1 évvel később... || T.Danny FF. Híres lakótárs II. Kötete || ❗️SZÜNETEL❗️

19. Rész - 1 évvel később...

* Beki szemszöge *

Most nem csak a képzeletemben múlt el egy év, hanem tényleg. Nagyon hamar elszaladt az idő, főleg a három hónap Finnországban. Laci és én végül külön folytattuk útjainkat de barátok maradtunk és nem váltunk el rosszban. Most jelenleg anyáékkal lakom, a gyógyszeres kezelések folynak de jól vagyok, úgy tűnik hatásos a dolog. Emellett többféle terápiára is járok és fejlesztőkre is, elkezdtem jég korcsolyázni is ami nagyon tetszik. Viki, Gaben, Matyi, Bence, Kifli és én el is jöttünk a Jégcsarnokba pár órára. Viki kezét fogtam ahogy mentünk és közben hallgattam a sztorit amit mesélt, nagyon bele volt merülve és észre sem vette, hogy Gaben szól neki.

-A férjed kiabál neked. - Nevetve néztem rá.

-Na basszus.. - Nevetett. - Akkor jobb ha megyek, fél szemem rajtad szóval óvatosan!

Mondta majd lement a kijárat felé, bólintottam és óvatosan mentem tovább egyedül. Arra lettem figyelmes, hogy valaki mellém korcsolyázik és tartja velem a tempót. Oldalra néztem és Dani volt az, visszanéztem gyorsan magam elé, hogy nehogy elessek.

-Dani, te mit keresel itt? - Sóhajtottam.

-Hogy érzed magad? Úgy hallottam jól sikerült a kezelésed, örülök nagyon! - Mosolygott rám mintha nem is hallotta volna amit mondtam.

-Igen, rendben vagyok úgy tűnik. - Sóhajtva mentem tovább a jégen.

-Tényleg örülök nagyon! - Nézett rám. - Sajnálom, hogy úgy viselkedtem veled!

-Dani.. - Sóhajtva álltam meg.

-Nem akarok semmit, csak, hogy újra legyünk barátok! - Nézett a szemembe. - Csak barátok, mint régen!

-Olyan barátok már sosem leszünk mint régen. - Néztem a korcsolyámat majd felnéztem rá.

-Tudom, Beki. - Sóhajtott. - De ne dobjuk el a barátságunkat azért amit átéltünk..

-Nem tudom.. - Sóhajtottam nagyot.

-Minden rendben? - Jött oda Viki és átölelte a vállamat, szúrós tekintettel nézett Danira.

-Igen, minden rendben van. - Nézett rá Dani sóhajtva.

-Biztos? - Nézett rám.

-Igen. - Néztem rá nevetve. - Azért Dani nem egy baltás gyilkos. - Néztem rá.

-De lehetne is ilyen lelkivilággal.. - Veregette meg a mellkasát majd visszament Gabenhez.

-Nem vagyunk már túl jóban.. - Nevetett halkan Dani. - Sok mindent elszúrtam.

-Elég sok mindent. - Néztem rá sóhajtva. - Nem hinném, hogy barátoknak kéne lennünk. - Néztem a szemébe.

-Ne mond ezt, kérlek. - Sóhajtott nagyot.

-Ha most nem sikerült volna a kezelésem akkor nem lennél itt. - Nevettem. - Szánalmas vagy, Dani.

-Tudom. - Sütötte le szemeit. - Akkor ez azt jelenti, hogy..

-Igen, azt, hogy mi ketten soha többé nem leszünk barátok. - Néztem rá. - És szeretném, ha békén hagynál mert nem fogom meggondolni magamat.

-De Beki.. - Nézett rám könnyes szemekkel.

-Dani, nem érdekel.. Eldobtál magadtól mert kiderült, hogy beteg vagyok. - Nevettem halkan. - Cseppet sem bízok meg benned, ha ismét előjönne újra elfordulnál tőlem..

-Nem, nem így lenne.. - Nézett a szemembe.

-Hagyj békén.. - Sóhajtottam. - Éld az életedet, nélkülem.

Nem szólt semmit csak lehajtotta a fejét és megdörzsölte az arcát, sóhajtva elmentem onnan és Vikiékhez mentem. Muszáj volt így döntenem, talán egyszer majd újra barátok lehetünk de egy ideig most nem akarom látni őt és nem akarom, hogy a barátom legyen.

-Nagyon ügyes voltál! - Nézett rám Viki és megsimogatta a vállamat.

-Majd idővel megbocsájtok neki de most még nem tudtam. - Néztem rájuk sóhajtva, Gaben bólintott egyet.

-Ezzel nincs baj, de azért nekünk a barátunk marad. - Mondta Gaben.

-Nektek. - Ölelt át Viki szem forgatva és megpuszilta az arcomat.

* Dani szemszöge *

Ezt jól elcsesztem, de ismerem Bekit és idővel majd megenyhül csak most fel kell fognom, hogy békén hagyjam őt. Sóhajtva intettem Gabennak majd lementem a pályáról, legalább Beki velük biztosan biztonságban lesz és jól fognak bánni vele. Azért annak örülök, hogy Lacival nem maradtak együtt. Levettem a korit és visszavettem a cipőmet, leadtam a jégkorcsolyát majd kimentem az épület elé és rágyújtottam. Csalódott vagyok mert azt hittem Beki legalább a barátságra igent mond, nem gondoltam, hogy ennyire haragszik rám. Egyszer úgy is újra együtt leszünk, csak idő kérdése.

***

A zene üvöltött a fülemben a fülhallgatón keresztül és kifújva magamat emelgettem a súlyokat, lent vagyok most az edző teremben. Kevin is itt van velem de megmondtam neki, hogy most zenét akarok hallgatni gyúrás közben. Igyekszem megváltoztatni az életemet, megpróbáltam lerakni a cigit és többet edzek. Egészségesebben eszek és próbálok nem annyira éjszakai életet élni mint eddig, kevesebb fellépést is vállalok aminek a rajongóim nem örülnek de ez az elmúlt két év teljesen tönkre tett. Mióta Bekivel találkoztam a jégkorcsolya pályán két hónap telt el, azóta megint nem beszéltünk semmit. Eldöntöttem, hogy soha többet egy nőbe se szeretek bele. A szívem egy darabja mindig Bekié lesz azért. De innentől csak egy éjszakás kalandok lesznek és csak dugások, nekem még egyszer nem kell ez a fájdalom amit éreztem azután, hogy Beki még a barátom sem akart lenni újra. Tiszta lappal fogok indítani és minden csajnak akivel összehoz az élet megfogom mondani őszintén, hogy ne számítson semmire tőlem. Kevinre néztem ahogy intett, kivettem az egyik fülemből a fülhallgatót.

-Mit akarsz? - Néztem rá.

-Nézd már milyen cicák vannak ott. - Mutatott a futópad felé.

-Megbeszéltük, hogy nem érdekel senki. - Néztem rá. - Ne legyél gyökér.

-Te ne legyél gyökér, legalább dugsz egy jót. - Nevetve vont vállat.

-Kevin, nem akarok dugni és nem érdekel senki most. - Néztem a szemébe. - Légyszíves hagyjál.

Dugtam vissza a fülhallgatómat, Kevin legyintett egyet majd ott hagyott és a lányokhoz ment. Fel álltam és inkább kimentem az öltözőbe, ittam a kulacsomból majd eltettem a fülhallgatót a telefonommal együtt. Lezuhanyoztam és átöltöztem majd megfogtam a táskámat és kimentem a parkolóba, beültem a kocsiba és bedobtam az anyósülésre a táskámat. Sóhajtottam egyet és elfordítottam a kulcsot mire beindult az autó, kikanyarodtam a főútra és haza vezettem anyáékhoz. Pár napja itt alszom mert nem akarok haza menni, Kevin állandóan hozza a nőket mert nem érti meg, hogy tényleg nem érdekel senki. Leállítottam a motort és csak ültem a sötét kocsiban, a homlokomat a kormánynak döntöttem és lehunytam szemeim. Megugrottam ahogy bekopogott valaki az ablakon, felnéztem és alig hittem a szememnek. Beki. Lehúztam az ablakot és nagy szemekkel néztem rá, pislogtam mint hal a szatyorban.

-Szia. - Mondta halkan.

-Szia. - Mondtam én is halkan. - Hát te?

Nem szólt semmit csak behajolt a kocsi ablakon és megcsókolt, a szívem hevesen kezdett verni és lehunyva szemeim viszonoztam csókját.