1 évvel később... || T.Danny FF. Híres lakótárs II. Kötete ||

1. Rész - Szembesítés

* Dani szemszöge *

Tapolcán vagyunk a Tópart Bisztróban, voltunk ma a Barlangfürdőben is ami tök menő volt. Itt vannak velem a srácok, meg egy csaj akivel nem rég ismerkedtem meg jobban. Rebeka óta nem volt barátnőm viszont szerintem majdnem egész Budapestet végig dugtam bánatomban, most kezdem úgy érezni, hogy kezdek túllépni rajta.

-Minden rendben? - Mosolygott rám Brigi, az említett lány.

-Csak kicsit elbambultam. - Mosolyogtam rá és a sörömbe ittam.

-Lehet, hogy ebből vihar lesz. - Nézte az eget Viki.

-Akkor majd visszamegyünk a szállásra szerelmeskedni. - Nevetett Gaben.

-Vagy csinálhatnánk együtt is valamit! - Mondta Brigi. - Van itt mozi is meg igazából van még jó pár hely ahova beülhetünk!

-Ha leszakad az ég én inkább pihennék, fáradt vagyok az elmúlt napok miatt. - Húztam el a számat és Brigire néztem, elnéztem a válla fölött egyből ahogy láttam egy lányt akinek a járása olyan volt mint Bekié.

-Mi az? - Nevetett. - Szellemet láttál? - Nézett maga mögé kíváncsian.

-Valami olyasmit.. - Kerestem a szememmel újra a lányt de már nem láttam, lehet, hogy csak képzelődtem.

-Rebeka! - Kiáltotta el magát Viki és egyből fel állt, a szívem hevesen kezdett verni mert ezek szerint tényleg ő volt.

-Mi a fasz.. - Mondta Gaben és ő is fel állt, Vikire néztem aki azonnal elindult utána.

-Rebeka? - Nézett rám Brigi. - Az a Rebeka?

-Dani. - Mondta Gaben. - Viki megnézi, nyugi..

-Nem tudom. -Dörzsöltem meg a szemet és a gyomrom görcsbe rándult.

* Beki szemszöge *

-Rebeka! - Hallottam Viki hangját, lesütöttem szemeim és nagyot nyelve mentem mintha nem hallottam volna.

-Rebeka! - Hallottam ismét és Viki megfogta a karomat. - Oh, istenem! - Ölelt magához szorosan.

-Szia. - Mondtam halkan és visszaöleltem, az asztaluk felé néztem ami kb 10 méterre lehetett.

-Hova a francba tűntél egy évre?! - Nézett rám hülyén és megvizsgált. - A hajad?! - Nézte vállig érő hajam. - Hol a szép, hosszú hajad?

-Mennem kell.. - Távolodtam el tőle ahogy láttam Danit fel állni.

-Ne, ne menj! - Fogta meg a csuklómat. - Eltűntél mint a kámfor.. Biztos, hogy nem hagyjuk, hogy megint elmenj.

-Jó volt ez így. - Nézte rá sóhajtva. - El voltatok nélkülem is..

-Dehogy voltunk el, csak azért nem jelentettük az eltűnésedet a rendőrségen mert a szüleid azt mondták ő nekik szóltál, hogy elmész. - Nézett a szemembe. - Gyere oda az asztalunkhoz.

-Nem akarok. - Néztem rá felvont szemöldökkel ahogy a többiek is fel álltak.

-Mindenkinek hiányzol és sokat beszélünk rólad! - Nézett a szemembe. - Kérlek, nagyon hiányoztál nekem is! - Nézett rám könnyes szemekkel.