Luna (Befejezett)

19. Fejezet

Coleal belevetettük magunkat, a kavalkádba. Minden ember, aki képes volt rá, a sérülteknek segített. Bevittük őket, a főházba, majd azok akik jártasak voltak a gyógyításban, munkához láttak. Elfacsarodott szívvel pásztáztam végig a nagytermet, amikor megpilantottam Silast is, egy nagy halom takarón elterülve. Ruháját hatalmas bordó folt szennyezte, a hasánál. Szájából vér szivárgott, le egészen a válláig. Arca elgyötört volt, amikor tekintetünk összetalálkozott. Egy pillanatig csak meredtünk egymásra, majd intett, hogy menjek közelebb hozzá.

- Sok-sok évvel ezelőtt, amikor megkaptam a klánfői tisztet, megfogadtam, hogy megörzőm népünk tradícióit. Rengeteg hibát követtem el életem során, többek között azt is, hogy mélyen elzárkóztam mindenféle újítás elől. Meg tudnád bocsátani ezt, egy vén bolondnak? - zihálta.

- Nem haragszom rád Silas! Mindig kiálltál a Farkasok mellett, amiért örökké hálásak leszünk!

-Meg fogok hallni Luna! Csodálatos életem volt, amit senkiére nem cserélnék el. A népemet védve eshettem el, így örömmel várom a halált, de most jól figyelj! Azt szeretném, hogy Amara vegye át a helyemet. Rá van szüksége a klánnak, és tudom, hogy támogatni fog benneteket Coleal. Ha eljön az idő, és sikerrel zárul a tervetek, ti veszitek át Amara helyét. Vigyázzatok a Farkasokra, és ne feledkezz meg a gyökereidről Luna.

- Köszönöm! - könnybe lábadt szemmel nyúltam a keze után, majd megszórítottam.

Silas mosollyal az arcán távozott, az élők sorábol. Élénk zöld szemei, üvegessé válltak, majd teste teljesen elernyedt. Amara hajolt mellénk, és megragadta a vállamat.

- Együtt nőttünk fel Silassal. Csodálatos ember volt, akit sosem feledünk. - Amara közelebb hajolt, és végigsimított arcán, hogy lecsukja szemeit.

Elmeséltem Amarának Silas kívánságát, miszerint, őt szeretné megtenni új vezetőnek. A többi tanácstag is osztotta az egykori törzsfő kérését. Amara öröme nem volt felhőtlen, de elfogadta a kinevezést. Nem volt szertartás, sem ünneplés, a körülményekre való tekintettel. A nagyteremben hatan lábadoztak, könnyebb sérülésekkel. Remélhetőleg mindannyian felépülnek, de a számok így is lesújtóak. Körübelül hetven ember maradt meg a Farkas klánból, amiből csak egytucatnyian tudnak fegyverrel is bánni.

Colelal találtam szembe magam, eddig kint volt, a halottak összeszedésében segített. Amara úgy határozott, hogy este rendezzük meg a hamvasztásukat, hogy legyen még néhány órája mindenkinek összerendeznie magát, és otthonát is.

Szorosan megöleltük egymást, majd amikor szétválltunk, Cole szemében aggodalmat láttam. Hülyeség lenne megkérdeznem, hogy mi a baja, hisz a mai napon rengeteg szörnyű dolog történt. Valami mégsem hagyott nyugodni. A eszem, olyan vizek felé terelte a gondolataimat, miszerint, Cole mégis csak megjátszotta magát velem szemben. Lehet, hogy csak ki akart használni, és így, hogy ilyen kevesen maradtunk, már nincs is szüksége ránk. Ezzel a létszámmal, erőszakkal semmiképp nem tudná megdönteni apja hatalmát. A bizonytalanság szinte már fojtogatott, és könnycseppek gyűltek a szemembe.

- Menj, ha menni akarsz! Még most hagyj magamra, és keress egy erősebb szövetségest! - kiabálltam rá.

- Te meg miről beszélsz Luna? Soha nem hagynálak magadra!

- Pedig látom rajtad, hogy valami bajod van!

- A házatokban majd megbeszéljük! - húzott maga után, komoran.

Kítéptem a kezemet a szorításából, és lecövekelltem.

- Most azonnal magyarázd el, hogy mi a fasz bajod van? - mondtam ellentmondást nem tűrve.

- Ez nagyon bonyolúlt Luna, és nem itt szeretném megbeszélni! Bízz bennem, és a kunyhóban mindent elmagyarázok. - kérlelő tekintettel meredt rám.

Egy dühös sóhaj kíséretében, némán követtem őt a házunkig. Amikor bementünk a rozoga, félig felperzselt ajtón, a szavam is elállt. Zion mester állt előttem. Cole megnyugtatás képpen magához húzott, és arcomat kezei közé fogta.

- Ne akadj ki, mindent elmagyarátok.

- Azt ajánlom is Cole! - vicsorogtam rá.

- A falu határain kívül kutattam sebesültek után, amikor megláttam a fák között rejtőzni. Nekem is az volt az első gondolatom, hogy benne van a keze a támadásban, és utána eredtem. Nem menekült el, csak várt rám némán. Amikor odaértem hozzá kést ragadtam, és a torkához szegeztem. Kikérdeztem, és készségesen elmondott nekem mindent, amit hallani akartam. Ismered Ziont, ha ellenséges szándékkal keresett volna fel, akkor nem adta volna ilyen könnyen magát. Tőled is csak annyit kérek Luna, hogy hallgasd meg, és csak utána dönts, hogy mit kezdjünk vele.

Kapkodtam a fejem Cole és Zion mester között. Nem hiszem el, hogy Cole idehozta a szüleim házába, az ellenséget. Legszívesebben tört döfnék a szívébe, de a kíváncsiságom erősebb a vérszomjamnál.

- Hallgatlak Zion, de jól gondold meg, mit mondasz, mert egy hajszál választ el attól, hogy leleplezzelek!

- Barátságos vagy, mint mindig drága Luna! - erőltetett mosolya ilyesztő volt.

Válaszkép, csak mérgesen meredtem rá, és játékosan előhúztam a tőrömet.

-Nos, miután elszöktetek Elijah kifordúlt magából. Mérgében a falu nagy részét megkínoztatta, hogy információkat csikarjon ki rólatok. Megrögzötten hiszi, hogy valaki közülünk segített nektek. Cole, te tudod, hogy mennyire tisztelem apádat. Gyerekkorunk óta barátok vagyunk, és rengeteg mindent megéltünk együtt. Valószínűleg emiatt nem láttam tisztán vele kapcsolatban. A kegyetlensége nem ismer határokat. Borzasztó dolgok folynak odahaza, és cselekednem kellett, ha ezzel el is árulom őt. Tisztában voltam vele, hogy visszajöttök ide, ezért utánatok szegődtem, abban a reményben, hogy meggyőzhetem Colet vegye át Elijah helyét.

Colera meredtem, az agyam pròbálta feldolgozni az ùj informáciòkat.

- Beszélhetnénk négyszemközt?! - kérdeztem feldúlva.

Cole bólintott, majd átmentünk a másik szobába. Amikor becsukta mögöttünk az ajtót, én egyből megfordúltam és könyökömet az ádámcsutkájának szegeztem.

- Elment az eszed, hogy idehoztad? Egy szavát sem hiszem, tőrbe akar csallni minket! - vicsorogtam rá.

Reakciómon egy csöppet sem meglepődve, egy kósza hajtincset tűrt el a fülem mögé.

- Gyönyörű vagy amikor mérges vagy Kisfarkas, de be kell látnod, hogy elgondolkodtató amit Zion mondott! - mosolygott rám.

- Az érzelmeidre hagyatkozol! Tudom, hogy fontos számodra kint, az a vén bolond, de nem bízhatunk meg benne!

- Az a vén bolond apám helyett, apám volt, és soha nem verne át engem! Lehet, hogy túlságosan jóhiszemű vagyok, de te meg rettegsz megbízni bárkiben is!

Letaglózva éreztem magam szavai hallatán. A haragom teljesen elpárolgott, de valami más vette át a helyét. A felismerés. Szeretem ezt az embert és, soha nem mondtam el neki. Hiába tudom, hogy mit érzek iránta, eddig nem mertem szavakba önteni. Félek sebeszhetőnek mutatkozni előtte, ami hülyeség, hisz annyi nehéz helyzeten segített már át. Szeretnék egyszer én is olyan emberré vállni, aki nem mindig a rosszat keresi másokban, és bizalommal fordul a többiek felé. Cole indított el ezen az úton, amiért örökké hálás leszek neki.

- Igazad van Cole! Beszéjünk vele, és találjunk ki egy jó tervet, amit majd Amara elé tárhatunk.

Cole arcáról meglepettség sugárzott, majd szorosan magához ölelt. Hátrébb húztam a fejemet, hogy a szemébe nézhessek, majd kicsúszott a számon az az apròcska féltett szò.

- Szeretlek.