Luna (Befejezett)

13. Fejezet

Hajnalodott már, amikor felkelltem. A tűzből, már csak gyér parázs maradt. Cole meleg testét éreztem, ahogy hozzásimul a hátamhoz. Nem akartam, még kikelni hevenyészett fekhelyünkről. Pròbálltam odázni az elkerülhetetlen igazságot, hogy odaadtam magam, öcsém gyilkosának a fiának. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy vágytam, arra az emberre, aki miatt elraboltak, és arra akartak kényszerìteni, hogy utòdot szüljek neki. A tegnap esti gondtalanság, és élvezet keserű szájìzzel telepedett rám. Bűntudatom volt, mint ha az esti tettünk meggyalázná, Finn emlékét. Nem akartam még szembenézni ezzel az egésszel, vagy azzal, hogy ezek után, Cole mit gondol. Nyilván nem érez többet irántam testi vágynál, de vajon én is csak ezt érzem iránta. Nem voltam ebben biztos. Tapasztalatlanságom miatt, nehezen mértem fel az érzéseimet iránta. Egyszerre gyűlöltem, és élveztem a társaságát. Vágytam rá, és mégis bántani akartam.
Kusza gondolataimat megzavarta Cole mocorgása.

- Jò reggelt Kisfarkas? Jòl aludtál? - derüvel a hangjában suttogott a fülembe.

Nem igazán, tudtam, hogy hogyan reagáljak rá, ezért inkább ùgy döntöttem, hogy megnemtörténtnek nyilvánom a tegnapi szeretkezésünket. Már amennyire ez kivitelezhető. Nem hagyhatom, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz, mert az csak összetörné már ìgy is darabokban lévő szìvemet. A gyász elhomályosìtotta az ìtélőképességemet, legalábbis bìzom benne, hogy erről volt szò.

- Jòl! - válaszoltam kimérve, és elhùzòdtam tőle.

- Valami baj van?

- Nem, semmi. - dünnyögtem magam elé.

Ruháimat, odahùztam magamhoz, és pròbálltam ùgy magamra aggatni őket, hogy minél kevesebb bőrfelületet tegyek közszemlére.
Cole csendben kivárt, majd ő is felöltözött, sokkal kevésbé szemérmes mòdon, mint ahogy azt én tettem. Csak a nagy önfegyelmemnek köszönhetem, hogy egyetlen illetlen pillantást se vetettem rá.
Összepakoltunk, hogy indulásra készen álljunk, de közben többször is észrevettem, hogy engem figyel.

- Indulhatunk? - kérdeztem tőle.

- Most komolyan ùgy akarsz tenni, mint ha tegnap este nem történ volna köztünk semmi?! - meredt rám komolyan.

Elakadt a szavam, és nem tudtam mit felelhetnék, de láttam rajta, hogy nem fogja feladni ezt a beszélgetést.

- Nagyon megviseltek az elmùlt hetek történései, és te vìgaszt nyùjtottál, ne gondold tùl, és ejtsük a témát. - mondtam, de a fürkésző tekintetét kerültem.

- Magadat álltathatod Kisfarkas, de én ezt nem veszem be!

- Cole, az ellenségem vagy! Megesküdtem, hogy bosszùt állok apádon! Ha őszinte akarok lenni, azt sem értem, hogy mért vagy még itt velem? Nem szorulok se védelemre, se segìtségre! - vicsorogtam rá.

Elmosolyodott, ami ismét összezavart, és aprò gombòc keletkezett a gyomrom helyén.

- Van egy ajánlatom Kisfarkas!

- Eddig is sokra mentem az alkuiddal, te barom. - morogtam.

- Biztos vagyok benne, hogy ez tetszeni fog! - önelégült mosolyát le sem lehetett volna vakarni.

- Hallgatlak. - hùztam el a szám.

- Ezt már szeretem! Nah...A hegyeken keresztül kerülővel persze, hazaviszlek téged a Farkasok klánjához. Utolsò informáciòim szerint, nem romboltuk porig a falut, és talán akik a támadás során szétszéledtek, azok is visszamerészkedtek már. Meggyőzzük a maradék harcost, hogy támogassanak engem, apámmal szemben. Abban bìzok, hogy hasonlò bosszùvágy és vadság jellemzi őket is, mint téged. Ha igazam van, akkor az előìtéleteiket velem szemben felülìrja a megtorlás iránti vágy. Nem akarok a népem ellen fordulni, szòval először alkut ajánlunk neki, és akik hűk maradtak hozzám, azoknak nem eshet bántòdásuk. Cserébe, a népedet befogadnánk, és nem kéne többé, kitennetek magatokat a nagyobb törzsek portyázásának. Mit szòlsz hozzá?

Villámcsapásként ért az ambìciòzus terv, de be kellett valljam, hogy volt benne logika. Tùl sok szenvedés érte már a népemet, több, mint amiből ki tudnánk lábalni. Nem voltam benne boztos, hogy bìzhatok benne, amikor nyilvánvalòan informáciòkat hallgatott el előlem. Közben, mégis reménnyel töltött el a terve, és a bosszù gondolata.

- Nem fognak neked behòdolni, azt ne is várd! - fintorogtam rá.

- Nem várom, hogy megtagadják önmagukat, vagy a szokásaikat. Viszont ha belemennek az egyességbe, és szeretnének letelepedni nálunk, akkor el kell foganiuk, mint klánfőnök!

- Ha még meg is tudnánk őket erről az egészről győzni, akkor is lennének belső viszályok a letelepedésünk után. Erre is van terved ùrfi?

- Be kell, hogy valljam, már találltam erre is megoldást, de az nem fog neked tetszeni. - elővette kisfiùs mosolyát.

Erre csak felvontam a szemöldököm, és intettem a kezemmel, hogy folytassa tovább mondanivalòját.

- Elkerülhetetlenül szüksége van a Farkasoknak egy ùj helyre ahol letelepedhetnek, és békességben gyarapodhatnak. Az, hogy ezüst tálcán kìnálom fel a bosszùt számukra, az csak a hab a tortán. Akármennyire büszkék is, ugyanannyira elkeseredetten szükségük van a segìtségemre, mint ahogy nekem az övékre. Ha a terv működik, és átveszem apám helyét, akkor a klánod maradékának, biztosìtok helyet a letelepedésre. Nem kìvülállòkként fogom őket kezelni, hanem a törzsem tagjaiként. Viszont annyira én sem vagyok bolond, hogy biztosìték nélkül belevágjak ebbe. Ahhoz, hogy ez hosszùtávon működjön, kell mellém egy közülük valò, akiben megbìznak.

Hezitált kissé, amikor továbbra is értettlen arcot vágtam, és vártam a magyarázatot.

- Össze kell házasodnunk Kisfarkas! - mondta végtelen magabiztossággal.

Hallottam amit mond, de a tudatomig már nem jutott el. Hangosan felnevettem, hiszen ezt nem gondolhatja komolyan.

Te megbolondultál! - nevettem ki.

- Nem viccnek szántam Luna! A mi szövetségünk összekovácsolná a népeinket. Nem muszáj, hogy igazi legyen, gondolj rá ùgy, mint egy ùjjab egyességre. Amìg szükséges házasok maradunk, majd ha menni akarsz én nem állok az utadba. Szabad lehetsz, ha erre vágysz. - hangjábòl elillant a derü, és komolyság csengett benne.

Kavarogtak bennem a gondolatok. A terv jò, biztosìthatnám a népem jövőjét is vele. Egy nagyobb jò érdekében, viszont feleségül kéne mennem Colehoz, amire összeszorùlt a szìvem. Veszélyes terepre tévedtem, ami olyan szìnleléssel járna, amivel csak még közelebb kerülnénk egymáshoz. Hezitáltam, holott nagyon is jòl tudtam, hogy mi a helyes döntés.

- Nem gondolom, hogy meg tudom a Farkasokat győzni, hogy támogassanak ebbem az egészben.

- Bìzom benned, és tudom, hogy ha valaki képes erre az te vagy!

Szavai megleptek, és kissé zavarba is jöttem tőlük. Arcom lángolását, dühvel pròbálltam palástolni.

- Ha hozzád megyek, akkor nem leszek valami alárendelt asszonyka. Egyenrangù fél akarok lenni, és vésd az eszedbe, hogy ez nem lesz igazi házasság. Mások előtt eljátszhatjuk, de amikor ketten maradunk, akkor vége a szìnjátéknak.

- Ez ùgy hangzik, mint ha elfogadtad volna az ajánlatom! - vigyorgott elvetemülten.

- Addig ne örülj, amìg nem győztük meg a törzsemet. Nem lesz egyszerű menet. - fùjtattam egyet.

Ő hatalmas vigyorral az arcán, én pedig kétségek között és homlokráncolva, de belevágtunk az előttünk állò ùtba.