1 évvel később... || T.Danny FF. Híres lakótárs II. Kötete || ❗️SZÜNETEL❗️

14. Rész - Önfeláldozás

Mivel Beki még nem ébredt fel ezért haza mentem letusolni és reggelizni, ittam egy extra erős kávét és a falon lévő fotót néztem amin Bekivel ketten öleljük egymást az állatkertben. Ez a kép a balesete előtt készült pár nappal, nagyon jól éreztük magunkat és amikor haza jöttünk aznap este csókolóztunk. Nem jelentett semmit egyikünknek sem, csak úgy megtörtént hirtelen a kanapén. A szőnyeg alá söpörtük mert a barátságunk fontosabb volt mint, hogy elrontsuk egy kapcsolattal. De eljátszottam a gondolattal, hogy mi lett volna, ha nem fejezzük be és  lefekszünk egymással. Többször gondoltam rá szex közben a csók miatt és a kórházi ágya mellett a történetekbe ilyeneket is belefontam, jó érzés volt ezt így elképzelni, hogy együtt vagyunk. Könnyebb volt nekem, hogy felépítettem egy képzeletbeli világot Bekivel. A telefonomra néztem mikor csörgött, a szívem zakatolni kezdett mert Beki anyukája hívott.

-Igen? - Szóltam bele.

-Felébredt. - Mondta halkan és boldogan.

* Beki szemszöge *

Reggel magamhoz tértem és egy ágyon feküdtem a kórházban, egy olyan szobába ami tele volt virágokkal és lufikkal. Családi és baráti fotókkal a falon, annyira össze voltam zavarodva, hogy majdnem egy órán keresztül bőgtem miközben anya és apa öleltek. Semmi nem volt igaz abból ami eddig történt, az agyam csak átvert engem és merő illúzió volt az egész. Soha nem voltunk együtt Danival és semmi nem történt meg abból ami fájdalmasan valóságosnak tűnt, 3 évig csak itt vegetáltam egy rohadt ágyban és csak az agyam szüleménye volt minden. Éber kómában voltam mesterségesen, egy autóbaleset miatt. 1095 napig. Az életemből elvesztettem 1095 napot és még csak nem is tudtam róla mert a koponyámba bezárva éltem, egy kitalált világban.

-Dani már úton van. - Nézett rám anya.

-Rendben. - Mondtam halkan és a gép csipogását hallgattam magam elé bámulva.

***

Az ajtóra néztem amikor Dani jött be rajta, sóhajtott egyet majd óvatosan átölelt engem. Szorosan visszaöleltem, már elsírtam könnyeim így már nem is jöttek.

-Végre, itt vagy újra! - Motyogta a hajamba és a hátamat simogatta.

-És rohadt éhes vagyok.. - Nevettem halkan.

-Hozzák neked valami kaját? - Nézett rám.

-Nem ehet még szilárdat, hiába éhes. - Mondta anyukája.

-De anya, éhen halok. - Sóhajtottam nagyot.

-Ma még lesznek vizsgálataid, az orvos azt mondta nem ehetsz. - Mondta apa aki a kis tévében nézte a Columbot.

-Beszélhetnék Danival kettesben? - Néztem anyáékra.

-Persze, kicsim! - Puszilta meg a homlokomat, apa is fel állt és kiment, Dani leült az ágyam szélére.

-Olyan jó, hogy újra hallom a hangod. - Mondta halkan és megfogta a kezemet.

-Annyira valós álmaim voltak. - Néztem rá. - Minden fájdalmat és boldogságot éreztem.. - Gyűltek könnyeim, ezek szerint még is csak tudok még sírni.

-Én beszéltem hozzád mindennap. - Sóhajtott. - Kitaláltam egy mesét és elmondtam neked.. - Beszélt nagyon halkan.

-Akkor ezért voltak ilyen álmaim? - Töröltem le könnyeim.