Luna (Befejezett)

5. Fejezet

Ez lehetett a nagy terem. Szememet ide- oda kapkodtam, hogy feltérképezzem a helységet. Mindenki mulatozott, táncolt és énekelt. Az asztalok roskadásig voltak incsiklandozònak tűnő ételekkel és italokkal. A bejárattal szemben, egy hatalmas faragott trónon ült Elijah, mellette egy kisebben pedig Cole. Ők nem csatlakoztak a mulatozòkhoz, ami meglepett, hiszem mégiscsak Cole születésnapja van. Gondolom nem akart vegyülni a pornéppel. Engem a terem széléhez vezettek, onnan szemléltem az ünnepséget. Az asztalròl elvettem egy kalácsszerű édességet, és azt majszoltam. Elijah felált és egy álványhoz lépett, amin egy kerámia tál volt elhelyezve.

- Szeretett törzsem, nagy nap ez a mai! Egyetlen fiam, végre férfivá érett! Kérlek titeket, hogy szakìtsátok meg egy rövid időre a mulatozást, és adòzzatok véretekkel az isteneknek, és drága fiamnak!

Zion lépett oda először, és elővette tőrét. Tenyeréhez nyomta, mìg vér nem sarjadt belőle, és a tálba csöpögtetett néhány cseppet. Ezután meghajolt, és tovább állt. A teremben lévő többi férfi is követte a példáját, mìgnem a tál majdnem félig lett.

A véráldozat nem furcsa mifelénk, de érdeklődve figyeltem a szertartást, ugyanis nálunk nem ìgy ünnepeljük ha egy fiù betölti a 19. életévét.

Egy nő lépett a szìnre, valami varázslò vagy sámánasszony lehetett a kinézete alapján. Szarvasagancsos fejdìsze volt, arcát és testét beborìtották a fekete festékkel ìrt jelek. Valami furcsa vörös lepel szerű ruha volt rajta.
A tál előtt ált és valami földöntùli dalt énekelt. Cole felállt és levetette ingjét, ìgy felsőteste teljesen fedetlenné vállt. Elállt a lélegzetem egy pillanatra, ahogy megláttam kidolgozott testét. Az apjához hasonlòan őt is jò néhány heg dìszìtette, de ettől, csak még férfiasabbnak tűnt.
Odalépett a fejdìszes asszonyhoz és várt.
A dalnak olyan hirtelen lett vége, ahogy elkezdődött. Mindenki a törzsfő fiát nézte, lélegzetvisszafolytva.
A sámán belenyùlt egyik kezével a vérbe, és a sajátjaihoz hasonlò jelképeket festett fell Cole mellkasára és arcára. Közben morgott valamit az orra alatt, amiből egy szòt sem értettem.
Én gondoltam kihasználom a helyzetet, hogy senki sem figyel rám. Egy mellettem állò férfi fegyverövéből kihalásztam az egyik tőrét. Gyorsan a ruhám alá rejtettem, közben ravaszul figyeltem nehogy valaki lebuktasson.
Amikor befejezte a morbid festészetét, akkor lehellt egy csòkot Cole homlokára, majd sarkonfordult és kisétáltt a teremből.
Ezután még néhányan kedveskedtek egy két ajándékkal az ùjdonsült férfinak.
Zoja engem kezdett fürkészni a szemével, már kezdtem megijedni, hogy szimatot fogott az előbbi, akciòmmal kapcsolatban.

- Készen állsz?

Megnyugodva fùjtam ki az eddig visszatartott levegőmet. Szerencsére nem fülelt le.

- Sohasem fogok! - néztem rá dacosan.

- Ez már kezd unalmas lenni, békélj meg vele! - erre belémkarolt és odavezetetett Cole elé.

Addigra a klánfő is ott volt fia mellett. A terem ismét elnémult.

- Drága fiam, átadnám én is a neked szánt ajándékomat. Szeretném, ha örömödet lelnéd benne, amìg nem találod meg, méltò feleségedet. Szerény kérésem, az hogy biztosìtsd családunk jövőjét, és mielőbb erős és életre valò fiaid szülessenek.

- Igyekszem apám!

Cole kifejezéstelen arcal mondta ki ezeket a szavakat, de a szemeiben, mint ha dühöt láttam volna. Nem értettem, ő miért mérges, amikor én vagyok az akit átnyùjtanak neki, mint ha csak egy ùj harci szekerce lennék.
Ekkor kìsérőm a kezemet Cole kezébe nyomta, de a férfi rám se nézett, csak maga után vont, és kivezetett a teremből, be az épület egyik hátsò szobájába.