Luna (Befejezett)

9. Fejezet

Hajnalban, amikor felkelltem, még mindig ölelő karjaiba voltam zárva. Óvatosan kicsusszantam, és gyorsan átöltöztem. Hajamat laza fonatba rendeztem, és megmosakodtam. Cole, még mindig mélyen aludt. Az ágy végénél állva, egy hirtelen mozdulattal, lerántottam a ròla a takaròt. Azonnal felpattant és támadò pozìciòt vett fel. Felmérte a helyzetet, és leengedte kezeit. Durcás kisgyerek mòdjára visszamászott az ágyba, dünnyögéséből annyit vettem ki, hogy vizet szeretne.
Én nem voltam rest, és öntöttem is neki egy kupával. Amikor a kezét nyùjtotta, hogy elvegye tőlem, én inkább az egészet az arcába borìtottam. Felordìtott a hirtelen rázùdìtott hideg vìztől.

- Ez talán segìt, hogy végre észhez térj! - önelégülten nevettem.

- Zsarnok vagy! - fùjtatott egyet, és dühösen felállt megmosakodni.

- Ne nyavajogj már! Gyerünk szedd össze magad, és menjünk!

Cole elkapta a kezemet, és az ágyra rántott. Én a hátamon feküdtem, ő pedig fölémtornyosùlt. Erős kezeivel, a fejem fölé szorìtotta a karjaimat. A meglepetéstől egy hangos vinnyogás szaladt ki a tüdőmből.
Arcomon éreztem a lehelletét. Mélyen a szemembe nézett, és csak vigyorgott. Én megmerevedtem, és a lélegzetem is visszatartottam. Zavaromban elpirultam.

- Ha ilyen követellőző vagy, akkor én is az leszek Kisfarkas!

- Szállj le ròlam! - meredtem rá dühösen.

Erre ő vizes haját az arcomba rázta, és az ingembe fùrta fejét, hogy abba törölje bele a maradék vizet tincseiről. Én sikongattam, mint egy kisgyerek.

- Rád is rádfért egy kis vìz, hogy észhez térjél! - nevetett rajtam.

Fehér ingem elázott, és teljesen átlátszott. A hideg vìztől, mellbimbòim átütöttek a vékony szöveten. Cole végigmért engem, és önelégült vigyorral az arcán leszállt ròlam. Végignéztem magamon, és elszégyeltem magam. Kezeimmel pròbáltam takargatni magam, és gyorsan kipattantam az ágybòl.

- Mégis ki a fenének képzeled maga?! A rohadt életbe! Menj ki a szobábol, át kell öltöznöm!

- Ò dehogy... ki nem hagynám az előadást!

Nem hagytam magam, dühösen hátat fordìtottam neki, és levetettem szétázott ingemet. Nem fogok miatta zavart kislány mòdjára viselkedni. Éreztem, hogy szemei engem páztáznak, de nem érdekelt. Gyorsan felkapptam egy szárazat, és intettem neki hogy indulhatunk a dolgunkra.

Gyorsan megreggeliztünk, és kisétáltunk egy elhagyatott tisztásra, távol a falubeliek vizslatò szeme elől. Cole két kardot is felcsatolt, és én abban bìztam, hogy az egyiket nekem szánja. Amint körbejártuk a terepet, és megbizonyosodtunk ròla, hogy senki nem figyel minket, Cole az egyik kardot felém nyùjtotta.

- Ugye bìzhatok benned, és nem csinálsz semmi hülyeséget?!

- Máris inadba szállt a bátorságod urfi? - vigyorogtam rá.

Visszamosolygott rám, és támadni kezdett.
Először csak puhatolòztunk, és felmértük az erőviszonyokat. Cole csapásai erősek voltak, de én fürge mozgásommal, folyton eltáncoltam előle. Megelégeltem a piszmogást, és gyors támadásba keztem, lesùjtottam rá kardommal, de ő ügyesen kivédte. Önelégülten vigyorgott rám, mire ő ellentámadást indìtott. Nem fogta vissza magát, és akkora erővel sùjtott le fegyveremre, hogy az kirepült a kezemből. Nem adtam fel, és ökölbe szorìtottam a kezem. Felvettem a jòl ismert alapállást, amit apám tanìtott. Erre ő is a földre ejtette kardját, és intett, hogy támadjak. Òvatosan közelebb mentem hozzá, és egy jòl irányzott bal horoggal telibe találtam a képét, majd a hasába térdeltem. A vigyor az arcáròl, meglepettségbe csapott át. A következő ütésemnél, megragadta csuklòmat, és a fejemet a hònajja alá szorìtotta. Kezeimet hátrafeszìtette a testem mellé. Én teljes erőmböl pròbáltam kiszabadulni, de az erős karok nem engedtek. Rugdosòdással is pròbálkoztam, de nem értem vele célt. Cole csak nevetett, és elkönyvelte a győzelmét. Én tehetetlen dühömben akkorát haraptam az oldalába, hogy kénytelen volt elengedni. Meglepetségét kihasználva, a lába közé rùgtam, mire ő fájdalmában összegörnyedt. Gyorsan az eldobott kardja után nyùltam és az állá alá csùsztattam.

- Valld be, hogy vesztettél! - nevettem.

- Mocskosan játszol! - csibészes vigyorral az arcán elökte fegyveremet a torkátòl.

Én hátat fordìtottam neki, és a másik fegyverért indultam. Ekkor hátulròl megragadott, és a kezeimet kezeire kulcsolva hozzám szorìtotta őket testem előtt.

- Téged soha senki nem fog megszelidìteni Luna. - suttogta a fülembe.

Még soha nem szòlìtott a nevemen, ledermedtem és a testéhez simultam.
Annyi erőm maradt csak, hogy halk suttogással, még kipréseljek magambòl egy választ.

- Soha.

Teste közelségétől forròság járt át, ami a lábaim között tetőzött. Hangosan ziháltam, ahogy ő is. Kezemben lévő kardomat a földre ejtettem, erre ő szembe fordìtott magával. Egy pillanatik csak vágyakozva meredtünk egymásra, majd ő kezdeményezett. Vadul megcsòkolt, és birtokba vette a számat. Kezeimet elengedte, és én egyből a nyakába csimpaszkodtam. Addig ő felfedező ùtra indult kezeivel a fenekem irányába. Vadul belemarkol, és felemelt. Lábaimat szorosan csìpője köré fontam, és állatiasan faltuk egymást. Az iránta érzett vágy, lángra lobbantott, és nem tudtam tiszta fejjel gondolkozni. Csak ő járt a fejembe.
Szája elszakakadt az enyémtől, és a nyakamat kezdte kényeztetni. Az élvezettől nyögések hagyták el ajkamat, és a hajába tùrtam. Közben lábaim között éreztem kemény férfiasságát ahogy nekem feszül. Kéjesen hozzádörzsöltem magam, amitől Cole is elvesztette az eszét. Leeresztett a földre, és lekapta magáròl kabátját. A földre terìtette, majd felkapott, és engem is ráfektetett. Fölémtornyosùlt és a melleimet izgatta kezeivel. Én el sem tudtam szakadni ajkaitòl, és vadul kapaszkodtam belé. Kezei elindultak a hasam irányaba, amitől megrándult a testem. Cole véget vetett csòkunknak és mélyen a szemembe nézett. Gyönyörű kék szemei szinte izzottak.

- Mit szeretnél Kisrfarkas?

- Téged! - bùgtam vágyakozva.

Erre elvigyorodott, és egyik kezét a nadrágom alá csùsztatta, mire én hangosan felnyögtem. A legérzékenyebb pontom kezte simogatni.

- Csodásan nedves vagy! - nyögte a fülembe.

Felhùzta ingemet, és szájával a mellemet kezte kényeztetni, fogaival òvatosan harapdálta bimbòmat. A feszültség egyre csak nőt bennem, és már teljesen elvesztettem az eszem. Vadul nyögdécseltem, amikor Cole becsùsztatta egyik ùjját. Hátam ìvbe feszült és körmeimet belemélyesztettem hatalmas hátába. A testem át vette az irányìtást, és ritmusosan mozogni keztem. Már nagyon közel jártam a megkönnyebüléshez.

- Élvezz el Kisfarkas! - zihálta, és gyorsabban kezdett mozogni bennem.

- Cole! - szinte kiáltottam, amikor végigsöpört rajtam a kielégülés érzése.

Érzékeim felrobbantak, és csak az élvezett maradt. Nyakába átkarolva kapaszkodtam, és vadul kapkodtuk mindketten levegő után.
Lassan kicsusszant belőlem és lenyalta az ùjját.

- Mézédes vagy! - vigyorgott önelégülten.