Luna (Befejezett)

20. Fejezet

Feszengve vártam a reakcióját, nem tervezett vallomásom után, de ő csak fürkésző pillantással méregetett. Már kezdtem megbánni, hogy beismertem neki érzéseimet, amikor szorosan magához vont és megcsókolt. Olyan óvatosan, mint ha bármelyik pillanatban összetörhetnék. Amikor elválltak ajkaink egymástól, arcomat a két tenyere közé fogta és gyönyörű kék szemei szinte izzottak.

- Amikor nem vagy mellettem, akkor a gondolataim örökké körülötted járnak. Ha zaklatott vagyok az illatodra vágyom, ami mindig megnyugtat. A puszta érintésedtől olyan sovárgás tör rám, amit azelőtt nem ismertem. Visszafoghatatlan vágyat érzek arra, hogy megvédjelek . Ha ez a szerelem, akkor rohadtul beléd zúgtam.

Szavait hallva, könnybe lábadt szemmel a nyakába ugrottam, és úgy tapaddtam a szájára, mint ha az életem múlna rajta.

Hangos kopogás zavart meg minket, az ajtó túloldaláról.

- Nem szeretnék semmit megzavarni, de azt hiszem, hogy az emberek sorsa fontosabb a szükségleteiteknél. - morgott Zion.

Elválltunk egymástól, és hatalmas lemondó sóhajok közepette, csatlakoztunk a mesterhez.

Amikor kiültünk a családom ebédlőasztalához, Cole ragadta magához a szót.

- Gondolom sejtetted, hogy felkelést szerveztem apám ellen?

- Kisebb korodban, folyton apád elismeréséért sóvárogtál. Amikor rájöttél, hogy ezt nem fogod megkapni tőle, mégjobban beletemetkeztél a tanulásba és az edzésbe. Azt hittem, hogy csak azért, hogy mások elismerését kiérdemeld, de úgy látszik alábecsültelek. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem voltak árulkodó jelek, de mivel fiamként szeretlek, könnyebb volt elhessegetni ezeket a kósza gondolatokat. Nem akartam apád és közted választani, inkább csukott szemmel jártam. Sajnálom Cole. Mindkettőtöktől bocsánatot szeretnék kérni.

- Ne sajnálkozz, hanem tett jóvá Zion! - förmedtem rá.

- Miután megöltem Logant, elvesztettem a támogatóim egy részét. Gondolod, hogy most engem pártolnának?

- Nem láttad, amit én Cole. A Csontok klánja megmentőként vár rád. Kétségem sincs afelől, hogy ha döntés elé álítod őket, a többség melléd áll. Persze lesznek néhányan, akik a végsőkig kiállnak majd apád mellett, de ezt az áldozatot meg kell hoznod.

- Még akkor is, ha nem egyedül sietnék a felszabadításukra?

- Nem értem, ha Lunára gondolsz, akkor tudod, hogy nem lesz probléma. Párodként, el fogják fogadni.

- Nem értesz mester! A tervem az, hogy a Farkasok klánjával szövetségre lépjek. Nem szeretnék egyetlen felesleges embert sem feláldozni. Segítenének, apám hatalmának megdöntésében, cserébe letelepedést kínálunk nekik. Lunaval összeházasodunk, és egyenrangú felekként kormányoznánk.

Zion köpni-nyelni nem tudott, csak kettönk között járatta tekintetét. Próbálta feldolgozni, az imént hallottakat. Néhány lélegzetvételnyi csend után, végre megszólalt.

- Remélem tudjátok, hogy mit csináltok, mert én a végsőkig kitartok mellettetek!

Megkönnyebbülve néztünk össze Coleal.

- Minél hamarabb beszélnünk kell Amarával! - pattantam fel a székemről.

- Lassan elkezdődik a hamvasztási szertartás. Holnap reggel majd elétárjuk a tervünket. - csitított Cole.

- Igazad van, eljött a gyász ideje.

Zion, megkapod a szüleim hálóját. Ne csapj zajt, és ne gyújts fényt amivel leleplezheted magad! Ha pedig kedves az életed, akkor ne nyúlj semmihez!

- Vigyázzni fogok!

Igéretét egy teátrális meghajlás követte, ami mosolyt csalt az arcomra. Szeretnék bizalmat szavazni a mesternek, és fátylat borítani a múltra.

Megmosakodtunk, és átöltöztünk a szertartásra. Amara rövid búcsúszöveg után meggyújtotta a közös máglyát. Borzasztó, hogy ez a sok ember, áldozatul esett, a hatalmi játszmának ami a klánok között zajlik. A nagyobb elvesz a kisebbtől, ez így megy már hosszú ideje. Nem vesszük ember számba a másik törzs tagjait, pedig csak annyi a bűnük, hogy másik helyre születtek. Epe tódul a torkomba, a gondolattól, hogy mi sem vagyunk jobbak. Az ellenséges klán tagjait, nem helyezzük végső nyugalomba, az erdőben hagyjuk tetemüket, hogy a vadállatok lakmározzanak belőle. A gyűlölet gyűlöletet szül, már túl régóta.

Colera nézek, és látom a gyászt a szemében. Őt nem érdekli, hogy ki melyik törzs szülöttje, ő az embereket nézi. Tudom, hogy vannak hibái, de kinek nincsenek. Sőt talán a hibáink visznek minket előre. Az akarat a fontos, hogy próbáljunk jobb emberré vállni. Büszke vagyok rá, és a többi emberre, akik mernek szeretni, bízni és megbocsátani.