1 évvel később... || T.Danny FF. Híres lakótárs II. Kötete || ❗️SZÜNETEL❗️

15. Rész - Az őrület határán

Egész éjjel Bekivel voltam, egy percre sem hunytam le a szemeimet. Már jött fel a nap amikor egy kicsit nyöszörgött, felnéztem a telefonomból rá.

-Nagyon szomjas vagyok. - Nézett rám.

-Mindjárt, Beki! - Nyomtam be a nővér hívót sóhajtva. - Bírd ki még egy kicsit!

-Felébredtünk? - Jött be gy ápoló. - Hogy érzed magad, Beki? - Kezdte el megvizsgálni.

-Nagyon szomjas vagyok.. - Mondta halkan.

-A gyógyszerek miatt. - Nézett rá sóhajtva majd ellenőrizte az infúzióját.

-Miért ilyen véznák a lábaim? - Nézett az ápolóra sóhajtva.

-Kicsikém, három évig mozdulatlanul feküdtél. - Simította végig az arcát. - Majd megerősödnek újra és olyan leszel mint régen!

-Mint régen.. - Tanulmányozta a szót halkan.

***

Egy ideje már kijött a kórházból Beki, már egész jól felépült. Már sétál és a lábai is izmosodtak azóta, rengeteg terápián vettünk részt és nagyon motivált szóval itthon is nagyon sokat sétál. Most jöttem rá igazán mennyire fontos nekem és nagyon fáj az a három év ami kimaradt az életünkből, hiányzik nagyon. Rohadt sokat változtam ezalatt az idő alatt és most mintha ő is más lenne, másképpen néz rám és én is rá. Bár biztosan nehéz ezt neki megemészteni, hogy három év eltelt az életéből úgy, hogy nem volt magánál. Felpattantam amikor csörömpölést hallottam a fürdőszobából, szaladtam a nappaliból és bekopogtam.

-Beki, jól vagy? - Kérdeztem aggódva.

-Igen, csak.. - Nevetett. - Ne akadj ki de levertem pár parfümödet.. - Sóhajtott.

-Nem számít. - Sóhajtottam. - Jól vagy? Bemehetek?

-Be. - Sóhajtott, benyitottam és a törölközőt szorította maga elé és a szőnyegen állt.

-Oh, a Dominance parfümöm. - Néztem nagy szemekkel ahogy szét tört és szét fojt.

-Sajnálom, véletlen volt. - Mondta halkan.

-Semmi baj. - Léptem oda hozzá és kezeim közé vettem az arcát. - Menj a szobába én feltakarítok!

-Rendben. - Mondta halkan.

* Beki szemszöge *

A szobába mentem és sóhajtva leültem az ágy szélére, a lábaim már egész jól vannak de az előbb egy kicsit megszédültem és ahogy a pultba kapaszkodtam úgy vertem le Dani parfümjét. Én nem értem ezt az egészet, hogyan lehetséges ez. Ugyan az a parfüm volt mint álmomban, lehetetlen, hogy ezt álmodtam volna. Kezdek nagyon összezavarodni és azt érzem ez nem a valóság. Vannak dolgok amik kiesnek és nem emlékszem dolgokra, olyan mintha fénysebességgel telne az idő és csak időszakosan történnének dolgok. Már a kórházban történtekre sem emlékszem annyira, halvány az egész és nem is tudok visszaemlékezni rá. Az idő érzékem is tropára ment mert nem tudom behatárolni, hogy mennyi az idő vagy milyen nap van.

-Beki! - Hallottam tompán a nevemet, körbe néztem de nem láttam semmit.

-Beki! - Hallottam közelebb, mintha Laci hangja lett volna.

-Beki!

Hallottam hangosan, megugrottam és körbe néztem ismét. Tuti megőrültem, ez nem lehetséges. A fülem mellett hallottam a hangot és hirtelen elsötétült minden, nyöszörögve nyitottam ki szemeim. Rémülten néztem Vikire, Gabenra és Lacira ahogy fölém hajolva néznek.

-Mi a fasz.. - Suttogtam.

-Beki, jól vagy?! - Ültettek fel, körbe néztem és a szobámban voltam az ágyban, körülöttem több üveg bor. - Csoda, hogy nem kaptál alkohol mérgezést.. - Nézett rám Laci.

-Azért én is besegítettem. - Nevetett halkan Viki.

-Azt észre vettem. - Forgatta meg szemeit Gaben. - Durvábban piáltok mint a pasik..

-Semmit nem értek. - Fogtam a fejemet őket nézve. - Nem volt autó balesetem?

-Nem.. Hál istennek! - Mondta Laci és átölelt.

-Meddig feküdtem itt? - Néztem rájuk megdörzsölve az arcomat.

-Hát, éjfél körül mentem Gabenhez.. Most dél van lassan. - Mondta Viki.

-Együtt vagyunk? - Néztem Lacira.

-Ezt beszéltük, igen. - Nézett a szemembe.

-Biztosan jól vagy? - Kérdezte Gaben. - Ne hívjunk mentőt?

-Most ez a valóság vagy melyik? - Fogtam a fejemet, könnyeim gyűltek.

-Beki, ez a valóság. - Csípett meg Viki mire megugrottam. - Álmodtál valamit?

-Inkább halucináltam valami nagyon elbaszott dolgot.. - Néztem rájuk halkan nevetve és letöröltem könnyeim. - Adjatok nekem pár percet.. - Mondtam halkan.

-Addig elpakolunk..

Sóhajtva állt fel Laci és össze szedték az üvegeket, baromi sokat ihattam, ha ilyen erős képzelgéseim voltak amik olyanok voltak mint a valóság. Kicsit rémisztő mennyire nem tudtam megkülönböztetni az álmomat a valóságtól, azt hiszem el kéne mennem egy szakemberhez vagy legalább egy kivizsgálásra. Kifújtam magam és átmentem a fürdőszobába, megmostam az arcomat hideg vízzel és a tükörben néztem magamat. Azt hiszem megőrültem. Túl sok inger ért az életemben és nem bírom feldolgozni őket, ahogy elengedni sem.

-Jól vagy? - Dőlt az ajtó félfának Laci. - Fal fehér vagy..

-Azt hiszem segítségre van szükségem. - Néztem rá a tükörből.

-Milyen segítségre? - Sóhajtott.

-Gumi szoba szintűre. - Nevettem halkan. - Megfogok őrülni és olyan leszek mint a hajléktalanok az aluljáróban akik önmagukkal veszekednek.. - Fordultam felé csalódottan.

-Anyukám egyik barátnője pszichiáter. - Jött hozzám közelebb. - Ha gondolod beszélhetünk vele.. - Simogatta a karomat.

-Az jó lenne, egyedül nem hiszem, hogy letudom győzni ezt az egészet.. - Döntöttem a homlokom a mellkasának.

-Nem szégyen segítséget kérni, én is voltam elvonón. - Ölelt át és a hátamat simogatta.

-Én szeretem még Danit és nem tudok túl lépni rajta. - Mondtam nagyon halkan.

-Tudom, erre már rájöttem.. - Sóhajtott halkan és megpuszilta a fejem búbját. - Akkor legyünk csak barátok, ha ezt szeretnéd. - Mondta halkan.

-Rendben. - Mondtam halkan és szorosan átöleltem őt. - Sajnálom, hogy így alakult a kapcsolatunk..

-Nem baj, most kiderült, hogy ketten meddig jutottunk el. - Suttogta.

-Túl nagy az univerzum, túl kevés az idő.. - Énekeltem halkan a Pilóta című számát.

-Elrepül gyorsan, de én vagyok a Pilóta.. - Puszilta meg a fejemet újra és öleltük egymást tovább.

***

Kint ültem a Margit-szigeten az egyik dokkon és a vizet néztem csöndben, a szél kellemesen fújt és friss levegő volt. Néha egy hajó ahogy elment előttem hullámzást okozott a vízen, a dokk oldalának csapódott és csobogott pár pillanatig. A telefonomon megnyomtam egy gombot, hogy felvillanjon a képernyő és lássam az időt. 17:58. Két perce van ide érni, remélem eljön.

* Dani szemszöge *

Amikor megláttam Bekit háttal nekem, egy kis ideig néztem őt majd lesétáltam a dokkhoz és leültem mellé szótlanul. Ő csak rám nézett majd a vízre, közelebb csúsztam hozzá és átöleltem a vállát. A fejét nekem döntötte és kezét a combomra tette ahogy törökülésben ültem, másik kezemmel megfogtam a kezét és összekulcsoltam ujjainkat.