Luna (Befejezett)

4. Fejezet

A nők, és az idősek érdeklődve bámulták az ùj jövevényt. A gyerekek inkább a katonák körül futkároztak. Egy nagy épület előtt áltunk meg aminek nagy nyitott terasza volt. Két férfi állt rajta méltòságteljesen. Mindketten engem méregettek. Magasak voltak, és csak ùgy duzzattak az izomtòl, ez a ruhajákon keresztül is jòl kivehetò volt. Oldalukon pompázatos kardok csüngtek. Eléggé hasonlìtottak is feket hullámos hajukkal, bár az egyiken már látszott, hogy a kor megtépázta. Rengeteg heg ékesìtette arcát és kézfejét, a fiatalabb férfival ellentétben hosszù sötét szakálla volt, néhány ösz szállall átszőve.
Fejét valamilyen furcsa fejpánt szerű fém ékszer dìszìtette.
Ha a megérzéseim nem hazudnak akkor ő maga a Csontok klánjának vezetője Elijah.
Gondolom a mellette állò kifejezéstelen arcu harcos, pedig a fia.
A tábori beszélgetések alapján neki szántak rabszolgának.
Elfogott az undor ahogy végigmértem. Nem a külseje miatt, mert más körülmények között akár még jòképűnek is tituláltam volna, a széles vállaival, és a sűrű hullámos fekete hajával. De ahogy belenéztem azokba a hideg kék szemeibe, csak arra tudtam gondolni, hogy miatta vesztettem el a szabadságomat.
Rávicsorogtam, erre ő elmosolyodott. Ettől a reakciòtol felfort a vérem, és rángatni kezdtem békjòimat, ami a mester hátasához volt rögzìtve.

- Látom sikeres volt a küldetés! A lovak megpakolva zsákmánnyal, és még ezt a virágszálat is sikerült megcsìpnetek. Éppen időben értetek haza a fiam férfivá avatási ünnepségére. Mosgyatok le, rendezzétek soraitokat, és este az ünnepségen találkozunk.

Elijah nem emelte fel a hangját, de mégis minden egyes szavát jòl lehetett hallani, mivel a falu minden tagja elnémult, ahogy nekiállt szònoklatának. Miután befejezte mondandòját, visszament hatalmas házába, de mindenki más ottmaradt.
Elijah fia közelebb sétált hozzánk.

- Jò Zion mester, ha eloldaná a hölgyet, akkor néhány szolgálòm segìtene neki rendbehoznia magát az ünnepségre.

- Cole, ez a lány ùgy hölgy, mint ahogy én! Vigyázz vele, egy igazi Farkas klán beli, még be kell törni! - nevetett harsányan Zion.

A mester leugrott a lováròl, és eloldozta a kötél végét, ami még mindig a kezemhez volt erősìtve, ezután Cole kezébe nyomta.

- Innentől kezdve legyen ő a te problémád! Nekem már okozott eleget! - mire a hegre mutatott az arcán.

- Gratulálok a férfivá válásodhoz! A esti kupáimat, hosszù és egészséges életedre ürìtem! - kiabálta a mester, mire a többi harcos is éjjenzésbe kezdett.

Cole szinte rám se nézett, ùgy adta át kötelem egy közelben állò asszony kezébe.

- Zoja, rádbìzom a lányt. Vigyázz vele, ne csináljon semmien meggondolatlan dolgot.

Zoja maga után vont, és bevezetett az egyik közelben lévő viskóba.

-Vedd le ezeket a mocskos ruhákat, bűzlessz! - fintorgott, de nem volt megvetés a hangjában.

Nem mozdultam, nem is ismerem ezt a nőt, és nem akartam ilyen sebezhetőnek mutatkozni az ellenség előtt.
Zoja tekintete megenyhült, szégyellősnek gondolhatott.

- Biztos jòl fog esni egy forrò fürdő, a hosszù ùt után. Megmosom a hajad, és kezdek valamit azzal a loboncal. Meg kell mutatni a különlegességedet. Hozatok neked valami szép ruhát is, ami méltò az esti ünnepségre. Nem kell félned tőlem, nem akarok neked rosszat.

- Ki kell csinosìtani, annak a fiùnak? Azt hittem, hogy csak az a lényeg, hogy teherbe ejtsen! - mondtam felháborodva.

- Te lány, nem is tudod milyen kiváltság ez egy magadfajtának! Ne legyél hálátlan! Cole egy igazán rendes férfi, nem fog téged bántani.

- Egy "magam fajtának"?! A puszta léte fájdalmat okoz, mivel a szabadságom bánta miatta.

- A multon már kár rágòdni te leány. Fogadd el az ùj életed, és ne bánkòdj sokat a régi miatt. Meglátod, hogy nem is olyan rossz itt minálunk. - pròbált megenyhìteni az aszzony.

- Jobb lesz ha bemutatkozom. Zoja vagyok, én segìtek Colenak a mindennapi dolgaiban. Tisztán tartom a szobáját, és a ruháit, beszerzem neki a kért dolgokat, stb.

Felém nyùjtotta a kezét, és elkezdte kiszabadìtani a kezeimet. Amikor lekerültek a rohadt kötelek, véres sávokat hagytak maguk után. A melkasom mégis felengedett a szabadság eme kis falatjára is. Megenyhültem, és én is bemutatkoztam.

- Luna vagyok. Harcosnak tanultam mielőtt a néped leigázta a falumat, és elhurcolt engem.

Zoja meglepetten nézett rám, de nem lehetett zavarba hozni.

- Kezdésnek ez is megteszi, jò barátnők leszünk mi ketten! - vigyorgott rám.

Feladtam, a gyerekes viselkedést, és levetkőztem. Ruháimat a földön hagytam, valòszìnűleg el kell őket égetni, annyira bemocskolòdtak. Bemásztam a gőzölgő fémkádba, és mosakodni kezdtem. Zoja egyből ott termett, és segìtő kezet nyùjtott. Megmosta a haja, valami illatos szappannal, és addig sikált amig már sajgott a bőröm.
Amikor végeztünk, akkor alaposan megtörölgetett, és legnagyobb meglepetésemre a lábam közé nyùlt.
Arcom lángolt, ùgy zavarba jöttem, de ő nem zavartatta magát.

- Ne haragudj, tudom ez most kicsit kellemetlen, de meg kell bizonyosodnom ròla, hogy még érintetlen vagy.

Meglepetésemben, meg sem mozdultam, de borzasztò megalázva éreztem magam.

- Nem gondolod, hogy ez tùlzás, még tőletek is?! Meg is kérdezhetted volna, mielőtt ilyen helyzetbe hozol. Nem egy birka vagyok, akihez kedved szerint nyùlkálhatsz!

- Ne haragudj, de ez Elijah parancsa volt. És ha ez megnyugtat, nem először csinálom, én vagyok a helyi bába. Én segìtettem világra Colet is, és még megannyi csecsemőt a faluba.

- Csöppet sem nyugtat meg! - szűrtem a fogaim közül a szavakat.

- Elhiszem, de ha nem én, akkor valaki más jött volna ellenőrizni. De ne agòdj itt minden rendben, most mehetünk öltözködni.

- Ha megigéred, hogy nincs több nyulkálás, akkor benne vagyok, mert rohadtul fázom.

- Esküszöm! - mosolygott rám barátságosan.

Egy fehér ruhát adott rám arany dìszìtésekkel. Mélyen dekoltált darab volt, amilyet még soha nem viseltem, de nem engedtem, hogy kiüljön az arcomra a zavarom. Hosszù hajamat addig fésülgette, amìg meg nem száradt. Nem tűzte fel, és be sem fonta, csak hagyta lògni, ami nekem nagyon furcsa volt. Álltalában szoros fonatokban szoktam hordani, hogy ne zavarjanak, gyakorlatozás, vagy vadászat közben. Arcomat valami kencével kenegette be, azt mondta, hogy ez majd eltakarja felhasadt számat.
Zoja még mindig nem fejezte be a cicomázásomat, rengeteg ékszert aggatott rám, még a hajamba is tett egy arany koszorù szerűséget. Amikor ùgy tünt, hogy végzett, akkor elismerően bòlogatott, és hümmögött.

- Gyönyörű vagy!

- Inkább egy játékbabának érzem magam, de azért köszönöm, a te érdemed.

A nő csak mosolygott, és belémkarolt. Meglepődtem a barátságos érintéstől, de közben rohadt jòl is esett. Nem tudtam haragudni Zojára, amikor olyan kedves, és megértő volt velem végig. Édesanyámat juttatta eszembe, legyen most bármerre is. Rettentően hiányoztak, az öcsémmel együtt.
A szabadulási tervemet nem fogom feladni, de stratégiát kell válltanom. Engedelmességet kell szìnlelnem, ha azt akarom, hogy lankadjon a figyelmük, és akkor meglépek. Megteszek minden tőlem telhetőt, hogy ezekhez a rohadékokhoz jò pofát tudjak vágni, valahogy vissza kell fognom az indulataimat.

Miközben, az ùj tervemet ìzlelgettem, addig Zoja odavezetett ahhoz a nagy épülethez, aminél megérkezésünkor Elijahék fogadtak. Hangos zene, és hamis éneklés szűrődött ki az ajtò mögül.
Kìsérőm kitárta előttem az ajtòt, és bevezetett a mulatságba.