Luna (Befejezett)

8. Fejezet

Én a földön maradtam, lábaimat magam elé hùztam és átkaroltam. A gondolataim és az érzelmeim csak ùgy cikáztak. Szégyen, düh, és lelkiismeretfurdalás váltották egymást. Merengésemben, Zoja kopogtatása zavart meg. Az ebédemet hozta. Letette az asztalra, és szép csöndben leült mellém a földre és átkarolta a vállamat.

- Hol van most? - kérdeztem feszülten.

- Az apjánál van, gondolom megmagyarázza a történteket.

- Meg fogja bűntetni?

- Ez attòl függ, hogy mér tette. Viszont azt tudnod kell, hogy Cole együtt nőtt fel Logannel. Jòbarátok, később bajtársak lettek, biztos vagyok benne, hogy mardosni fogja a bűntudat. Nem tudom, hogy mi lehetett az inditéka, de gondolom te igen.

- Igen. Miattam történt az egész!

Zoja még egy darabig ott maradt mellettem, majd rámszòlt, hogy egyem meg az ebédem. Szerinte attòl jobban fogom magam érezni. Amikor látta, hogy eleget teszek a kérésének, magamra hagyott.
A nap hátralévő részében, a szobában maradtam. Pròbáltam rendezni magamban a dolgokat, és lenyugodni a történtek után.

Esteledett már amikor készìtettem magamnak egy forrò fürdőt. Beszáltam a kádba, és lazìtani pròbáltam. Ekkor betoppan Cole, jobban mondva majd betörte az ajtòt. Járása billegős volt, tekintete pedig zavaros. Arcán bamba vigyor bontakozott ki amikor meglátott. Egyértelműen részeg volt.
Amikor berontott, én gyorsan felhùztam a lábaimat a kádban, és szorosan átkulcsoltam őket, hogy minnél jobban eltakarjam magam. Dühösen meredtem rá, amiért rámrontott.

- Miattam ne zavartast magad Kisfarkas! - odatántorgott a kád mellé, és háttal nekem lerogyott a földre. Nagyokat fùjtatva, pròbálta lehámozni magáròl bakancsát, majd a kabátját is. Fejét a kád peremén támasztotta meg.

- Tudod, szeretett apám nem gondolja ùgy hogy bűnt követtem volna el Logen meggyilkolásával. Szerinte jogom volt hozzá! - fintorodott el.

- Nem bánom amit tettem vele, de folyton a gyerekkori Logan kùszik be az elmémbe, ahogy együtt játszòttunk és cukkoltuk egymást. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer én vetek véget az életének.

- Az idő majd begyògyìtja a sebeket. Én is ebben bìzom.

- Apámat ùgy két évszakkal ezelőtt megölték. Jobban mondva lemeszárolták, mint egy állatot. Egy hozzátok hasonlò portyázò klán a falunkra támadt. Kifosztották, és sok lakost meg is öltek. Én az öcsémmel az erdőben voltam, és bogyòkat gyüjtögettünk. Amikor hazaértünk olyan kép tárult a szemünk elé, amit soha nem fogok tudni kiverni a fejemből. Rémálmaimban még most is kìsért Mindenhol halottak hevertek, és füst gomolygott. Fájdalmas hörgések, és elfùlò kiáltások törték meg a gyászos csendet. A kunyhònk felé szaladtunk, a tetemek között cikázva. Amikor a házunk ajtajában megláttam apámat, nem akartam hinni a szememnek. Teste megcsonkìtva, belei kilògtak az ingje alòl, mindene tiszta vér. Gondolom anyámat védte, akit később a házban találtunk meg hisztérikus állapotban. Utána már semmi sem volt a régi. Anyám mély gyászba fordùlt, és elhanyagolt minket. Alig akart enni, és naphosszat csak sìrt, vagy az ágyat nyomta. Átvettem a család vezetését, gondját viseltem az öcsémnek és anyámnak is, amennyire hagyta. A gyász engem ugyan nem gyűrt le, de azòta is bekopogtat hozzám minden nap. A napi edzéseket apám nélkül folytattam tovább, abban a hitben, hogy megvédhetem a családom, amikor sor kerül rá. Végül nem ìgy lett. - hangom megremegett, és nem voltam képes tovább folytatni a történetem. Tùl friss sebeket tépne fel.

- Igazi harcos vagy Kisfarkas. - mondta elismeréssel a hangjában, közben pròbált feltápászkodni a földről.

- Szeretném, ha holnap együtt edzenénk. Kiváncsi vagyok, hogy a farkasom csak ugat, vagy harapni is tud.

- Akkor jobb lesz, ha most azonnal lefekszel aludni! Egy másnapos disznò nem jelent majd tùl nagy kihìvást! - vigyorogtam rá.

Cole erre beesett az ágyba.
Hason fekve hevert , és meg sem moccant. A fürdővizem már rég kihült, és én vacogva szálltam ki belőle. Gyorsan magamra öltöttem a hálòruhámat és bebùjtam az ágyba. Néhány percig szemléltem elgyötört arcát. Haja csapzottan lògot arcába, és volt benne valami vonzò vadság. Nagyot fùjtattam, mivel teljes szìvemből gyűlölnöm kéne a mellettem fekvő férfit, de valahogy már nem voltam rá képes.
Felfigyelhetett reszketésemre, mert szorosan magához vont, és az istenekre én nem ellenkeztem. Belevesztem teste melegébe, és ölelő karjaiba.