak úgy elfelejteni egyről a kettőre. Igyekszem, tényleg. Az ajtómra néztem ahogy kopogtak, remélem nem az akire gondolok.

-Szabad. - Sóhajtva kapcsolgattam a tévét.

-Beszélhetnénk? - Jött be Viki egy üveg borral és két pohárral a kezében. 

-Persze. - Halkítottam le a tévét és fel ültem az ágyon.

-Nagyon régen volt, hogy beszélgettünk volna. - Ült le mellém az ágyra és kinyitotta közben a bort. 

-Igen, tudom. - Tűrtem el a hajamat.

-Jól vagy, Rebeka? - Nézett rám és öntött mindkét pohárba. - Amin keresztül mentél az nagyon kemény, és nem csak az elmúlt egy évről beszélek hanem arról amin Danival is átmentél..

-Jól vagyok.. - Vettem el az egyik poharat.

-Szerintem meg nem. - Nézett rám és beleivott a saját poharába. - Nagyon szeretnénk, ha már jól lennél. 

-De jól vagyok, Viki. - Nevetve néztem fel rá és a borba ittam én is. 

-Ha hamarosan nem leszel jól akkor vége.. - Mondta halkan.

-Minek van vége? - Néztem rá felvont szemöldökkel. - Nem értelek Viki..

-Csak rá kell jönnöd magadtól, nem tudok neked így segíteni..

Fogalmam sem volt miről beszél, a poharamat néztem ami kicsit elmosódott volt. Amikor felnéztem Viki nem volt sehol és olyan fura volt a szoba, mintha nem tudnám hol vagyok. Fel álltam és úgy éreztem lebegek, nehezen elrugaszkodtam és próbáltam elérni az ajtót de nem sikerült. Összeszorítottam szemeim és próbáltam felébredni, hisz tudtam, hogy álmodok. Ez nem lehet valóság, vagy lehet, hogy elment az eszem ami lehetséges. Tompán hallottam egy hangot de nem ismertem fel kié, kinyitottam szemeim és körbe néztem a réten ahol álltam. szemeim tágra nyíltak és egyáltalán nem értettem mi a franc folyik itt. Lehet, hogy beálltam valamitől. Lenéztem a lábaimra amik csupaszak voltak és vizesek, felnéztem ismét és a távolban Danit láttam. Elakartam indulni felé de ahogy léptem egyet elestem mintha nem mozogtak volna a lábaim, a tenyereimet bámultam és próbáltam fel állni de a testem nem mozdult. Úgy éreztem az izmaim teljesen be vannak feszülve, nem bírtam felnézni sem. Összerezzent a testem hirtelen de fogalmam sem volt mitől, vizesnek és hidegnek éreztem magamat. Mi a franc folyik itt? Ismét szorosan lehunytam szemeim és azt mantráztam magamban, hogy ébredjek fel. 

-Beki, kérlek! 

Hallottam a fülem mellett Dani hangját, mély volt a hangja és remegett. Kinyitottam szemeim és felnéztem nehezen, úgy éreztem ólom borítja a testemet. Alig láttam valamit az éles fénytől, nem tudtam kivenni semmit abból ami előttem van. A kezemet az arcom elé tettem, hogy lássak valamit. Dani állt előttem hófehér öltönyben, a szemei ki voltak sírva és mozdulatlanul bámult rám. Csak álltam én is ott előtte és feszült a nyakam, ahogy próbáltam körbe nézni de nem tudtam. Úgy éreztem mindjárt kiszáll belőlem a lélek, éles sípolást hallottam és egy pillanatra elsötétült minden. Halk csipogást hallottam a távolban és duruzsolást, nem tudtam kivenni semmit a zajból. A testem megrándult erősen és hirtelen tompa fényt láttam, halk zokogást hallottam és pittyegést. A testem ismét összerándult erősen, a mellkasomban feszítést éreztem és mintha a szívem hatalmasra nőtt volna úgy dobogott. Egyenletes pittyegést hallottam majd azt, hogy valaki azt mondja ,, stabil ".

* Dani szemszöge *

A padlóra térdeltem és a tenyerembe temetve az arcomat zokogtam, Kevin megpróbált felszedni de amikor rájött, hogy nem akarom akkor csak a hátamra tette a kezét. Életben van. Beki majdnem meghalt, 3 évig volt mesterséges kómában és ma ébresztették volna fel de a szíve leállt mielőtt elkezdhették volna az orvosok a beavatkozást. Bele pusztultam volna, ha elveszítem őt örökre. Hatalmas nyomás esett le a vállamról így, hogy stabil az állapota, hamarosan fel is ébredhet. A pólómba töröltem az arcomat és megfogtam Kevin kezét, felsegített.

-Menjünk ki egy kicsit, tesó. - Nézett rám. - Most már rendben van de te nem vagy jól..

-Nem, itt akarok maradni. - Néztem rá szipogva. - Itt akarok lenni amikor felébred..

-Dani, pihennünk kell mindannyiunknak.. - Nézett rám Viki is aki végig szólongatta Bekit, hogy keljen fel. 

-Pihenjen egy kicsit, beletelik még pár órába mire kimennek belőle a gyógyszerek. - Nézett ránk az orvos.

-Rendben. 

Mondtam nagyon halkan és megdörzsöltem az arcomat majd kimentem a folyosóra, leültem egy székre és csak kifújtam magam. Megvakartam a fejemet és sóhajtva hátra dőltem a széken, a csempének döntöttem a fejemet és lehunytam szemeim. Három évvel ezelőtt Bekinek autó balesete volt az autópályán, egy kamion lesodorta őt az útról és gyakorlatilag élet és halál között volt. Többször műtötték akkor de annyira életveszélyesek voltak a sérülései, hogy jobbnak látták mesterséges kómába tenni őt. Már akkor megszakadt a szívem, három év kimaradt a legjobb barátommal. Mindennap voltam bent nála, 1095 napon keresztül mindennap fogtam a kezét és beszéltem hozzá. Mindennap reménykedtem benne, hogy másnap felhívnak, hogy felébredt de sosem jött el ez a nap egészen idáig. Pécsről jöttem vissza Budapestre, hogy itt legyek vele és fogjam a kezét. Annyira nem tudtam elviselni, hogy Beki nincs magánál, hogy elkezdtem történeteket mesélni neki. Kitaláltam, hogy összejöttünk, egy nehéz kapcsolatunk volt és mindig kiegészítettem valamivel. Egy idő után ahogy rosszabb lett a helyzet és egyre jobban kezdtem elveszíteni a reményt már átalakult horrorba az egész történet. Beleszőttem mindenkit a barátaink közül, azt hiszem igyekeztem minden napomat Bekivel tölteni gondolatban ezért találtam ki ezeket a történeteket. Néha megszorította a kezemet amikor valami rosszat meséltem, inkább ezeknél a részeknél reagált a teste. Minél durvább dolgokat mondtam annál aktívabb lett és azt hittem ez segíteni fog de azt hiszem túlzásba estem és túl soknak tettem ki őt. Az orvos egyszer említette, hogy lehet, hogy hall minket vagy legalább is érzékeli a jelenlétünket. 

-Menjünk ki cigizni aztán visszajövünk hozzá. - Nézett rám Kevin.

-Oké. - Mondtam halkan és fel álltam nehezen.